‘a good girl’s guide to bad music’ címkét viselő írások
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
VLASTA POPIC (HR) – NORMS (HU) – BROKEN CUPS (HU)
Csütörtökön kiválóan összezavarhatod az elmédet a Filter klubban, hogy aztán másnap már ne legyen más dolgod, mint legyinteni a kokárdás nagypolgárokra – már ha lesz másnap.
Íme a Vlasta Popic névre hallgató varasdi zajzenekar, akikből nem csak a nevüket, vagy a szövegeiket, de olykor furcsába hajló dalaikat sem értjük – és egyszerre nagyon tinisen szívmelengető élményt ígérnek. (Szex.)
Viszont hogy idáig eljuss, be kell járnod a Norms elvetemült zajorkánját is, melynek borzongató hangulatára műértő és műélvező egyaránt elismerően csettint – a legforróbb és legújabb fejezet a kietlen 21. századi magyar szexpolitikai punkban.
Ha van olyan magyar zenekar, ami hasonlítható üvegszilánkokon térdepeltetéshez, akkor az mindenképpen a híres-hírhedt Broken cups – ha erre az axiómára legyintenél, akkor csak képzelj el egy zenekart, ami még gótok vérét is képes megfagyasztan szexi szintis post-punk muzsikájával.
$$$ HÍVD EL AKIT SZERETSZ! $$$
Broken Cups – Slaves of the grave avagy az év lemeze
nem lehet ezt ép ésszel leírni, hogy mi ez az egész, mert sötét, közben inkább gonosz, de mulatozni is tudnék rá és elég szexi. biztos lesznek páran, akik egyszerűen nem értik meg a Broken cups–ot, de szerencsére nekik ebben az országban bőven van másmit hallgatni, úgyhogy ugorjunk is.
még egy kezdetleges casio alapú házidemóként hallottam először a The Sicknesst, aztán azóta is az a kedvenc számom, az a rész benne a legjobb, ami az első refrén után jön, legyen ennyi elég, nem szeretnék nagy szavakat használni.
Dávid (halálének) vérfagyasztó dolgai kicsit később kerültek bele a Broken cups-ba, de elég jól bevált a kémia, egyszerre négy srác helyett vicsorog és pusztít.
ennél a pontnál gyakorlatilag mindegy melyik nótára mutatok képzeletben, de mondjuk legyen a The Burnout, annál furább ívű synth punk számot speciel még nem hallottam – avant diszkóba beleköpött Bauhaus, aztán egy fincsi orientális gitártéma.
hasonlóan agyrepesztő az I’m on a spree dear, ha úgy alakulna az életem, én ilyen zenére szeretném lobotómiának alávetni magam
a Skin on skin olyan, hogy felsikítasz, jó ez a bazári téma, jöhet a tánc és igen meglepődsz, hogy végül feltesznek egy horrorisztikus hullámvasútra, amin aztán a lelkedet akarják.
a Love-ra pedig csak hiszed, hogy immunis vagy, mondván, hogy ezt már úgyis hallottad..
tehát akkor íme az év magyar lemeze, amivel már annyi embert traktáltam előre is, biztos idegesítő voltam már, de töltsétek le a lemezt (name your price x nagyobb egyenlő nulla) és az majd feledteti a kellemetlenséget!
első halálszexuális élő élmény @ Rakéta Fesztivál!!
Broken cups // Flesh
Íme a világ legszexibb magyar zenekarának első videója, úgyhogy mindenki abbahagyhatja a zenélést.
Ty Super-Segall
Az semmi, hogy a napokban jelent meg Ty Segall és White Fence közös LP-je, de Ty hamarosan a saját zenekarával is kiad egy lemezt.
Bizony, Ty Segall már több embernyi léptékkel is kiérdemelte a sztahanovista Kossuth-díjat, főleg, hogy állítólag idén lesz még egy harmadik lemez is.
új Piresian beach
engedelmetekkel egy kis önreklám a keleti boszorkánytól
Villámhír – a magyar zene meg van váltva!
A Románia zenekar múlt heti, egri hangversenyén Johnny Dacia nem csak közönségét, de saját zenésztársait is sikeresen megfélemlítette.
„A TRÚ-listás Románia László (* Johnny Dacia) – enyhe túlzással – egy személyben testesít meg egy Barcs Miki-utánpótlást és egy magyar GG Allint, higiénikus kiadásban persze; semmi kaka és egyéb gusztustalankodás; Istennek hála, s hozsanna a magasságba! Végtelenül szimpatikus volt az is, ahogy némi provokálás eredményeképp (“Valaki basszon pofán, bazmeg!”) a dobos leütötte az egyébként tündéri frontembert.” (ma-ugly)
We’re tropical punks we don’t give a fuck
The Fighting League – Tropical Paradise
Nagyon vidám dolog, hogy Ausztrália végre megcsillant valamit az Ősatyák szellemiségéből is, itt van, jön a napfényes tróger zene. Ízre valami olyasmi, mint amikor csatak büdös részegen hazaesel és egy-két tutti fruttis rágóval próbálod elfedni részegséged öt érzékét letaglózó tüneteit. Egy hét szobafogság, aztán nyomás zenekart alapítani!
Ha ez a hangulatos kis ízelítő nem volt elég, akkor sorolom is az előnyöket – attitűdben a Fighting league sarokba keni a Wavvest, arról ne is beszéljünk, hogy ők azért valamennyire tudnak is zenélni és fele annyira érdekli őket, milyen ruha van rajtuk. Aztán mutassatok akár csak egy kicsit is hasonló zenekart – na ugye.
(Mellesleg nagyon nem vagyok meglepve, hogy a legnagyobb rajongójuk a kontinensen nem más, mint Zolika)
Jóbarátaid hányása
Jó, engem ma már nem érdekel, hogy csípősen hideg a levegő, ha valaki Sheffieldből ilyen napos zenét csinál, akkor az mi, ha nem hiteles? Óh és természetesen elég hangos is ahhoz, hogy jó legyen.
De ezek is vajon hol hagyták az eszüket, amikor ezt a nevet kitalálták, hogy Best Friends? Komolyan, nagyon kíváncsi lennék arra a pillanatra, amikor egyszerre mindegyik tag rábólint, hogy ‘Ez az!’…
Új EP-jük jelent meg, de nekem a régi is új, szóval én ma egy nagyon boldog ember vagyok!
Fekete-tenger, fehér geci – az első Románia lemez
‘A Románia zenekar megpróbálja a pofádba verni az életérzést, amikor műbőrkabátodban egy 1300-as Daciaval végighágsz Románia kietlen útjain. Kóbor kutyákat és őrült nőket viszel el omladozó falvakba, hogy utad végén lehugyozd Ceausescu sírját.’hát ilyen felvezetés után ki ne lenne kíváncsi a Románia zenekar első lemezére?
így hát íme a lemez, ami egyszerre nagyon paraszt és rém szellemes. oláh és magyar.készült román, magyar és angol nyelven, korhatáros, naturalista és primitív szövegekkel. Salgótarján. érintőlegesen.
és ez mind semmi, a zenekart idén tavasszal az ország több pontján is meg lehet tekinteni / szeretgetni / itatni – ez a zene nyilván élőben mar oda igazán, és emlékszem is, amikor először láttam őket, akkor Laci gitárostul lett behajítva a dobok közé, így lett vége a koncertnek.
ha rövidnek érzed az életet, akkor kevés idődből megbánás nélkül fogod élvezni a Ne haragudj, a Ne bántsd, a pszichotikus Paudits Béla Apocalypse és a zseniális Sunshine TLX című ópuszokatigen, cuki majmok ölelkeznek a borítón; kis szerencsével nemzetközi botrány, ember embernek farkasa, ennyi.
‘A depresszió az a mai éveknek a vidámsága’ – új Nohopekids EP!
Egyre az az érzésem, hogy ma már nem kifejezetten jól, hanem lehető legbénábban szokás elnevezni zenekarokat és mivel ezek mögött sokszor elég király a zenei tartalom, már gyakorlatilag tényleg nem is számít a név.
Nohopekids – egy Wavves számról elnevezni az egyszemélyes zenekarodat? na, ez például rettenetesen béna.
Viszont a zene suttyó, zajos és igen fogós, aztán ezúttal épp ad egy büdös nagy pofont a popnak is. Zavarbaejtően derűs dallamok egy le nem birkózott kamaszkor frusztrációiról, a vesztesség szépségéről – szóval ez nem valami szívderítő azért valójában.
A hat új számot Zoli alig egy hét alatt írta-rögzítette, és talán még mindig hajlandó Kőbányaiban fogadni, ha valaki úgy érzi, hogy tud nála fülbemászóbb refréneket írni.
Különben pedig ismerkedjetek meg Zolival, igen klassz srác!
A videóból kiderül, melyik a kedvenc akkordmenete, miért kezdett el zenélni és az is, hogy mikor pusztul el a világ!
Középső ujjam első lépése
Arra már nem emlékszem, hogy honnan tanultam a középső ujjat felmutató klasszikus figurát, arra viszont igen, hogy mikor használtam először. 6-7 éves voltam és alig vártam, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor kipróbálhatom élesben is, szóval amikor becsöngetett hozzánk a szomszéd lány, hogy van-e kedvem átmenni hozzájuk, akkor épp nem igazán volt kedvem és ekkor történt meg az a bizonyos első. Aztán persze átparancsoltak szüleim, hogy kérjek bocsánatot és mitagadás, ez jogos is volt, de azt hiszem ezt a napot már sose felejtem el. Béna kis sztori, de ki tudja, talán a szomszéd lány pont tőlem tanulta el.
Hogy honnan jutnak eszembe ilyenek? Hát ez az, amikor a rugós zengető elkezd időgépként működni és ilyen fátyolos, nosztalgikus zenéket sajtol ki magából, szerintem például a hatvanas évek ezért nem is fognak soha véget érni. Van is egy remek ajánlatom időutazóknak, a már több EP-t prezentáló, amcsi stílusban zajos, szétzengetett garázst játszó brit The Black Tambourines – a nemrég megjelent Chica egyszerűen óriási! Ne zavarjon meg senkit a fantáziátlan név, ami úgy hangzik, mintha nem csak időgépük lenne a srácoknak, hanem egy random garázs zenekarnév-generátoruk is…