A bordély közepén kurválkodó verset dicsérem


– magasztalta e szavakkal Janus Pannonius tanítómestere, Veronai Guarino a palermói születésű Antonio Beccadelli (1394 – 1471) Hermafroditus címmel 1425-ben közreadott versgyűjteményét. Ám később az elfogadott-elvárthoz igazította véleményét. (Ahogy számosan addig, akkor & azóta is teszik). A mű megosztotta a művelt közvéleményt.
Egyesek a költői szabadságot ünnepelték benne, mások a nyilvános elégetésig menően tiltakoztak a nagyon szellemes és mulatságos versek ellen. A mű nyomán külön kis irodalmi irányzat bontakozott ki, (ahová a későbbi II. Pius pápa is tartozott), de a mű keltette felháborodásnak is saját irodalma van:

Antonio Raudense ferences szerzetes  – A páviai utcanők Milánóhoz Beccadelli dicséretéről

Talpra kerítők, mind, tapsoljatok, utcalányok!
       Itt van nagyfarkú Hermaphroditusotok! (…)
Rohadt hulláját méltó temetőbe vigyétek,
       élve temessétek sírba tagjait el.
Kurva válla cipelje koporsóját, s elől álljon
       Néhány fartúró, hordva a fáklya tüzét.
Ursa, Nichina, Helene sirassa, Mathildis, az édes,
        s persze a szép mellű Clodia épp ugyanúgy. (…)
Megzengett puncit, faszt, és megzengte a segget,
        pompás fartúró és ragyogó bika volt.
Városból a csatorna fogadja be, mely utolsó
        erkölcséhez e hely éppen megfelelő.
Tömjén is van, mert gőzölgőt szarnak a kurvák,
        itt havivérzésük meg nem apadva bugyog.
Más toldott-foldott műből ide árad az ondó,
        és bugyogó-szennyár bűzleni mind ide gyűl.
Van még itt fingás, böfögés meg a mocskos okádás,
        mindig is itt marad az, mit szuka szart, kipisált. (…)


Részletek a könyvből, „amelyhez képest Boccaccio „malac” novellái novíciáknak való ájtatos olvasmányok”
 

Tovább / Read more »


© Copyright 2013-2026 RNR666.