JÓ HA EGYÜTT ÉL A CSALÁD!

Jó, ha együtt él a család:
Úgy az ember nem lesz galád!
Együttérzés kifejlődik,
Hűség, jóság erősödik!

Jó, ha együtt él a család:
Unokák és a Nagyikák!
Mert a család kiáll érted,
Bármilyen baj érjen téged!

Jó, ha együtt él a család:
Egymást segítik, ápolják!
Ha örömet, vagy bút érzel
Van, ki veled együtt érez!

Jó, ha együtt él a család:
Ifjak, Szülők és Nagyikák!
Mert a ház úgy soh’sem üres
Van otthonod, hová sietsz!

Hol csak szeretet van
béke, és boldogság;
hol soha nincs ármány,
betegség, sem halál,
— ott van Tündérország!

Tündérek csodásak,
szinte légneműek,
testükből fény árad,
— és meseszerűek!

Szívemben szunnyadó ősi mély érzések,
pattannak mint szikrák, és már lánggal égek,
ha vonón vagy a zongorán
cimbalmon, vagy bármely más
zenei húros vagy fúvós hangszeren
felcsendül egy szép dal,
mely érző szívemet magával sodorja.

A zenének nyelvét minden nép megérti
ősi ösztönével magáévá teszi;
van, hol a tam-tam szól
van, hol a dob pereg,
van, hol csak zörögnek, fémeket pengetnek,
attól függ; mely fokán áll a műveltségnek,
Ösztönének él-e, van-e kultúrája,
Mely a zenében is nagyban motiválja.

Színes erdő szögletében,
Napsütötte rét szélében
Ült Lajos bácsi.

Munkáját már befejezte,
Egy tuskóra telepedve
Pihent egy kicsit!

Ám, hirtelen talpra ugrott,
Mert közelből sírást hallott:
Megdobbant szíve!

Megtudni a sírás okát,
Meglátni a sírót magát:
Indult iziben!

Tisztán áll előttünk
Széchenyi alakja,
aki Kossuth szerint,
„A legnagyobb magyar!”

Szíve érzékeny volt
minden magyar szóra,
Szeme könnybe lábadt
a magyar nótára!

Dunaszabályozás,
Tudományok háza,
Gőzhajó és Lánchíd;
mind az Ő munkája!

II.

Lángoló szíve volt
kedvelt Kossuthunknak,
fő irányítója
Szabadságharcunknak!

Szavára százezrek
jöttek katonának,
fegyverben szolgálni
szegény Hazájukat!

Grófok és mágnások
Kossuth szózatára,
adtak bőkezűen
a Haza javára!

Sírtak mind a ketten,
könnyük hullt a földre;
fáról ezt a mókus
szívszorongva nézte!

Gyorsan felkúszott a
tölgy felső ágára:
honnan a terepet
könnyen beláthatta!

Örök ifjúságnak
dicső szimbóluma,
napfényes hónapunk,
előtted hódolunk,
utánad vágyódva!
 
Te vagy a szivárvány
életünknek egén,
te vagy romantika,
a szívünk vigasza,
ifjúság, báj, szépség!

Élettel töltöd meg
a szép természetet,
mindent felújítva,
virágba borítva
erdőt, mezőt, rétet!

Amit nem kívánsz magadnak,
Soha ne tedd mással!
Másokban is az embert nézd;
— ne legyél huligán!

Ne tégy szemtelen megjegyzést,
ne élj rossz szokással:
ha két nő megy el melletted!
— ne legyél huligán!

Hungária, Magyarország,
E néven ismer a világ!
Árpád óta Európa
Ezt a nevet megtanulta!

Négyszáz évvel előttünk már
Hunok lakták e szép Hazát!
A nagy Attila királlyal
Sakkban tartva Európát!

Őseink az ogurok,
Rokonai pedig Hunok!
Lovas, íjász nép mindkettő,
Kik e Hazát megszerezték!