Wayne Pain & The Shit Stains – EP (Goodbye Boozy Records) 2023

Ez az első lemez, amit 2023-ban elém evett a fene. Így kell indítani egy új zenei évet! Mármint, hogy a hangszóróból rád kiáltják: Hey-hey Fuck You!
Kansas City borzalmai a Wayne Pain & The Shit Stains már régi ismerősök, az ez előtti Ep a Feed The Dog is nagy kedvenc, meg a zenekarból ketten is benne voltak a FAG COP-ban, ami 2012-ben olyan koncertet adott, hogy nekem az simán ilyen top5 RNR666 Buli.
Négy szám, négy igénytelen, szemét részeg hőbörgés. Érdekes, minden számról bevillan valami videóklip ötlet.
Az elsőnek ugyan The Zoo a címe, de nekem valahogy az van a fejemben, hogy bebaszott, bedrogozott surmók balhéznak a cirkuszi állatok ketrecei előtt, az állatok meg ott visonganak, rohangálnak a rácsok mögött. Az aláfestő zene meg ez a Cramps szerű lepattant genyó. A második klip már a számcím My Daddy’s Got White Thrash Friends miatt adja magát. Részeg, idősebb arcok egy kocsmában gázoskodnak, kurvára nem fogják fel, hogy manapság már nem menő csajokat fogdosni, meg dohányozni is tilos már az ilyen helyeken és magukhoz ragadják a karaokegépet! Betesznek valami szar rock ‘n’ roll számot, amiből miattuk egy fasza Butthole Surfers szerű káosz lesz.
A következő Eye Blew My Mind című szám klipjét akár saját élményem alapján is le lehetne forgatni. Egy beLSD-zett és egy hótrészeg kilép a Trafik Klub ajtaján miután felkóvályog a pincéből, a hótrészegnél basszusgitár. A környéken lomtalanítás van, kidobott kacatok mindenfelé. Persze egy idő után ráröppennek az érdekesebb kupacokra (minden érdekes). Hazaérnek. Nincs meg a basszusgitár. Vissza megkeresni. Nincs meg. A zene amúgy engem a nagyszerű detroiti Clone Defects-re emlékeztet, belőlük lett később a Human Eye.
És az utolsó a Shut The Fuck Up I’m On The Phone itt már tényleg egyszerű a képlet, tényleg kurvára idegesítő, ha telefonálás közben valaki még pofázik is hozzád.

Kenneth az énekes/gitáros amúgy meg egy kurvajó grafikus, itt van pár dolga >> ITT << másik bandája >> ITT <<

Teljes lemez >> ITT <<

Bandcamp >> ITT <<

Qinqs – Qinqs (Goodbye Boozy Records) 2023

Öt számos kislemez két sráctól, akik mindenféle jobbnál jobb ausztrál zenekarokban játszanak, mint a Ghoulies, Kitchen People, Pensioner M.S.O.L. (Jó hír, a Ghoulies szeptemberben koncertezik Budapesten a Kriptában!)
Ez más mint amit eddig hallottam ezektől a srácoktól, ez totál Country Teasers inspirálta valami. A második szám kezdése meg teljesen The Fall. De a perpignani Sonic Chicken 4 vagy a honfitárs UV Race HOMO c. albuma is beugrik és lehet hülyeség, de én hallok benne valamit a legelső Cheap Time lemezből. Nagyon fasza, ritmusos egyszerű zene, de valami csavar van benne, lehet a monotonitása miatt. Nekem ez a dance-punk. Meg az ilyenek.

Teljes lemez >> ITT <<

„Washington is not a place to live in. The rents are high, the food is bad, the dust is disgusting and the morals are deplorable. Go West, young man, go West and grow up with the country.” – Horace Greeley, second half of the XIXth c.

Some thoughts with reference to new album of Robbie Fulks. The Gone Away Backward released by Bloodshot Records.

Robbie Fulks is a country music “outsider”. He has his own views about the country industry. It’s brief and to the point: Fuck this town. The sentence refers to the capital of country, Nashville, where several branch of industry have been built on the genre. There is the system of institute of country music. The marketing machinery lets lot of country-called terrible products loose on the unsuspecting world from this town. Then there is the Grand Ole Opry. It has started as a radio show in 1925, during the years has become the congregation of country elite. And finally there is the necropolis, the Country Music Hall of Fame. (You can read the Sex Pistols’ opinion about a similar institute, the Rock and Roll H.O.F. here.)

The country lives outside of every institution in the rural areas. Fulks takes a sightseeing tour in the countryside, and sings about the end of his beloved small town America from Chicago. But the “now” has come somewhere, and the “end” was there yesterday too.
The American people are restless and very mobile. 1927: The 67% of families have car. 1956: The average American family changes residence every 4 years. While broadcast desires rules over the average heads. C’est la américain vie. It’s gone, but not with the wind.

Robbie Fulks’ new album, the Gone Away Backward is an excellent „back to the roots” country album. Not sad, rather melancholic. Rather Bob Dylan, than Merle Haggard.
The violinist is Jenny Scheinmann. (She formed the Giant Trio in the 90s. It was a five pieces band, he-he.) Beside her solo recordings she worked together for example Carla Bozulich, Ani Difranco, Bill Frisell, Norah Jones, Madeleine Peyroux, Mark Ribot, John Zorn. She made the string arrangements on Lou Reed and Metallica’s common album.

The recordings made by analog devices. Producer: Steve Albini (of Big Black and Shellac. He was producer of: Gore, Pixies, Pussy Galore, Breeders, Jesus Lizard, Pigface, Zeni Geva, Silverfish, PJ Harvey, Nirvana, Red Krayola, Melt-Banana, Cheap Trick, Killdozer, Fleshtones, The Ex, Neurosis, Zu and many more albums.).

And one more note: his hometown, York, is a little city in Pennsylvania. The population has increased in the last decade for the fist time since 1950.

Recommended reading:
John Lukacs – A New Republic: A History Of The United States In The Twentieth Century
Magyarul: Az Egyesült Államok XX. századi története

An EP our Israeli friends, TV Buddhas: old school raw garage rock with glam and punk flavours. Like Stooges, Fugazi, Ramones for example:

Recorded traditionally in one hour. You can get it from Toast   

Psychic Twin. Surreal electro pop. 7″