The Jackson Pollock : Today Forever (Black Stuff Records) 2025
Végre megjelent a Bologna-i dob/gitár duó (Emily és Davide) első nagylemeze! Azt, hogy milyen jó ez a bő húsz perc és ez a tizenkét dal, én nehezen tudnám megfogalmazni. Az egésznek van egy sajátos hangulata, úgy is lehet mondani, hogy teremt egy saját közeget amiben egyszerűen jó lenni. Hogy, ez miért van így, én meg nem tudnám mondani. Emily hangja, Davide nagyon hatásos gitártémái vagy az egész zene lüktetése? Valószínű mindezek egyben.
Lehet idén már tíznél többször írtam azt, hogy 2025 Top Ten, de hát ez a lemez bőven az!
Szabó az RNR666-tól írta ezt róluk, ami nekem nagyon tetszik és jól le is írja a dolgokat:
„Rengeteg dobost láttam már, de olyat, mint Emily, még soha. Amit ez a nő dobolás címen művel, az elképesztő. Annyi energia szabadul fel ebből a pici olasz lányból, amivel folyókat lehet szabályozni, mocsarakat lecsapolni, hegyeket elhordani, erdőket letarolni, kisebb népeket kiirtani. De ilyenek helyett ő csak dobol, gyilkos erejű ütésekkel vidáman. Pontosan úgy, ahogy Jackson Pollock festett: teljes testtel. Annyi a különbség, hogy Emily közben énekel is, meg van egy gitáros.„
A szintén idén megjelent három számos kislemezükről >> ITT << volt szó.
The Jackson Pollock : Not Yesterday, Nor Tomorrow (Black Stuff Records) 2025
Az én fejemben úgy van meg a bolognai The Jackson Pollock, hogy egy zúzós koncertzenekar. Szerintem nem vagyok egyedül ezzel, pedig adnak ők ki lemezeket is, na jó nem túl gyakran, az előző 2018-ban jelent meg, az új meg idén márciusban.
Három dal egy 7″-en. Három kibaszott jó dal!
A ’90-es évek anarcho punk zenekarai ugyanúgy eszembe jutnak mint a 2000-es évekből a szintén női/férfi duó a francia Vialka, de közben a gitártémákat valami nagyon mocskos blues-punk / garage trashone man-band is játszhatná. A megszólalás nagyon nyers, a számok hangulata lelkesítő, sőt komolyan mondom, táncra serkentő.
Szeptemberben jelenik meg egy teljes nagylemez, már alig várom!