Egyik nyáron még valamikor a 90es közepén nagymamámnál unatkoztam falún. Mit tehet ilyenkor az ember? Bemegy a legközelebbi nagyvárosba, amit történetesen Pozsonynak hívnak. Reggel érkezik, de annyira, hogy még a kocsmák is zárva vannak, így az újságárusnál vesz sört, aztán persze jönnek a rövidek is sorban, meg a finomabbnál finomabb falatok és a végtelen sör közben lemezboltok látogatása. Azt kell keresnem, ami nem kell senkinek. A Prior áruház zene osztályán akadt a kezembe a címszereplő Mexico Family című kazettája, mely csodálatos borítójával – egy esztergályost munka közben az üzemben ábrázoló olajfestmény – mindjárt felhívta magára figyelmemet. A tokon a sorban egymásra ragaszott árcédulák rögtön elárulták, hogy nem fogok zsákbamacskát vásárolni.

Mér jutott ez eszembe mostan? Mer az Idióta adásban épp ma hallottam egyik számukat és gondoltam beütöm a jutúbba. S láss csodát: