– Jó napot kívánok kedves Golyva úr!
– KELEP KELEP, kedves riporter úr!
– Mesélne olvasóinknak személyes tragédiájáról?
– Természetesen, hiszen ezért van itt, nemde?
Szóval az egész egy éve keződött. Ugye mi költöző madarak vagyunk, tetszik tudni, de az asszony és a gyerekek is már nagyon unták a folytonos helyváltoztatást, szóval megállapodtunk,hogy itt maradunk maguknál.
Megvallom, nagyon nehezen mentem bele. Nekem hiányzott a meleg, a kaland, meg a családi együttlét.
– Hogy érti? Akkor nem voltak együtt?
– Dehogynem, csak egyszerűen beleszürkültem tudja? Mindennap ugyanaz.
Hogy is mondják maguk, valami állati hasonlattal? őőő mó..mó..m?
– MÓKUSKERÉK?
– Igen úgy van! Elnézést, még csak gyakorlom a nyelvet.
– Semmi baj.
Szóval beleszürkültem ebbe a dologba. Egyik nap, mivel nagyon indulatos vagyok, összekaptunk a feleségemmel Golyvánével, én meg elhagytam a lakást. Napokig nem tértem haza.
Ő nagyon kiakadt, egésznap csipkelődött, szóval nem igazán szárnyalt a lelkem a napokban.
Összetűzéseink egyre gyakoribbak lettek, és végül elváltunk.
A lakossági fórum neki ítélte a fiókákat, továbbá köteleztek arra, hogy 2 évnyi gyerektartást böfögjek fel, félig megemésztett békák formájában.
– ÚRISTEN! HOGY TUDTA EZT MEGEMÉSZTENI?
– Mint mondtam, felöklendeztem.
– És ezután mi történt?
– Körülbelül két év után kaptam egy sürgönyt, hogy térjek haza vagyis a volt lakóhelyemre, mert tragédia történt.
Kiderült, hogy a volt feleségemből eleség lett. Valami falubeli állat elkapta és éppen megenni készült őt.
– Hogyan bukott le?
– Egy barátja ment be hozzá, aki jó állampolgár, és azt vette észre, hogy egy hatalmas csőr áll ki a fazékból.
Belenézett, de a gőz miatt nem látta hogy mi lehet, szóval rákérdezett.
Az a szemét meg képes volt azt mondani az én szerelmemre, hogy egy NAGYRANŐTT TYÚK! A többi a rendőrségi jelentésekben olvasható.
– Nagyon sanálom…részvétem…az egész szerkesztőség nevében.
– UGYANMÁR! CSAK EGY KURVA MADÁR VOLT!
– Hát jó…és mostanában mit csinál?
– Mint azt láthatja, élvezem az önök által kreált kényelmet. Sárból meg nádból építettem magamnak egy két emeletes házat. Esténként pipázgatok, sokat olvasok. Főleg újságokat.
Nyaranta a Velencei-tónál lehet velem találkozni, könnyen észrevesz, mert zöld tangapapucsban röpködök.
– És hogy érzi magát itt nálunk?
– Mit is mondhatnék? Igazából csak egy rohadt gólya vagyok.