Ötszáznál több visszaigazolt vendég – ez még a LÄRM-hoz (ami, Budapest egyik legfaszább hangcuccával rendelkező, menő, de ennek ellenére, a jóízlés határain bőven „innen lévő” szórakozóhely) képest sem kevés, persze, nem ettől a szép nagy számú közönségtől lett érdekes az RNR666 számára a The Corporation nevű freak-csapat, vagy, -hogy egy laza képzavarral éljek- techno-art kollektiva közelgő bulija.

Corporation-éket még a Képzőművészeti Egyetem büféjében évekig szürcsölt kávé idejéből ismerem, mármint a pofákat magukat, igaz akkoriban még nem hallottam ezt a (meglehetősen pökhendien csengő, de, tény, hogy fasza) nevet. Aztán jött Wennesz Vera, festőművész, közös barátunk, aki által szép lassan megismertem az arcokat és nagyjából képbe kerültem Corporation-ügyileg, viszont a kép nem lett tisztább: sőt. Ennyi személyes szál nekem elég volt ahhoz, hogy kiváncsi legyek egy olyan dologra, amit én magam nem értek, de annak művelői kurvára imádnak csinálni. A Corporation, szerintem, az én perverz kiváncsiságomon túl is érdekes: értelmes emberek egy hülye helyen, tele gondolatokkal, amiket, még kifejezni és kifejteni sem restek – ahogy az kiderült, akkor, amikor kerekasztalbeszélgetést rendeztünk a részvételükkel: technoról, Jézusról, korszellemről, (ellen)kultúráról és mindarról, ami fontos lehet a túléléshez.
Hosszú lesz. Nyomj a továbbgombra. Vagy ne. Tovább / Read more »

The American musician Saul Conrad plays “hard to categorize”, perhaps “experimental chamber pop”  or “other” bittersweet music on piano and guitar with surprising key changes, nonsensical rhythmic shifts, overlapping melodies, and folk elements. His third album (read about!) – which is more popular than previous two (listen to!) – was influenced by Kirkegaard and William Blake, Townes van Zandt and Blaze Foley, Harry Nilsson and Syd Barret, and more. But essentially his music based on his affection for music of Mozart, Chopin or Mahler.

4/23 Hamburg, DE Hasenschaukel  4/24 Berlin, DE Mein Haus am See  4/25 Budapest, HU Beat on The Brat  4/28 Leipzig, DE Dr. Seltsam  4/29 Copenhagen, DK Tjili Pop  4/30 Islands Brygge, DK “Geyser By The Sea” at Kulturhuset  5/2 Manchester, UK The Castle Hotel  5/4 London, UK Montague Arms  5/5 Hull, UK The Adelphi Club  5/6 Vienna, AT Mo.ë  5/7 Biel, CH Living Room Concert Series  5/8 Metz, FR La Chaouee  5/9  Espalais FR, Le Par Chemin

?ALOS. Stefania Pedrettinek, az olasz extrém metál duo, az OvO gitáros-énekesnőjének szóló produkciója. Súlyos, fekete zaj metál rituálé gitárral és elektronikával. / Solo project of Stefania Pedretti from Italian extreme metal duo OvO. Heavy, black noise metal rite on guitar and electronics. >> videos: 1. Matrice  2. with Xabier Iriondo.  Bandcamp

RATZINGER. Fehér István költő, avant-garde punk, ipari és elektronikus zenész (Ápolók, Büdösök, Digép) legújabb programja: digitális inkvizíció két fejre és négy kézre. A művelet alatt legutóbb a kivégzett román diktátor, Ceausescu csodálatos életét és halálát bemutató filmjüket vetítték. Lehet most is. / Brand new program of poet, avant-garde punk, industrial and electronic musician Istvan Feher: digital inquisition for 2 heads and 4 hands. Their film about the executed Romanian dictator, Miraculous Life and Death of Ceausescu was presented under the operation last time. Perhaps it will be this time too.

Facebook event

Situation of the Hungarian metal life

The best albums and favorite (international / Hungarian) bands in 2014 by the readers of biggest Hungarian hard rock and heavy metal magazine, HammerWorld:

Kínos                    Embarrassing

*

Alternative selection by RNR666

Triptykon  Black Magic Six  Midnight  Correction House  Liturgy  Lantern

Steam Engine  Zeni Geva  Zu  Bo Ningen  Boris  Oozing Wound

Bölzer  makrohang  Gustave Tiger  OvO

Garden of Elks is a Scottish trio, members are from Bronto Skylift, PAWS and Lady North. They say this is „thrash pop”, that’s danceable noisy indie rock, with a little feeling of Sonic Youth and Big Black!, with tight rhythms, hard bass, fuzzy distorted guitar, waterfall of sounds. A Distorted Sigh is a perfect debut album: 10 really good frisky songs within 28 minutes on Song, By Toad Records (UK)

Acid Baby Jesus – Selected Recordings / Slovenly Recordings (2014)

Jó régi tartozásom már ezt az ismertetőt megírni. Tisztán emlékszem, tavaly novemberben csöngetett, illetve kiabált be a postás és hozta ezt a CD-t. Arra is emlékszek, hogy bár olyan reggel tíz lehetett, mán szépen be voltam vörösborozva. Piszkosul örültem neki! Elkezdtem hallgatni, a második-harmadik számnál kivettem a CD-t, mondván biztos a Slovenlynél valami tévedés folytán egy új Hellshovel lemezt postáztak Acid Baby Jesus tokban. De nem. A CD rendben, a bookletben olvasom a dalszöveget, az is stimmel. Ez bizony az új Acid Baby Jesus! Azóta már a sokadik meghallgatáson túl nem a Hellshovel párhuzam az ami feltűnik az első négy szám kapcsán, hanem az, hogy milyen kurva jó számok ezek, és milyen jó, hogy az első lemez után ebbe az irányba indultak a görög srácok! A következő dal a Who’s First meg annyira jó és egyedi, hogy sokáig az volt az űberkedvenc, erre jön az első kislemez dal, a Vegetable, amire csupán fél évvel az első meghallgatás után is csak úgy tudok gondolni, mint valami klasszikusra. A Troublemaker, a maga Black Sabbathos basszusával, primitív refrénjével szintén az agyamba ragadt vagy két téli hónapra. Az egész lemez annyira sokszínű, hogy nagyon sokáig nyújt meglepetéseket, tuti, hogy nem unod meg néhány hallgatás után. Drogozni kifejezetten ajánlott rá, úgyhogy akár hónapokig el lehet vele szórakoztatni magad. Ha lennének ilyen ős prog rockos, vén hippi haverjaim, nagy örömmel és kíváncsisággal mutatnám meg nekik ezt az albumot, szerintem tetszene nekik.

Useless Eaters – Singles: 2011-2014 / Slovenly Recordings (2015) Tovább / Read more »

„Sok embernek kritika” – kezdte a versszakot Face a Dj IQ Mixtape legfaszább számában és tényleg: hiába gondolja még ma is sok ember azt, hogy a hiphop egy kritikai műfaj, de nem túlzás azt állítani, hogy pont a hiphop előadó bírja legkevésbé, ha valaki azt mondja rá, hogy: szar vagy. Könnyűzenei hógolyózást igér a legújabb, zenével (és azon belül is a magyar hiphoppal sokat) foglalkozó internetes felület, a Hóember.

Kiváncsiak lettünk, hogy mi is jár az alkotó fejében, úgyhogy, feltettünk neki néhány kérdést.

Mi, az RNR666, nem tudjuk eldönteni, hogy sok vagy kevés zenével foglakozó genyó van e már az interneten. Szerinted?

Fogós, ravasz kérdés, mivel viszonylag sokan írnak zenéről, ám nagyrészük csak a felszínt kapirgálja. Persze nem kell mindenkinek azonnal rákattania a legújabb és/vagy legbetegebb zenei vonalakra, de az tragikomikus, ami a legtöbb hiphoppal foglalkozó oldalon megy – hogy csak a téma azon szegletét érintsem, amit a legjobban ismerek. Én 1993 óta hallgatok rap zenét, és még Györemix!-nél álltam sorba a Syndicate-ben, másolt Erick Sermon kazettákért. Itthon van egy masszív 10-15 éves lemaradás, amire a legtöbb megmondó oldal csak rájátszik, mintha direkt sötétségben akarnák tartani a rajongókat. Itt nem a szelekció ténye a gond, hanem hogy egyesek „pont hu”-nak nevezik  magukat, miközben a stílus nagy része még csak említés szinten se kap teret.

Honnan ez a szar név, hogy Hóember?

Hatalmas répám van.

Csak legenda-e, hogy már konkrét fenyegetést is kaptál, bár még csak pár hónapja léteztel? Ha igen, akkor mi volt ez az ügy? Ha nem igaz, akkor mégis miért tudja így mindenki?

Nem legenda. A Vicc Beatz Nemezis című dalában Ketioz egy (a Lángoló Gitárokon megjelent – a szerk.) Egyenlők–kritikám után direkt nekem címzett pár sort, illetve a refrén is nekem szól: „Mi ez a cikk?! /Tetszik, te geci?! / Miért vagy ilyen morci? Nem szeretett anyuci?”. Sajnos az a helyzet, hogy Magyarországon valamiért nem bírják a kritikát, és még a legkeményebb gengszterrapperek is sértődős kisgyerekként viselkednek, amint szakmai szempontból elemzik a zenéjüket. Ez pedig nem profi hozzáállás. Ha valaki nem akar kritikát, az zenélgessen a tábortűznél, vagy mutogassa a számait anyukájának.  A csúcs egyébként az volt, amikor a Killakikitt pár éve levetette az egyik írásomat egy jól ismert „deszkás site”-ról, mert nem voltam elég seggnyaló.

Végül: szerinted ki a „sajnos legalulértékeltebb” magyar repper, vagy formáció 2015-ben?

Robotdeck veszélyes témákat csapat, de mondhatnám itt a Sativus-t is, akik hihetetlen jó pop-rappet nyomnak, anélkül, hogy átmennének „hiphop Coelho”-ba. A blog egyébként más stílusokra is kikacsingat, így megemlíteném még Musica Moraliát, aki anti-folkot játszik, és az egyik legeredetibb hang a magyar szcénában.

?ALOS. Stefania Pedrettinek, az olasz extrém metál duo, az OvO gitáros-énekesnőjének szóló produkciója. Súlyos, fekete zaj metál rituálé gitárral és elektronikával. / Solo project of Stefania Pedretti from Italian extreme metal duo OvO. Heavy, black noise metal rite on guitar and electronics. >> videos: 1. Matrice  2. with Xabier Iriondo.  Bandcamp

RATZINGER. Fehér István költő, avant-garde punk, ipari és elektronikus zenész (Ápolók, Büdösök, Digép) legújabb programja: digitális inkvizíció két fejre és négy kézre. A művelet alatt legutóbb a kivégzett román diktátor, Ceausescu csodálatos életét és halálát bemutató filmjüket vetítték. Lehet most is. / Brand new program of poet, avant-garde punk, industrial and electronic musician Istvan Feher: digital inquisition for 2 heads and 4 hands. Their film about the executed Romanian dictator, Miraculous Life and Death of Ceausescu was presented under the operation last time. Perhaps it will be this time too.

Facebook event

A new photo album with 134 historic images at deluxe size by Dust to Digital. A book with lots of found images. Among those aren’t photos of Bill Hayley, Elvis Presley or any usual person, but there’re ordinary, nameless men, women, and children. Most of the people in the photos wouldn’t have heard of rock’n’roll, much less thought of themselves as rock’n’roll progenitors. Instead, the images capture the gangly musicians, the giddy dancers, and the drunken antics found in smalltown America from the 1930s to the 1960s and beyond. All the musical genres that influenced what we know of as “rock” are represented: everything from jump blues and gospel to boogie woogie and Western swing.

The author, Jim Linderman says: “We have this notion that rock’n’roll started in Memphis in 1955, and it really didn’t. Bob Wills was playing in the ’30s and ’40s in Oklahoma, and Chuck Berry modeled Maybellene on a Bob Wills song. The roots of rock go back a lot further than we realize. It came from the church, from vaudeville, from the music played in after-hours clubs, from juke joints. The whole point was pretty much to get together, get drunk, and get laid. That’s the real history of rock ’n’ roll.”

As Muddy Waters said, “The blues had a baby and they called it it Rock and Roll.”

Az 1980-ban ipari zenekarként indult, majd sajátos átdolgozásairól (Queen, Rolling Stones, Beatles stb.) elhíresült szlovén Laibach április 9.-én mutatja be Budapesten Spectre című új, feldolgozás mentes lemezét.

Talán a világ első olyan koncertbeszámolóját olvasod, ami egy még egy le sem zajlott eseményről szól. Ráadásul a szerző el sem fog rá menni. És a lényeg az: miért nem?

Mert tavaly sem volt. Azért nem, mert „ebben a gondosan megtervezett, minden felesleges hangot és mozdulatot kerülő munkafolyamatban az egyetlen spontán elem, és számomra a koncert csúcspontja, Az ásítás volt. Egyik szám közben két strófa között az énekes ásított egyet! Pont úgy, mint aki 30 éve ugyanoda jár dolgozni, bár közben a gőzkalapács mellől a digitális ketyeréket összeszerelő üzem futószalagja mellé került.” (Idézet a 2010-es koncertbeszámolóból.)

Meg azért sem megyek, mert az új lemez felemás, azaz laibachi mércével szar. Néhány jó szám, néhány amiből lehetne jó, de a többség egyszerűen végighallgathatatlan. Egyrészt sikerült beépíteniük zenéjükbe azt a hangzást, ami elviselhetetlen a mai pop zenében, másrészt a lemez úgy hosszú és unalmas (bónusz számok nélkül 47 perc), hogy igyekeztek azt változatossá tenni.

De szerencsére az új számokat gyorsan lezavarják, és jön, amiért a többség megy, a szokásos Laibach slágerparádé. Unalomig ismert, de mindig jó hallgatni számok felújított változatai. Némelyikre alig lehet ráismerni, és persze az eredeti verziók sokkal jobbak. És felmerül a kérdés: ugyan miben különbözik a Laibach bármelyik újra összeállt híres rock zenekartól? Persze sok mindenben, de a látszat a valóság.

A közönség egy része azért jön, mert azt olvasta, hogy avantgárd, pop-art vagy mitt’om én milyen modern művészeti produkció, más részük meg azért, mert sikk, s nekik csalódniuk kell, mert „nem is olyan jó csaj az énekesnő.” Hol vannak már a régi szép idők, amikor félreértésből skinheadek is jöttek!

Visszatekintve: előző lemezük, az Iron Sky című bugyuta sci-fi-hez készített zene, a filmhez talán méltó, viszont egy hallgatás után ment a kukába. A himnuszokat laibachosító 2006-os Volk inkább érdekes, mint izgalmas. A Bach műveket pontosan feldolgozó Laibachkunstderfuge helyett az eredetiek ajánlottak. A 2003-as WAT az utolsó épkézláb lemez.

Ez a zenekar el van baszva. Kár értük.

*

Aki a valamikor volt Laibach-hoz hasonlítható produkcíót kíván látni:

RATZINGER > Fényfehér (Ápolók, Büdösök, Digép) új programja:
digitális inkvizició két fejre és négy kézre

?ALOS > az olasz extreme experimental metal duo, az OvO gitárosa egyedül

Április 18. Budapest

Akarok még ?Alos-t hallgatni

„Hooky has seemingly been the only constant in my life” – Pete Mazza v/g

Absolute home made garage rock and roll by Jacques Le Coque. Essence of their second album Hooky:

Home Heart Blues

Ruler Of My Heart Just Last Night Stay With Me
Don’t Wanna Fight, I’m Gold, Dead & Gone
Here’s My Own Wizard Stuff, Can’t Keep Away
Pass It Around, Get it here:

or buy a cassette from King Pizza Records (US), and „skip school, ditch work, and come play hooky with us!”