A perzsabundás utcalány
Lesz e már végre határa a zsidó arcátlanságnak és piszkos zsidó üzleteknek? Hol van az erős ököl, amely keményen odavágja: Elég volt, ne tovább! Ne rontsd, ne bontsd a magyart!
A keresztény kiadók a papírdrágaság és a nagy munkabérek miatt a legértékesebb könyvek kiadásáról is kénytelenek sokszor lemondani, ugyanekkor a felhizlalt zsidó könyvkiadók békebeli papíron dobják piacra azokat az irodalmi (?) termékeket, amelyek egyenes arculcsapásai, levigyorgásai a keresztény gondolatnak. Egy ilyen újdonságra hívom föl a becsületes magyarság, a rendőrség és a magyar bíróság figyelmét. (…)
Ez a piszkos, de a legfinomabb parfőmmel kiszagosított zsidó vállalat a közelmúltban kiadta Goethe „Tagenbuch”- jának fordítását: Goethe: A napló címmel. A fordítás munkáját a magyargyalázásáról hírhedt Babits Mihály főgimnáziumi tanár végezte. (…)
A remekbe készült fordításhoz Babics (így) előszót is írt. Mintha csak érezte volna, hogy aljasságra vállalkozott a fordítással, mikor magyar ember létére kövér zsidó bankókért eladta tollát, mint ahogy az utcák lánya eladja fiatalságát. Mintha lelkiismeretének jobbik szavát igyekeznék csitítgatni, mikor ezt a farizeuskodást írja: „Aki azt a nálunk-ugynevezett „erotikát” keresi, azt a piszkos erotikát: annak éppoly kevésbé fognak tetszeni, mint a prűdnek és álszentnek.”
Nem így és ezerszer sem így, mélyen tisztelt elcsapott tanár elvtárs úr! (…) Nem így, mert tiszteltséged is magyarnak született, sőt keresztény kátét tanult. Mert hát erotika, a legpiszkosabb erotika dögletes levegője csap ki tiszteltséged cifrán felöltöztetett magyarító soraiból, csak úgy, mint a perzsabundás demimondból, aki a Rákóczi-úti álldogálás helyett a Ritzbe kacsingat. Ugy-e szíveskedik engem érteni?
Befejezésül még pár pici kérdést, igénytelent, szerényet.
Van valahol és hol van a cenzúra? (…)
Van és hol van a rendőrség, aki az erkölcsökre ügyel?
Van és hol van a tisztes magyar bíróság, aki pörbe fogja a kiadót és szigorú kérlelhetetlen ítélettel teszi emlékezetessé neki a lélekrontást? (…)
Végül – szabad nekünk keresztény magyaroknak még a szépet, nemeset megbecsülni, az aljasságot, a piszkos üzletet kiseprűzni?
Mindennap tanul valamit az ember, meg persze felejt is. Tegnap például azt, hogy a K-hole kifejezést a ketamin fogyasztással járó néma kibámulás stádiumára használják, amikor az alany környezetét egy távoli mély gödörből szemléli. Na de mit is akartam
A 2005-ben Brémában (egy kikötői kocsmában?) alakult német, angol és amerikai, ex-UK Subs, Subhumans, Zygote (stb) tagokból álló „Punk, Deathrock, Anarchopunk”Cross Stiched Eyesmásodiknagylemezénekjó ez a száma (de nekem pár szám után unalmassá válik):
A tisztelt és szeretett főparancsnok, Kim Ir Szen marsall nagy jóindulattal viseltetett az őrségben álló katonák iránt, és ki is mutatta mély szeretetét. Annyira figyelmes volt, hogy télen kényelmes, szőrmével bélelt kabáttal és csizmával látta el őket, és arra is gondosan ügyelt, hogy a nyári hőségtől se szenvedjenek. Egyszer, rekkenő hőségben, a szolgálatot teljesítő katonák helyzetét átérezve, a rezidenciája udvarán álló egyik fára mutatott:
– Ott azt a fát ültessék át nekik!
– ?
– Ássák ki, rakják teherautóra, és ültessék el nekik!
De felőlem vihetik a vállukon is.
A fát, mely egyike volt azoknak, amiket saját kezével ültetett és gondozott.
*
A történet a könyv (The Path Of Great Love) koreai háborút (1950-53) bemutató részébe van illesztve, amikor a ”legendás hős és legyőzhetetlen, vasakaratú, briliáns parancsnok” elmenekült az országból, amit kínai önkéntesek foglaltak vissza neki.