Az elmúlt éjszakaihoz hasonló, infantil-dadaista bejegyzéseket olvasva bárki azt hiheti: „biztos be volt baszva”. Szó sincs róla. Az ilyen és ehhez hasonló zagyvaságokat általában színjózanul, maximum egy sör hatása alatt írom. Világéletemben rosszul értelmezték a megnyilvánulásaimat. Viselkedés-zavaros ember lévén, gyakorta gondolták rólam, hogy seggrészeg vagyok, amikor pedig reménytelenül józan voltam. Zavaros, érthetetlen, hadaró beszédemet hallva, vakarózásom, imbolygásom látva ugyanis mindenki részegnek hitt. Aztán néhány hónap múlva ugyanezek az emberek mosolyogva állapították meg, hogy végre józannak látnak, mire közöltem velük, hogy három napja egyfolytában iszom.

Persze bizonyos esetekben egyértelműen részeg voltam. Mostanában került fel a youtube-ra egy 1988. januári QSS-koncert. Na, ott tényleg nagyon berúgtam. Magamhoz képest is hihetetlen szarul próbálok énekelni. Nagyon nem megy. Az egyetlen értékelhető jelenet az, amikor a Félhalottban a földön fekve ordítom, hogy: Nem! Ma már ez nem menne. Talán még le tudnám vetni magam a földre, de fölkelni már nem tudnék. Huszonhárom év nem múlik el nyomtalanul.