A tegnapi Thee Headcoast ismertetőhöz szorosan kapcsolódik a Thee Headcoatees visszatérő albuma (ugyanannál a kiadónál jelent meg, ugyanazon a napon mindkét nagylemez, idén november 14.-én).
A csak lányokból álló Thee Headcoatees 1991-ben alakult, mint a korai Thee Headcoats koncertek állandó fellépői -eljátszottak néhány számot aztán jött a főattrakció. Igen ám, de a lányok kezdtek népszerűbbek lenni mint srácok -ha lehet hinni a mendemondáknak, így Billy Chidish saját kiadójánál, a Hangman-nél megjelent első lemezük a ‘Girsville’, ezt követte még öt az 1999-es feloszlásukig, de nemrég újra együtt vannak és itt a hetedik.
Az albumot egyből a Ramones ‘KKK Took My Baby Away‘ feldolgozásával nyitják, ezután a címadó következik ami egy ízig-vérig ’60s garage dal, ahogy az ez követő összes többi saját szerzemény. Van még pár feldolgozás: A Thee Headcoast új lemezéről a ‘Modern Terms Of Abuse‘ nekem a lányok átdolgozásában még jobban tetszik mint az eredeti. A Rolling Stones ‘Paint It Black‘-je is nagyon-nagyon jó, a Dead Moon-tól a ‘Walking On My Grave‘-ről nem is beszélve, az a szám alapból is hatalmas kedvencem. Aztán még egy a Ramonestől, egy Billy Childish régi zenekarától a Thee Mighty Caesars-tól az ‘I Can’t Find Pleasure‘ és az utolsó is feldolgozás a kaliforniai hardcore-punk Fang-tól a ‘The Money Will Roll Right In‘. Ezt a Mudhoney is feldolgozta már korábban, nagyon hasonló felfogásban.
Nagyon-nagyon jó és változatos lemez, semmivel nem marad el a ’90-es években megjelent Thee Headcoatees albumok mögött.
Thee Headcoast : The Sherlock Holmes Rhythm ’n’ Beat Vernacular (Damaged Goods Record) 2025
Új Thee Headcoast lemez, ha jól számolok a huszadik. Vén szivarok már ezek, de még mindig nagyon odavernek, ha kell. A zenekart Billy Childish alapította 1989-ben miután feloszlatta előző zenekarait a Thee Mihgty Caesars-t és a Thee Milkshakes-t, szépen végignyomták a ’90-es éveket és a 2000-es évek elején feloszlottak, majd 2020-ban visszatértek egy egy új albummal, amit egy másik követett 2023-ban és itt ez a vadonatúj.
Végül is semmi nem változott, a kezdő ‘And The Band Played Johnny B. Goode‘-al rárúgják az ajtót a hallgatóra, de úgy, hogy az tokostól szakad ki a falból, ezután még egy garage rock bomba, az ‘If People Don’t Like It (It Must Be Good)‘ – micsoda számcímek ezek! Így halad szépen a lemez, a ’60s Garage, a Rhythm ‘n’ Blues és a Beat vonalán, a Kinks, a Pretty Things, a The Dowliner Sect és a korai punk által inspirálva.
A ‘The Friends Of The Buff Medway Fanciers Association‘ című szám két sora foglalja össze legpontosabban a zenekar lényegét:
“One chord is good, a second is alright,
Three is a crowd, four will end in a fight.”
Billy Childish egy másik zenekaráról >> ITT << írtunk.
Egy jó Tv adás róla, a festészetéről, a zenéjéről >> ITT << Ha van egy órád rá, nézd meg, megéri!