A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:

S szólunk: punci, vatrancs, mony, muff, pinuska,
zug, macskalik, szőrösvölgy, hüvelyecske,
mutyor, fészek, cuppantó, kityekettye,
péra, varantyó, ibrik, pacni, buksza.
Barlang, kiáltjuk! Nudliszaggató!
Lötyenedves, tökgyalu, facsaró!
Rés, hasadék, csigácska, kéjlika!
Nyögjük: szagos akármi-micsoda,
te csoda, kinyalicsatornaszáj,
meg ahogyan még nevezni muszáj,
nevezi a kéjenc kurafija.
És „plutty”, ennyi a válasz. Feketén,
sírboltként nyel, fal – drága televény.
Könnyen állja, ha taszítják,
Nem csiklandik, ha vakarják,
Könnyen enged a szép szónak,
Mint a kanca a mén lónak.
Singuláriter lefekünni,
Plurariter belé tenni,
Lefektették Szabó Sárát,
Megtekerték szőrös várát.
Berzétei lefektette,
Legényesen megtekerte,
Béfűjtötte kandallóját,
Jól tartotta vak matyiját.
Addig mérték a vak vágást,
Hogy megdöfték ketten egymást,
Ketten bújtak a pendelybe,
Úgy mulattak a setétbe.
Van az a kép, amikor 1967-ben ül a budin. Ebből a hétköznapiságból keletkezett botrány nem a többségi társadalom korlátoltságáról szól, hanem egy, magát az egész társadalom (rosszabb esetben az emberiség) üdvének védelmezőjének képzelő, ezt elhitetni igyekvő, masszívan megjelenni képes, és az esetek többségében bizony cinikus nagyon kisebbségről.
Ma már, az angol királynőt leszámítva, semmilyen botrányt nem keltene egy ilyen fotó. Ha Orbánról jelenne meg egy ilyen faszbúkján, rajongói kábé így lelkendeznének: Ahova Ő is gyalog jár! Hogy a miniszterelnök úr milyen fotógén még kakálás közben is! Most nem a szocialisták ármánya miatt ráncos az a drága homlok:) Remélem egéséges a széklet! Én is mindig igy kezdem a napot. Egy jó kávé, egy jó sz…. és indulhat a nap!

Lydia annyira tág, mint segge az érclovasoknak,
mint gyors fémabroncs, mely karikázva csörög,
mint artistakerék, amelyen hipp-hopp átugrik a tornász,
mint csatakos bocskor, vén, csupa víz, csupa sár,
mint a lazult háló várván kóbor madarakra,
mint színházunkban, hogyha a ponyva lazul,
mint egy karperec egy csont-bőr buzi szálka-kezéről,
mint egy matrac, melyben tollpihe épphogy akad,
mint nyomorult gallok nadrágja! Ravenna-vidéki
undorító pelikán torka-tokája ilyen!
Azt terjesztik, hogy tóban dugtam meg e nőcskét,
nem tudom: én a tavat dugtam, ez így hihetőbb.

Hát akkor „kedves barátaim, itt az idő,” hogy eltünjön végre az a fránya csaknem. A gallo legyen fasz! A cunnus legyen pina! A futuo meg az, amit ezek ketten együtt csinálnak.

Nem szép már Thérón, sem Apollodotosz, ki korábban
villámként ragyogott, most kihülő faüszök,
Inkább nőt akarok! Buzimódra a szőrteli segget
kecskedugó pásztor tömje-kefélje csupán!
Így szólsz, Vándor, hogyha pucér lesz Szépia teste:
lenne nevében két p meg egy n i után!