Új kislemez az új nagylemez előtt a megújult dán/brazil garage-soul duótól. Ez a megújulás nem a zenében vehető észre, az maradt az a fajta 60s garage / 60s girls group vonal amit annyira jól csinál ez a házaspár már évek óta, hanem a HANGZÁSban. A korábbi nyers megszólalás a múlté, az új hangzás bombasztikus! Egy interjúban a Phil Spector által kifejlesztett ‘Wall Of Sound‘ felvételi technikáról beszélnek sokat. És valóban! Olyan sűrű hangorgia van itt, hogy főleg fülhallgatón hallgatva, belezizzen az ember, de mit sem érne az egész trükközés a hangzással, ha nem lenne ez a két szám olyan jól megírva, ahogy megvan!

Sláger mind a kettő: a ‘Shake‘ egy állat, táncos darab, a ‘You Woo Me‘ pedig a legendás The Monks-t idéző jó kis zakatolás. Remélem a napokban megjelenő nagylemez végig ugyanilyen jó lesz!

És ami külön  ÖRÖM  és BOLDOGSÁG, hogy JÚNIUS 15.-én fel fognak lépni MURASZENTMÁRTONban (horvátul Sveti Martin na Muri) egy TRASH&BURN nevű, két napos fesztiválon, a Horvát-Szlovén-Magyar határnál! Többek között Dead Elvis és King Automatic társaságában!!!!!

A fesztiválon fellépő zenekarokról  >> ITT << találsz egy összeállítást. NE HAGYD KI !!!!

mindkét dal           >> ITT <<

mindenféle linkek  >> ITT <<

Wild Billy Childish & CTMF : Failure Not Success (Damaged Goods) 2023

Pár hete tologatom, tologatom, hogy írjak erről a lemezről. Mi a faszt írjak egy olyan valakiről, akit ennyire szeretek? Az csak most fogalmazódott meg bennem, hogy végül is Billy Childish számomra olyan, mint Lemmy, Rotten, vagy Mark E. Smith, meg  Dee Dee persze. Ő is olyan, aki számomra jóval túl mutat azon,hogy szeretem a zenéjét és kész. Érdekel, hogy mi a véleménye, hogy látja a világot, meg ilyenek. Végül is az egész figura nagyon érdekes számomra.

Na, de itt ez az idei lemez. Ráadásul teljes nagylemez, stúdiólemez, szóval nem akármi. Na, egyből bekezd a BC&CTMF trió egy Richard Hell feldolgozással, ráadásul az első album, első számával, ami alapból egy kurvajó szám, de ennyire lecsupaszítva aztán végképp ellenállhatatlan. A következő egy The Fall szerű, de amúgy tipikusnak mondható Childish szerzemény, minimál post-punk, aztán jön minden szépen sorban: ős RnR, surfös dolgok, blues, RnB és végig az az érzésem, hogy ezt már hallottam tőle ezelőtt, ami engem egy másodpercig nem zavar. Mindeközben még egy feldolgozás, Jimi Hendrixtől a Fire, ami kábé a kedvenc Hendrix számom. Az utolsó számnál meg megvilágosodtam olyan szempontból, hogy a Sleaford Mods punk oldalról nem csak a PIL-ből meg a The Fall-ból inspirálódott, hanem Billytől is.

Aki esetleg a festészet iránt is fogékony, annak mondom, hogy Billy Childish egy eléggé elismert festő is egyben. Kurvajó festményei vannak, kedvenc festője V. van Gogh, kedvenc irányzata a korai DADA. De költő-író is egyben, ott is röppentek az elismerések művészkörökben, a  Rock N Roll – garagepunk alvilága aztán meg végképp tiszteli, becsüli.

Egy jó Tv adás róla, a festészetéről, a zenéjéről  >> ITT <<

teljes album  >> ITT <<

W.B.C.&CTMF facebook >> ITT <<

festmények >> ITT <<