Szóval a Spagetti, ez a türelmes, tüdőbeteg aranyifjú, itt lakott egy albérletben, egy másik ifjúval, egy bizonyos Kristóffal.

A Kristóf, bátor gyerek volt, de mindig betartotta a szavát, és mindig mindent visszaadott, amit csak elkért hősünktől.

Először apróságokkal kezdte. Spagetti éppen hazatért egy újabb fárasztó egyetemi nap után és a mocskos padlón való mezítláb-futkározás helyett rögtön a papucsába akart lépni, de nem találta a helyén, ahová mindig szokta tenni. Az ágya mellé. Így hát Kristóf felé vette az irányt, aki úgy aludt az ágyán, hogy úgy nézett ki, mint a HOGYISHÍVJÁKKUZIN az Adams Family-ből. Felállt, és elővette a lábbelit, az ajtó mögül. Spagetti ezt megköszönvén betért a szobájába, és mivel késő volt, lefeküdt.

Egy újabb nap után, törvényszerűen hazatért, és a számítógép elé ült, hogy megnézzen egy jó filmet, de mikor leült, szomorúan vette észre, gyermeki meglepettséggel, hogy a monitor és a hangfal is hiányzik. Újra a Kristóf szobájába ment, és a Kristóf már is rohant elébe, hogy elnézést kérjen tőle, hogy ő bátorkodott az ő megkérdezése nélkül igénybe venni ezen készülékeket, hogy magányában kicsit felvidítsa magát.

Spagetti csak ennyit mondott:

– Jól van, semmi baj, persze, használd csak.

Aztán bement a szobájába és lefeküdt. Másnap hazament hétvégére, és mikor visszajött, az asztalra kitett pénz, ami egyhavi bérleti díját fedezte volna, eltűnt!

Kristóf azonnal elnézést kért, de kölcsön vette, hogy számítógépet vehessen magának, de vissza fogja adni a Spagettinek!

– Hát jó! Persze csak nyugodtan, semmi baj, de azért legközelebb szóljál!

Másnap ismét hazatért egy fárasztó nap után, és mikor ki akart menni a szobájából nyíló erkélyére, hogy elszívjon egy cigit, azt vette észre, hogy az nincs ott!

Hát ő most már mérhetetlenül ideges lett, mert mikor betört a Kristóf szobájába, akkor látta, hogy a törött beton-építmény, ott hever ferdén a frissen vásárolt gépe előtt a Kristófnak, és ő azon állva éppen gépelte a szakdolgozatát, de azonnal elnézést kért, és a Spagetti csak ennyit mondott:

– Jó, persze, csak legközelebb most már tényleg szóljál, légyszíves!

Spagetti mivel látta, hogy már az ágya sincs bent, már lusta volt szólni is, szóval gondolta akkor a földön alszik, de már a járólapot is felszedte a Kristóf, de már ez sem érdekelte, szóval lefeküdt a földre, de már a pléd sem volt ott, és képtelen volt aludni, mert fázott takaró nélkül.

Másnap, mint a mosott szar ment be, és dolga végeztével, ismét hazatért. Bement a házba, levette a cipőjét, belelépett a papucsba, ami a Kristóf szobájában volt, és a konyhán keresztül a szobájába lépett, de mikor kinyitotta az ajtót, látta, hogy most már csak üres tér, a szombathelyi belváros egy darabja van az ajtó mögött, és hogy nincs meg a szobája.

Azonnal a Kristófhoz ment, aki persze azonnal elnézést kért, hogy nem akart ő rosszat, csak bevitte a szobáját a szobájába, hogy ő csak kölcsönvette a szobáját mára.

De a Spagetti olyan mérhetetlenül ideges lett, hogy az ellopott egy kiló cukrával véresre verte a Kristóf fejét, aki ott azonnal meghalt. És ezután a Spagetti felvette a másik papucsát is, a harmadikat, leült a fotelba az erkélyre, ami a gép előtt volt, rágyújtott egy cigire, és birtokba vette a Kristóf szobáját.