Már megint rábasztam. Ott ült a padon, és megkérdeztem tőle:
– Valami érzelmi zizim van, mióta megint itt vagy. Neked nem?
mosolygott zavarában és azt mondta:
– De igen, nekem is, én is érzek valamit.
– Akkor mi lenne ha…….?
– Nem nem, mégsem, meggondoltam magam.
Pedig emlékszem, mielőtt a táborban (ami nem tudom mi volt), a buli előtt valamiféle előadást tartottak. Nézem, bámulom azt a szerencsétlent a pódiumon (valami tudományos előadó), akiből semmit nem látni, aztán az ajtóban a küszöbön egy fehér függöny előtt meztelenül bámul a csaj.
– Zoli! Zoli! Pszt! Nézd már!
A Zoli csak lopva mert oda nézni, fel is adta. Én meg bámultam csak, bele a szőke képébe, az meg csak mosolyog
-mit akar ez én tőlem? -kérdeztem magamban. Na egyefene oda megyek, megnézem mit akar az a kréjzi muflony.
Hát oda megyek, erre nem rám mászik? Hát dehogynem! Valami veremben kínoztuk a másikat, nyújtottuk a másik nemiségét friss tésztaként mint a hőskorban.
– Csuda egy móka vót! -mondotta
– Az biz’  -helyeseltem
Utána már nem nagyon beszélgettünk.Valami bulira készülhettünk a táborban.
Mindenki sipálkolt, hogy nincs piája.
– Gyerekek! Nekem van itt egy üveg vodka a málhámban! Majd én adok nektek!
Jajj de várjatok csak! -és ahogy a málhámban egyre nagyobb mélységekbe  kalauzolt a kézfejem, egyre több piát találtam:
– Még két üveg vodka! Martini!  4liter sör! És egy kis leó is van!
(meg volt egy titokzatos üvegfajta ami mindkét végén nyitható volt, nem volt talpa, funkciója előttem ismeretlen)
– Na akkor azt én elfelezem veled TimúR! -szólt az egyik kollega
– Na azt már nem baszod! Majd az kap, aki idejön! Nem bizniszelünk itten!
Aztán amíg a többiek drinkeltek, addigra megint elkezdett bámulni a szőke képével, és akkor én odamentem, ezúttal magabiztosan, és beismerte, hogy újra érez valamit. Közöltem hát vele:
– Ez rendben van, én benne is lennék a dologban, csak hát mint ismeretös, kutyáből nöm lösz szalonnya!
– Igen ez így van! Ezt tőlem tanulta -lépett ki egy régi arc mögüle hirtelen
– Igen ezt valóban tőle tanultam -adtam igazat a drága régi arcnak
Dehát, már megint rábasztam. Ott ült a padon, és megkérdeztem tőle:
– Valami érzelmi zizim van, mióta megint itt vagy. Neked nem?
mosolygott zavarában és azt mondta:
– De igen, nekem is, én is érzek valamit.
– Akkor mi lenne ha…….?
– Nem nem, mégsem, meggondoltam magam.