seapunk testvéreink hívták fel a figyelmünket erre a SKIP & DIE elnevezésű "multietnic" cuccra, amiről egyelőre annyit tudunk, hogy dél-afrikai és holland gyerekek tehetnek az egészről és, hogy épp most jön ki egy Riots In the Jungle című anyaguk, illetve, csak remélni merjük, hogy egyetlen ostoba zenei újságíró sem fogja őket leworldmjúzikozni.
a Père Dodudaboum formáció egyetlen tagja, aki nem mellékesen az október 14-én nálunk járt JC Satan zenekar billentyűse, Dodu Verdiou, aki a banda basszerosához, Ali Macabrehoz hasonlóan, nem ül a JCS babérjain, hanem inkább saját zenét farigcsál szabadidejében. A Père Dodudaboum, amúgy már hat éve létezik, viszont csak most jött el az idő, hogy végre egy egész albumnyi elektromos mocskot okádjon rá a világra. ITT a Père Dodudaboum fészbuk oldala,
a Miam című albumért pedig, klikk a képre!
"…kifejezetten károsnak ítéltük a névválasztást. A szóba jöhető Fitymaszűkület vagy Böllérmellény kétségtelenül megjegyezhetővé tesz, koncepcióra utal. Mi azonban kerüljük a haveri alapon történő ízlés-bratyizást, a nevetséges szubkulturális bálványimádatot. A megfoghatatlan, a személyektől független létezés szappanként csúszik ki kezükből, végig az amúgy is sima agyfelületeken. E láthatatlan hegyező segítségével maga a produktum kap új figyelmet. Az így létrejött kapcsolatnak gyakorlati haszna zérus, hatása azonban figyelemreméltó…."
Jó hír a ? kedvelőinek, hogy megint van ?. Tagjai: Gitár – Gitáros, Basszusgitár – Basszusgitáros, Dob – Dobos,
Emlékszem, mikor kislemeze kapcsán először volt az oldalon az új-zélandi Heart Attack Alley, ezt írtam a videóhoz (amin egy Screamin’ Jay Hawkins számot játszanak): nézd, és sírj!
Dr. Karl Steven harmonikázás közben nem csak a show kedvéért vergődik annyira, hanem egy dobot helyettesítő úgynevezett stomp boxot is tapos. Zenei pályafutásának első ismert állomása az eredetileg Low-Down Dirty Blues Band néven alakult Supergroove funk-rap-rock banda. 97-es feloszlása után Cambridgeben doktorált ókori görög és római filozófiából. A Heart Attack Alley énekesnőjével, Caoimhe Macfehinnel egy másik zenekara is van, a Drab Doo-Riffs: "SurfPunk/Rock&Roll/Spockabilly":
A harmadik tag, a gitáros Kristal G az együttes grafikusa is. Az ő verandáján tartott zenélgetések eredménye a 2009-ben született Heart Attack Alley. Első nagylemezük a Voodoo Rhythm Recordsnál:
A könnyebb eladhatóság kedvéért, meg az újságírói és blogger hülyeség miatt olyan divatos kifejezéseket lehet olvasni zenéjükkel kapcsolatban, hogy blues trash, demonic meg psychotic. Nem. Ez blues. A legjobb fajtából.
A blues elnevezés állítólag a szomorúságra és a melankóliára utaló blue devils kifejezés rövidüléséből származik, ami egy 18-19. századi angol író egyik darabjában hangzott el először. Ami biztos úgy van, de nem hiszem, hogy akár egy ültetvényes rabszolga is látta, vagy olvasta volna, és különben sem értette volna meg az irodalmi angolt.
A stílus az Egyesült Államok délvidéki ültetvényein dolgozó feketemunkások között alakult ki. A dalokat vándormuzsikusok vitték távolabbi vidékekre, akik néha össze is bandáztak. És addig járták a Mississippi deltát, míg egyikükkel összefutott a szórakoztató ipar egyik feketemunkása, egy Handy nevű képzett zenész, aki 1903-ban a Mississippi állam béli Tutwiler állomásán bóbiskolt, amikor melléült egy ágrólszakadt, szomorú néger, és egy késsel játszani kezdett a gitárján. Énekelt is mellé, úgyhogy az alvásból nem lett semmi. Viszont hazaérve megírta első saját bluesát, és a 10-es évek elején, már new yorki lakosként, kottán kiadott dalaival nagyban hozzájárult a műfaj népszerűsítéséhez. Az első instrumentális blues lemez 1913-ban jelent meg, az első vokális 1920-ban. Nagy sikert aratott, 200 000 példányban adták el.
A műfaj délről, a vasútvonalak mentén terjedt észak felé. A zenészek egyik kiindulópontja New Orleans volt, ahonnan a szórakoztató negyed 1917-es felszámolása után a rengeteg zenész rajzott ki. Az útvonal egyik fontos állomása, Memphis volt a kapocs a mezőgazdasági dél és az északi ipari vidék között. A városban virágzott a szerencsejátékkal, prostitúcióval és kokainnal tarkított éjszakai élet. Aminek a polgármester vetett véget. 1940-ben bezáratta a Beale street szórakozóhelyeit. Neki írt 1909-ben polgármester választási kampány bluest, a késsel gitározó néger kapcsán előbb említett Handy. Aminek persze egyből lett gúny-blues verziója is. A 30-as évek közepén feltalált nylon elterjedésével a gyapotból meggazdagodott Memphis jelentősége amúgy is csökkent. A fekete munkások és velük a zenészek szépen tovább vándoroltak észak felé. A következő állomás Chicago. Itt került elő elektromos gitár. De ez már a negyvenes évek.
2010 nyarán a gitáros Giacomo egy római kocsmában játszott, mint onemanband. A zene kapcsán szóváltásba keveredett néhány emberrel, de annyira, hogy hirtelen segítségre lett szüksége. Ekkor szólt közbe Matteo, akivel a verekedés után a megmaradt hangszereken zenélni kezdtek, ahogy ez az amerikai polgárháború alatt New Orleansban már annyiszor megtörtént, és a dobok ezüstösen csillogó darabjairól meg a gitár laza húrjairól a nyers garázs pop hullámai a végtelenség érzésével úgy áradtak szerteszét, ahogy a Mississippi ömlik a deltába. Útnak indultak, és a helyeket ahol játszottak a csengő fülek, összekuszált fejek és remegő seggek üzemévé változtatták a Kinks, Monks és Yardbirds szeretőinek, a Strange Boys, Ty Segall meg a Black Lips követőinek nagy örömére:
& WORMKIDS
NOVEMBER 20. BUDAPEST, FÉSZEK KLUB (VII. KERTÉSZ U. 36 – DOB U. SAROK ) 20 ÓRA. JEGY: 1000
a 70-es évektől napjainkig kiadott katalógusaiból és egyéb kiadványaiból 298-at teljes egészében elérhetővé tett az interneten. Az akár 3-400 oldalas, tanulmányokkal és képekkel bőven ellátott könyvek pdf-ben le is tölthetők!
Floating Action néven Seth Kauffman készít lemezeket. Saját meghatározása szerint lo-fi Carolina funk stílusban. Amiben folk, rock, blues, reggae keveredik. Nemrég jelent meg az ötödik nagylemeze.
Not What I Came For
Az egyik punkon, hc-én, a másik, ma old schoolnak nevezett rappen nőt fel, a harmadik Zappát és BB Kinget isteníti. Country zenéjükben bluegrass, delta blues és punk hatások. Első albumuk hangzását a Television és Bukka White közé képzelték el.
A londoni együttes bandcamp oldaláról egy e-mail címért cserébe szabadon letölthető az egész.
Mississippi Delta Blues
Floating Action néven Seth Kauffman készít lemezeket. Saját meghatározása szerint lo-fi Carolina funk stílusban. Amiben folk, rock, blues, reggae keveredik. Nemrég jelent meg az ötödik nagylemeze.