A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
A Mindennapi Valóság Színháza, délelőtt
kiderül, hogy a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa által a kárpát-medencei ősi magyar gyümölcsfajták megőrzéséért indított mozgalom legfontosabb partnere a katolikus egyház. Annál több püspök egy rakáson csak a pokolban van, mint ahány aláírta a csatlakozást. És mintha más nem is lenne fontos. Mert hiába hirdetik, (természetesen az egyházak után, második helyen) hogy civil szervezetek is csatlakoztak, ha az aláírók között nincs ilyen. Legalábbis tavaly év végén még nem volt. Akkor szüntették meg e hivatal önállóságát, s tagolták be az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalába. Ahol minden bizonnyal semmi kivetnivalót nem találtak a program mottójában: „Ha tudnám is, hogy holnap lesz a világvége, azért ma még ültetnék egy almafácskát.” – hisz nálunk a jól hangzó ostobaságokhoz való ragaszkodás nem csak alapvető jog, de állampolgári kötelesség is.
A Mindennapi Valóság Színháza, délután
piacra mentem, ahol a szokott helyen sör. Ám a megszokott támaszkodópulton egy tábla: Csak a Szendvicsbár vendégei részére! Szendvicsbár? Melyik az? Nahát! Hogy ez? Hát itt én szendvicset még soha nem láttam. Talán az első héten lehetett egy tálcával, de azt is ők ették meg. Nyíregyen volt ilyen a Peti Teázó. Ahol nem lehet tudni volt-e tea, mert soha senki nem kért.
A Mindennapi Valóság Színháza, este
A korai kezdés miatt szegény dieb13 csupán a sörvásárlást festhette alá, majd a Mussurunga hirdetett közgazdasági programot dnb-techno-disco alapra. Aztán jött, amiért a többség jött: a NOM produkciója: fantasztikus, fenomenális, szenzációs és pazar & ha-ra-só, ócseny harasó! – üvöltöztük magunkat rekedtre – mint pár éve Szevasztopolban, amikor csak enni, meg egy kicsit vodkázni ültünk be egy kis tengerparti büfébe, de elszabadult – mer a tavalyi is jó volt, na de ez! Akkor csak négyen jöttek, hát több kellékkel dolgoztak, most hatan voltak, és színházuk szinte teljesen eleszköztelenedett. De azoknak is rendkívül élvezhető volt, akik most látták, hallották őket először. De nekik egy kicsit félreérthető lehetett a látvány, mert a NOM nem ének- és táncegyüttes, tagjai kitűnő zenészek. A színpadon háttérben, a szólisták mögött megbúvó Nyikolaj Guszev szolgáltatta muzsikát ők szerezték és játszották fel. S táncolták el az orosz és az emberi lét kisszerűségét fél 11-ig. Aztán meg ott álltunk szinte üres zsebbel, az év koncertje után, innánk még valamit, de csak ennyi van, a francba, na de, HÉÉ! HÁT MA ARANYPÉNTEK!

Milyen volt a Laibach koncert? Biztos mást mondana a Metallica pólós, a goth lány, vagy azok, akik talán az 1983-as pesti koncerten is ott voltak. A válaszok sokfélék lehetnek. Attól függ ki, mikor ismerte és szerette meg őket, illetve mit várt az estétől.
Tovább / Read more »
2001-2010
Valamikor a 90-es évek vége felé találkoztam először a Rammstein együttessel. Az MTV akármelyik műsorában beszélgettek velük, a dialógusok közé koncertfelvételeket vágtak. Ez tiszta Laibach nyugtáztam magamban takarítás közben. Csak felületesen, 2 dimenzióban. Amikor a frontember lángoló fémkabátban énekelt, elnevettem magam. Olcsó szemfényvesztés. Ből mára méregdrága cirkusz lett hülye gyerekeknek. Akkor láttam, hallottam őket utoljára.

1991-2000
1994-ben bukkantam Miskolcon Gecse Samu gyűjteményében a vajdasági Szivárvány együttes frontemberének, a muzslai iskola leánykórusával készített, Tamás és a Kis Madonnák név alatt 1988-ban vagy 1989-ben kiadott „tiniknek szánt” lemezére. A zenekar az abban az időben oly népszerű muskátli zene műfaját képviselte, á la 3+2, úgyhogy el lehet képzelni. A lemez olyan népszerű, unalomig ismert gyermekdalok, mint János bácsi a csatában, Aki nem lép egyszerre, vagy Virágéknál ég a világ mellett tartalmaz egy Yugoszlávia címűt is. Az első versszak:
„Várdártól a Trigláv csúcsáig
Vaskaputól az Adriáig
Ragyogsz, mint a gyöngysor ékesen.
Nékem legszebb a világon
Szilárdan állsz a Balkánon
Jugoszlávia, Jugoszlávia”
Tamás ma Ausztráliában él.
1980-1990
A Laibach együttessel pont 20 éve találkoztam először. Akkoriban kezdtem tudomást venni arról, hogy a Thrash Black Death Metálon kívül is van élet a Földön. Egy kollegámtól 3 Laibach kazettát kaptam kölcsön. A 87-es Opus Dei-t, a 88-as Sympathy for the Devil-t, mely szar diszkónak lett minősítve, meg a zenekar első, 83-as Európa turnéját Occupied Europe címmel megörökítő felvételeket.
A Megszállt Európa turnét elkezdeni sem volt könnyű. Az első két fellépést (Belgrád, Ljubljana) törölték, így a harmadik, a bécsi lett az első, a november 5.-i budapesti a második állomás. Ahol az estet az Októberi Forradalom ünnepének szentelték. A Forradalom ünneplésének brünni és prágai állomásait az önző csehszlovák szocialista bürokrácia nem engedélyezte, mondván a Forradalom a mienk, vagy velünk ünnepelsz vagy sehogy. A varsói fellépés előtt a jugoszláv kulturális attasé művészeti vitára invitálta őket a követségre, azok meg az attasét a koncertre. Három hónappal a hadiállapot
Kántor István „performance művész, neoista popsztár, filmes, forradalmár, a new york-i Lower East Side önjelölt vezére” 1977-ben hagyta el hazáját. A ma is, de akkor radikálisabban uralkodó „középszar” elől ment el. Az Egyesült Államokban Monty Cantsinná vált és a Neoizmus prófétájává lett, majd elindította Vérkampánynak nevezett akciósorozatát, hogy vérfestményei eladásából fedezze a Neoista Kulturális Összeesküvést. Múzeumokban végrehajtott ajándékozási akciói, vérfestményei miatt a világ számos neves múzeumából mindörökre kitiltották, sőt holmi Picasso képek miatt börtönbe is került. Kanadában él, ahol 2003-ban az egyik legmagasabb rangú kulturális kitüntetéssel, a Főkormányzói Díjjal jutalmazták videó és média művészeti tevékenységét, amelyre az egyik vezető lap így reagált: „Kántor István főkormányzói díja olyan, mintha Osama Bin Laden kapta volna a Béke Nobel-díjat.” A kitüntettek szokásos közös kiállítása miatt a Nemzeti Galéria kénytelen volt feloldani 13 éve érvényben lévő látogatási tilalmát, cserébe külön őrség kísérte >>
„Egy hármasság van az életemben, egy egyenlő szárú háromszög,
a Gitanes, az alkohol és a lányok.”
GAINSBOURG
PARIS 1928 LUCIEN – SERGE 1991 PARIS
