Legutóbb ma, azaz 2016. március 22-én, kedden reggel öltek meg embereket, valami isten nevében, egy másik isten ellenében a Föld nevű bolygón. Az azóta eltelt pár óra alatt, persze kinyírhatta egymást két különböző istenben hívő, új-guineai ember, vagy élve felgyújthattak azóta egy boszorkánynak vélt kislányt egy fekete-afrikai faluban és lehet hogy, még páran beledöglenek a vallásukba, vagy épp gyilkolnak majd a vallásuk nevében mielőtt leszáll az est. Hosszú még a nap. A poszt címében felvetett kérdést is el lehetne annyival intézni, hogy „Csak.” – gyk.:”Eli, Eli! Lama sabachthani?” állítólag ez volt Jézus utolsó mondata a keresztfán és kb. annyit jelent magyarul, hogy miért hagyta el őt az isten, vagyis, miért hagyta, hogy az történjen vele ami – de ennél a „csaknál” csupán eggyel kiérleltebb, de bizonyos tekintetben, maga a végső válasz lehetne az, hogy „nem hagyott el, mert nincs és nem is volt isten aki elhagyhatott volna, kedves Jézus”. Ám mielőtt teológia természetű vitába keverednék önmagammal, hogy akkor végső soron mi a faszért is kellet meghalnia Jézusnak, inkább foglalkoznék azzal, hogy, miért is kellett meghalnia ma (minimum) két tucat embernek az egyik, vagy másik isten nevében? Fura, de erre a kérdésre is simán lehetne a jó válasz az, hogy „csak”, viszont, ez így ebben a formában nem túl megnyugtató egy magamfajta, istent nem hívő ember számára. És, nem, nem leszek nyugodtabb attól sem, ha jönnek majd az okosok, hogy a robbantók szerint van az igaz és a kevésbé igaz isten, hogy vannak a tiszták és a tisztátalanok, mint ahogy (és most látszólag nagyot fogok ugrani) az sem nyugtat meg amikor az un. nyugati világ telefossa a Facebook üzenőfalat azzal, hogy „pray for Paris, Brüsszel, stb.” – de erre még visszatérek hamarosan. A lényeg, hogy szó szerint semmi értelmét nem látom ma, 2016. március 22-én, hogy bárki bárkit megöljön, vagy bárki bárki által meghaljon, valamiféle istennek nevezett idea nevében a Föld nevű bolygón.

Tovább / Read more »

Irodalom tanárok ezrei tanakodnak azon, hogy mégis mi módon lehetne rávenni a gyerekeket az olvasásra. Hozzáteszem, nem éppen az igazi irányban keresgélnek, és ezen az új magyar tanterv sem fog segíteni.

Wass Albert kötelezővé tétele sem.

Tény, hogy a magyarok elképesztően magas száma funkcionális analfabéta, vagyis fingja sincs arról, hogy mit olvas.

Az is elcsépelt, hogy a Kőszívű ember fiai a kutyát sem érdekli általános iskolában.

Minden magyar tanár tudja, hogy esély a mű feldolgozására csak úgy van, ha megnézik közösen film alakban. Mint ahogyan az Egri csillagokat, vagy a Pál utcai fiúkat is.

Mégis furcsa módon van egy könyv, amely talán még hosszabb a Kőszívűnél, mégis kölkök rengetege falta be úgy, hogy előtte soha nem olvasott, vagy csak a Toldit. De azt meg muszáj volt az órán.

Érdekes jelenség.

Örömteli.

Megfontolandó.

Mégis van, akinek nem tetszik.

Ime:

 

 

 

 

Tovább / Read more »