6Line
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
az internet értelme
Hétvégén az ember pihen, és vonatozik.
Rock over Monrovia, Rock Over Chicago
A rock and roll hősök ideális sorsa az idő előtti halál, túladagolás, infarktus és társaik. Sokkal kellemesebb és elfogadottabb ez, mintha valaki megéri az öregkort csak azért, hogy hülyét csináljon magából, és azok, akik az ő kompromisszum nélküli ifjúságán nőttek fel végignézik, ahogy minden korábbi eszméjével szembefordulva próbálja megkaparintani az utolsó cseppet is a rivaldafénybőll, illetve hatalmas vehemenciával bocsájt áruba mindent, amiért az egykori rajongók még hajlandóak fizetni. Itt következzen két történet, egy – egy mindkét oldalról, hogy mennyire hősök, illetve mennyire rock and roll, azt mindenki döntse el maga, fejben tartva, hogy az több, mint zene.
Tovább a Magazinban
Népi kezdeményezés
Az általam legkedveltebb (és egyetlen ismert) írás ebben a műfajban a World Inferno Friendship Society története a banda oldalán. A kellemes kis társulat úgy 15 éve játszik punk-klezmer-ska-keringő stílusban, és úgy írják le magukat, hogy az ő koncertjük az, ahova jólfésülten érkezel a legszebb öltönyödben, és leizzadva és összehányva távozol hajnalban. Esetleg ha valaki a Gogol Bordellot ismeri, akkor a banda koncepciója (azaz 8-15 ember a szinpadon egyszerre, és az európai folklór erős használata, a tagok – pár alap embertől eltekintve – folyamatos cserélődése, és ennek következtében a számok hangszerelése is folyamatosan változik) innen származik, legalábbis szerintem, de ha valaki tud korábbi bandát, aki ezt csinálta, akkor koorigáljon (a Chumbawamba nem számít, mivel ott stabil volt a fölállás és ott csak bigband ska volt).
Attól eltekintve, hogy szélsőbalos ideológiát képviselnek teljesen jó gyerekek, egyéb new yorki srácokkal is föltünnek, mint például a Leftover Crack-el. Nemrégiben pedig az állítólag magyar származásu Peter Lorrey életéről készítettek egy konceptalbumot. Szóval a banda története angolul (amiből a bandáról nem sok derül ki, de szerintem egy remek panknovella) http://worldinferno.com/history.php, illetve akinek nincs kedve idegen nyelvekkel bibelődni, azoknak egy klipp egy korábbi albumukról (merthogy én az utóbbi párat annyira nem kedvelem, úgy gondolom ellágyultak)
There ain’t no grave can hold my body down
Rick Ruby az a faszi, akiről ha mást nem, azt azért érdemes tudni, hogy producerkedett többek között a Beastie Boysnak, a Red Hot Chilli Peppersnek, a Slayernek, és hát ő az az élelmes zsidógyerek, aki ’94-ben felkarolta a vénülő Johnny Cash-t is, előszedve a feledés homályából Uncle Johnny-t és ledaráltatta az öreggel az utolsó hat albumát (American Recordings, Unchained, American III: Solitary Man, American IV: The Man Comes Around, Unearthed, American V: A Hundred Highways). Végül is mondhatni, hogy a mai fiatalok Rubiynak köszönhetően alkotnak bármi féle képet Johnny Cashről:
a felsorolt albumokon hallható az amikor Cash, Depeche Mode-ot játszik egyszáll gitáron, ezeken van a tinilány-ríkató Hurt, vagy a Holtak Hajnala-remakejének főcímdala, a The Man Comes Around.
a felsorolt albumokon hallható az amikor Cash, Depeche Mode-ot játszik egyszáll gitáron, ezeken van a tinilány-ríkató Hurt, vagy a Holtak Hajnala-remakejének főcímdala, a The Man Comes Around.
Ez a poszt pedig a február 23-án (Cash 78. születésnapján) megjelenő utolsóutáni,
az "American VI: Ain’t No Grave" című albumról szól,
annak is a címadó daláról,
az "American VI: Ain’t No Grave" című albumról szól,
annak is a címadó daláról,
erről itt ni:
Ezt is, akárcsak az albumon (majdan) hallható összes számot Cash az "American V: A Hundred Highways" idején vette fel.
Hát, mi ennyire exkluzívak vagyunk, basszátokszájba…
Ez is kimaradt!
Na a Mama Rosin is szépen kimaradt a Country adásból, bár már a Milyen adásba is elfértek volna. Nam baj, holnap a Pót adásban benne lesznek. Addig is egy fasza klip.
Fuss Rushdie!
Ahogy szokták mondani, senki sem kerülheti el a sorsát. Ször Szalmán sem.
Vigyázat dancehall!
Cacafonia – Salman Rushdie must die
sites/default/files/audio/cacofonia%20-%20greatest%20hits%20-%2002%20-%20salman%20rushdie%20must%20die.mp3
Óvatosan! Mexikói grindcore.
Az „I Hate Pink Floyd-pólós” srác új projektje
Johnny pólóban balra
Nem nagyon lehet tudni, hogy mi járhat az utóbbi időben kiskedvencünk, John "Rotten" Lydon fejében, aki legutóbb azzal jött elő, hogy "újra rögzítené" a Pink Floyd klasszikusát, a Dark Side Of The Moon-t. Elmondása szerint egy 2008-as Los Angeles-i Pink Floyd koncerten már majdnem felment "dzsemmelni" egyet Roger Waters-ékhez a színpadra, de aztán hamar elhesegette a gondolatot, most azonban elég elszántan nyilatkozta tele a rock-sajtót, ezzel az egyébként, nem túl szimpatikus faszsággal, hogy feldolgozná a nyál progresszív-rock ezen klasszikus darabját. Végül is, ne legyünk szarfejek: drukkoljunk Johnny-nak a projekt sikeréhez, az amúgy is biztos, hogy a jóllakott 50-es 60-as hippiközönség nem fogja torkon köpni őt éneklés közben.
Paul Cook pólóban
A sztori Mr. Lydon olvasatában a tovább gomb alatt: in english >>
rock and roll regény
Bár a népi kezdemények borzasztó érdekesek lehetnek, a rock and roll regényt már megírta Salman Rushdie, az a címe, hogy The Ground Beneath Her Feat, mondhatni Talpa alatt a föld. Rushdie magasra tette a lécet, nemcsak klisékkel dolgozik, hogy teszemazt igencsak terhelt családi háttérből származó rocksztár, többféle súlyos elmebetegség tüneteit egyszerre produkáló rocksztár, piszok gazdag rocksztár, hanem egészen konkrétumokkal. Fogta a véres valóságot, szemezgetett magának belőle, összerakta fikcióba – ügyes.
Néhány példa, kapkodva, emlékezetből, hirtelenjében. Ne sértődj meg, ha kihagytam a te vesszőparipádat, nem volt szándékos.
– Ormus, a hímnemű rocksztár ikertestvére halva született.
– Ormus egyik szeme egy [bizarr] baleset folytán használhatatlanná válik, de legalább sötétebb színű is lesz, mint a másik.
– Víná, a nőnemű rocksztár, mielőtt még nőnemű rocksztárrá válna, csillogós fellépőruhájú nőkből álló, könnyed, dallamos háttérzenét szolgáltató kisiparostestületben énekel.
– Mikor Ormus a szépemlékű brit kalózrádió-érában kalózrádió-műsorvezető, az állomását egy enigmatikus figura irányítja, a hangmérnök, aki sejtelmes axiómákat ír táblákra, de más formában nem kommunikál, mindig kényesen elegáns, tiszta & pedáns, viszont a vele együtt élő & dolgozó többi rádiósnak fogalma sincs, hogyan-mikor eszik, alszik, tisztálkodik vagy ürítkezik, tehát valószínűleg nincs is teste, mégis ő fogja össze, tartja rendben az egész kócerájt, még akkor is, ha nem úgy csinál; ő a kütyük, tekergészhető izék, nyomkodható gombok szépséges szürke eminenciása.
– Ormust egy időben felkarolja egy flúgos nő, aki ruhákat is csinál neki, aztán később híres divattervező lesz.
– Szerepel benne testében fogyatékos kiadó-menedzser-mogul. [Ez a mogul egyébként előszeretettel díszíti a bútorait ennen monogramjával, de ez csak annyira valós ember megírása, amennyire Tony Montana valós, viszont nekem számít.]
– Ormus ifjúkorában tömegével tör össze tinédzserlány-szíveket a csípője mozgásával. Az a bizonyos, mondhatni fülledt csípőkörzés a védjegyévé válik.
– Vínára időszakosan rátör a Karma-Cola betegség, a keleti-bölcsesség-hajszolási-vágy.
– Ormus & Víná pályájuk csúcsán egészoldalas újsághirdetésekben közlik a világ népével fura gondalataikat a világ alakulásáról & a szeretetről.
– Futólag említődik egy fickó, aki eladta a lelkét az ördögnek [vagy csak szövetséget kötött az ördöggel] azért, hogy jól tudjon zenélni [vagy csak egy gitárhangolásért], van még a történetben keresztút, de mindegy is, mert a pali meghal egy kocsmai verekedésben [vagy mérgezés miatt].
– Mellékszerepel benne egy igen excentrikus képzőművész ember, bizarr nevű műteremmel, rengeteg hódolóval.
– Víná egy időben az elég, bár nem kimondottan sötét bőre mellé hatalmas vörös loboncot hord.
– Ormust lelövik az utcán.
– Víná halála után elszaporodnak a mindenféle hasonmások & imperszonátorok, különösképp a japán üzletemberek között.
– Meg hát ugye Rushdie nemcsak regényeket ír, csodaszép nőket hagy faképnél, vagy játékos kedvű kobold-fejet visel, hanem újságot is ír alkalmanként. 1995-ben például írt egy cikket egy koncertélményről, rock & roll sztár zenekar ultragiga hiperszuper turnéján volt, ebben a cikkben elég hosszasan értekezik a turné apparátusáról, mennyi energiát használnak el egy koncertre, hány kilométer kábel, hány négyzetméter videófal, micsoda gépezetek, illetve természetesen a békaugrás-metódus, hogy van egy város a világban, ahol szednek szét egy színpadot, van egy, ahol koncert van éppen, & egy harmadik, ahol rakják össze a színpadot a következő koncerthez. Na, a cikknek ezt a részét szinte egy az egyben átrakta a fikció-szupergrupp gigamega turnéjának a leírásába. Illetőleg Víná mozgása színpadi mozgása kísértetiesen emlékeztet a cikkben szereplő együttes énekesének a mozgására, Ormusé meg a gitároséra. Plusz grátisz megkapjuk a valós zenekar dobosának plexidobozkáját Ormus üvegkalickájává alakítva.
– Ormus, a hímnemű rocksztár ikertestvére halva született.
– Ormus egyik szeme egy [bizarr] baleset folytán használhatatlanná válik, de legalább sötétebb színű is lesz, mint a másik.
– Víná, a nőnemű rocksztár, mielőtt még nőnemű rocksztárrá válna, csillogós fellépőruhájú nőkből álló, könnyed, dallamos háttérzenét szolgáltató kisiparostestületben énekel.
– Mikor Ormus a szépemlékű brit kalózrádió-érában kalózrádió-műsorvezető, az állomását egy enigmatikus figura irányítja, a hangmérnök, aki sejtelmes axiómákat ír táblákra, de más formában nem kommunikál, mindig kényesen elegáns, tiszta & pedáns, viszont a vele együtt élő & dolgozó többi rádiósnak fogalma sincs, hogyan-mikor eszik, alszik, tisztálkodik vagy ürítkezik, tehát valószínűleg nincs is teste, mégis ő fogja össze, tartja rendben az egész kócerájt, még akkor is, ha nem úgy csinál; ő a kütyük, tekergészhető izék, nyomkodható gombok szépséges szürke eminenciása.
– Ormust egy időben felkarolja egy flúgos nő, aki ruhákat is csinál neki, aztán később híres divattervező lesz.
– Szerepel benne testében fogyatékos kiadó-menedzser-mogul. [Ez a mogul egyébként előszeretettel díszíti a bútorait ennen monogramjával, de ez csak annyira valós ember megírása, amennyire Tony Montana valós, viszont nekem számít.]
– Ormus ifjúkorában tömegével tör össze tinédzserlány-szíveket a csípője mozgásával. Az a bizonyos, mondhatni fülledt csípőkörzés a védjegyévé válik.
– Vínára időszakosan rátör a Karma-Cola betegség, a keleti-bölcsesség-hajszolási-vágy.
– Ormus & Víná pályájuk csúcsán egészoldalas újsághirdetésekben közlik a világ népével fura gondalataikat a világ alakulásáról & a szeretetről.
– Futólag említődik egy fickó, aki eladta a lelkét az ördögnek [vagy csak szövetséget kötött az ördöggel] azért, hogy jól tudjon zenélni [vagy csak egy gitárhangolásért], van még a történetben keresztút, de mindegy is, mert a pali meghal egy kocsmai verekedésben [vagy mérgezés miatt].
– Mellékszerepel benne egy igen excentrikus képzőművész ember, bizarr nevű műteremmel, rengeteg hódolóval.
– Víná egy időben az elég, bár nem kimondottan sötét bőre mellé hatalmas vörös loboncot hord.
– Ormust lelövik az utcán.
– Víná halála után elszaporodnak a mindenféle hasonmások & imperszonátorok, különösképp a japán üzletemberek között.
– Meg hát ugye Rushdie nemcsak regényeket ír, csodaszép nőket hagy faképnél, vagy játékos kedvű kobold-fejet visel, hanem újságot is ír alkalmanként. 1995-ben például írt egy cikket egy koncertélményről, rock & roll sztár zenekar ultragiga hiperszuper turnéján volt, ebben a cikkben elég hosszasan értekezik a turné apparátusáról, mennyi energiát használnak el egy koncertre, hány kilométer kábel, hány négyzetméter videófal, micsoda gépezetek, illetve természetesen a békaugrás-metódus, hogy van egy város a világban, ahol szednek szét egy színpadot, van egy, ahol koncert van éppen, & egy harmadik, ahol rakják össze a színpadot a következő koncerthez. Na, a cikknek ezt a részét szinte egy az egyben átrakta a fikció-szupergrupp gigamega turnéjának a leírásába. Illetőleg Víná mozgása színpadi mozgása kísértetiesen emlékeztet a cikkben szereplő együttes énekesének a mozgására, Ormusé meg a gitároséra. Plusz grátisz megkapjuk a valós zenekar dobosának plexidobozkáját Ormus üvegkalickájává alakítva.
& ez még mindig nem elég neki. Fog rengeteg ikonikus vagy egyszerűen zseniális vagy csak kurvajó dalt & a címüket beleírja a mondataiba, mintha mi sem lenne természetesebb. Meg párat meg felhasznál történetnek. Néhány példa.
Stairway to Heaven, Heartbreak Hotel, Blue Suede Shoes, Shake Rattle and Roll, The Great Pretender, Blowin’ in the Wind, Bridge over Troubled Water, When the Saints Go Marching in, Getting Better All the Time, I Washed My Hand in Muddy Water, Give Peace a Chance, I Feel Like I’m Fixing to Die, Fun Fun Fun, Eve of Destrucion, Feelin’ Groovy, Season of the Witch, God is in Our Side, Unchained Melody, Purple Haze, Not Fade Away, Hitching a Ride, The Girl can’t Help It, I’m a King Bee, 200 Motels [oké, határeset, elfogadom], Walking the Dog, Just My Imagination, We’ve Got to Get out of This Place, Sitting on the Top of The World, Rama Lama Ding Dong [na jó, ez a könyvben is egy bizarr vicc, helló, dalai], Everybody Loves a Lover, Smooth Operator, River Deep Mountain High, I’ll Take Manhattan, Exile on Main Street, Sweet Virginia, She’s So Fine, I Am a Rock, Move Over, Forever Young, Whole Lotta Shakin’ Goin’ On, All You Need Is Love, Raindrops Keep Falling on Your Head, What a Wonderful World
Stairway to Heaven, Heartbreak Hotel, Blue Suede Shoes, Shake Rattle and Roll, The Great Pretender, Blowin’ in the Wind, Bridge over Troubled Water, When the Saints Go Marching in, Getting Better All the Time, I Washed My Hand in Muddy Water, Give Peace a Chance, I Feel Like I’m Fixing to Die, Fun Fun Fun, Eve of Destrucion, Feelin’ Groovy, Season of the Witch, God is in Our Side, Unchained Melody, Purple Haze, Not Fade Away, Hitching a Ride, The Girl can’t Help It, I’m a King Bee, 200 Motels [oké, határeset, elfogadom], Walking the Dog, Just My Imagination, We’ve Got to Get out of This Place, Sitting on the Top of The World, Rama Lama Ding Dong [na jó, ez a könyvben is egy bizarr vicc, helló, dalai], Everybody Loves a Lover, Smooth Operator, River Deep Mountain High, I’ll Take Manhattan, Exile on Main Street, Sweet Virginia, She’s So Fine, I Am a Rock, Move Over, Forever Young, Whole Lotta Shakin’ Goin’ On, All You Need Is Love, Raindrops Keep Falling on Your Head, What a Wonderful World
& ez még mindig nem elég, a francba is, de most abbahagyom a hozzávalók felsorolását. Viszont ha már elgondolkoztál, melyik zenészemberre ismersz rá, melyik dalt ki írta & ki dolgozta föl, hadd legyek már porondmester: a helyes megfejtők között kisorsolok egy nagy adag felsőbbrendűségi komplexust & azt a remek szlogent, hogy "A tudás hatalom". A többiek próbáljanak regényt írni a rock & rollról bátran.
Dale Hawkins hulla
Öt napja, 73 évesen elhunyt Mr. Dale Hawkins, az arkansas-i Little Rock-ban. Mind a mellett, hogy egyike volt azoknak akik elkezdték a rockabilly-t és az egyik utolsó volt aki még emlékezhetett a hőskorszakra, azt érdemes még tudni az öregről, hogy a Susie Q című száma volt az első kislemez a chicago-i Chess Records-nál, amit nem fekete előadó jegyzett:
mert, hogy ugye, akárhogy is nézzük, ez a Dale fehér gyerek volt.
Olyan táncot pedig, amilyet 01:42-nél láthattok az alábbi videóban…
hát halljátok… már talán csak a YouTube-on látni!
hát halljátok… már talán csak a YouTube-on látni!
Ki a hülye, te vagy én?
Cash az önéletrajtában említést tesz arról, hogy milyen kibaszott szarul esett neki, amikor az 50-es évek elején a Sun Records Elvisnek egy zsír új, nyitott tetjű Cadillacet ajándékozott, ő viszont csak egy "proli" Buick-kal kellet, hogy beérje, ajándékautó gyanánt. Arról viszont nem tett említést, hogy lazább pillanataiban milyen faszán tudta utánozni Presley-t.
Na, jó, néha Elvis is szájára vette Casht… >>
Nagyvonalúak
Adam Stephens és Tyson Vogel 12 évesen kezdtek el együtt zenélni. Hogy akkor mit csináltak azt ugyan nem tudom, de 2002-ben 20 evesen megalapították a Two Gallants nevü együttest és neki is kezdtek a turnézásnak. Nem sokkal később, olyan 2007 tájékán ültem a gépem előtt egy Streets of San Francisco nevü válogatást hallgatva, amikor egyszer csak ezt hallottam:
Ez úgy meglepett, hogy még a LoTRO-ból is azonnal kiléptem megnézni, hogy ugyan már kik ezek az emberek. Persze akkor még mit sem sejtettem arról, hogy ez a szám azért elég téves képet ad a duóról, lévén hogy ezen kivül még van vagy két számuk aminek ehhez hasonló a tempója. Az igazi erősségük ezzel szemben a 6-9 perces balladák írása, ami egy kicsit fura gondolat elsőre, de meg lehet vele barátkozni, vagy legalábbis nekem nagyon könnyen sikerült.
A srácok amúgy népszerüsödnek, bár állítólag még mindig az a legnagyobb médiavisszhangot kapott esemény, amikor egy koncerten valami jóravaló rendőr fölment a szinpadra és teaserrel sokkolta a bandát. De ez nem változtat azon, hogy a zenéjük teljesen jó, pláne élőben, lévén hogy némi utcazenélés is volt a karrierjükben, igy amit az albumon lehet hallani, azt valóságban is majdnem úgy adják vissza, csak jobban.
Persze ha a standardot nagyon magasra rakja az ember, akkor utána nehéz megfelelni, ezért én az első két albumukat emelném ki, a harmadik nekem személy szerint annak a hibának az ékes bizonyitéka, amikor egy banda úgy érzi, hogy "ez" az ő stílusuk, és "ilyen" számokat kell írni, mert míg az első kettő tele van változatos történetekkel és változatos tempójú számokkal (középtempó, lassú, még lassabb, nagyon lassú), a harmadikon minden számnak még a hossza is majdnem ugyanolyan, arról nem is beszélve, hogy a témájuk egyöntetüen az elbaltázott szerelmi kapcsolatok. Nem mintha ez korábban nem tünt volna fel a számokban, de azért nem ez volt az egyetlen múzsa.
Azt szintén meg kell említenem, hogy a banda nagy erőssége a dalszövegek. Nem egy Fényfehér urat kell azért elképzelni, meglehetősen hagyományos, inkább a 20. század elei formára hasonlít szakszerütlen véleményem szerint, de na, meg kell hagyni, szépek, és ugyanakkor a századvégi utcazenész alkoholtól ittas és szegénységtől megfáradt életérzésével van megfüszerezve, ami az összes tragikus történetnek egy igen érdekes, keserédes ízt ad. De szavak helyett álljon itt egy másik nóta a publikum örömére:
Petőfi Sándor gatyában táncol
Jövő héten a Zene és Irodalom összefonódását fogjuk kivesézni vasvilláinkkal.
Ha valamikor régen, de inkább mostanában írtál verset, mondjuk Sokáig éljen a heavy metál! vagy Punk a lelke mindennek címmel, esetleg nemrég fejeztél be egy novellafüzért arról, hogy egy black metálos kiírtja családját és szomszédaid, vagy pont egy kisregény kellős közepén tartasz, amiben motoros rockerek illetlenül viselkednek. Hát ezeket feltétlen osszad meg velünk! Vagy ha ismersz ilyen alkotásokat.
Vagy ha rendelkezel olyan felvétellel melyen Gyurkovics Tibor fésűn és selyempapíron kíséri Bertha Bulcsút, Lezsák Sándor fazekakon és puffon dobol, sőt, Esterházy Péter nekimegy egy zongorának. Akkor küldjed!