Második album az Ohio-i csapattól, amiben ketten is játszanak a The Drin-ben is akik tavaly a Küss Mich meghívására felléptek a Kriptában és olyan bulit csaptak, hogy ketté állt a fülem, leesett az állam és még be is szartam.
A Motorbike a The Drin-hez képest kevésbé elborult, inkább proto punkos, talán garage-os, tökös/dögös rock. Már eleve ahogy indul az album! Egyszerű, de hatásos énektéma, a szaggatott gitár riff kábé végig ugyanaz, egy-két rövidke gitárszóló, az egész nincs két perc oszt vége. Régebbi ausztrál zenekarok jutnak eszembe mint a Bored! vagy a Cosmic Psychos. Mondjuk annál itt kicsit úgymond finomabb a hangulat. A harmadik dal már kicsit pszichedelikus, itt-ott beugrik a Hawkwind is, csak úgy mint a ‘Gears Never Dry‘ esetében, a ‘Jungle Land’ olyasmi mint a korai Hellacopters szerintem.
Nem akarok végigmenni az összes számon, de mind nagyon változatos és frankó, van például egy lengyel nyelvű is közöttük!
Hab a tortán a lemez kurvajó borítója, amit érdekes módon ugyanaz készített aki az előző album ultra primitív (szerintem szintén nagyon jó) artwork-jét. Amiről egy réges-régi magyar TV sorozat jutott eszembe, a ‘Pocok az ördögmotoros’ amit nemrég néztem meg újra. Ott volt a kábé 9-10 éves kissrácnak hasonló tetoválás a mellkasán egy motorbicikliről, csak nem szemből, hanem oldalról. A TV sorozat megnézhető >> ITT <<.
És ha már ‘Motorbike’ >> ITT << meghallgatható az RNR666 Radioshow kétórás MOTOR adása!
The Ar-Kaics : See The World On Fire (Feel It Records / Dig! Records) 2024
Azta! Jó nagyot váltott a Richmond-i The Ar-Kaics zenekar. Régóta szeretem őket és azt a ’60-as garage rock zenét amit játszottak eddig, méghozzá nagyon jól, fiatalosan, bevadulva. Itt meg ilyen 4-5 perces dalok vannak, az utolsó meg több mint 9 perces?! Azért ez már jelzett valamit. Nagyon lassan felépítkező dal nyitja az albumot, amikor beérkezik az ének, az meg bár elgyötört, de tiszta és érzelmes. Itt majdnem feladtam, de szerencsémre nem ezt tettem és hirtelen beszippantott a hangulat, és végighallgatva az albumot sajnáltam, hogy nem jön még több szám.
Ami először eszembe jutott hallgatva a lemezt az, az olasz Movie Star Junkies-hoz való hasonlóság. Ott is megvan ez a szomorkás, komoly, kissé sötét hangulat valami vidám „szarjunk bele” hangulattal együtt. De a Stooges és a ’70-es elejei Rolling Stones is befigyel, de a ‘Cornerstone‘ című számban a szóló az már Johnny Thunders-i magasságú.
Nagyon jó lemez. Most így a harmadik meghallgatás után azon gondolkozok, hogy – Meg kéne rendelni a nagylemezt, mert sokszor hallgatnám, már ha meg tudom javítani a lemezjátszómat, vagy veszek egy újat.
Why Bother? : Serenading Unwanted Ballads (Feel It Records) 2024
Friss lemez újkori kedvenc zenekaromtól, az Iowa-i Why Bother?-től. Ez az ötödik nagylemezük két és fél év alatt, érdekes módon ugyanúgy érdekes és felkavaró tud lenni számomra, mint amikor először találkoztam velük. A 15 dalból kettő biztos, hogy már megjelent előző anyagokon is (talán más változatban), egyet pedig egy zenekari barát vett fel valamelyik amerikai állami börtönben, ahol életfogytiglani börtönbüntetését tölti.
Ugyanazt tudnám megint leírni harmadjára, amit az előző két lemeznél már leírtam >> ITT << és >> ITT <<. Szomorú, szép zene, ahogy Márti fogalmazta meg – szívfacsaró. Hahaha! Megjegyzem én sosem voltam dárkos, vagy gótos, ha esetleg ez jönne le. Nekem ez punk zene totál, de kitaláltak rá egy ilyet: Gothadelic. Ami, ahogy Sado barátom mondaná – Nem hülyeség. Hanem marhaság.
Új nagylemez az Iowa-i Why Bother? -től, idén a második (!). Az előzőről >> ITT << írtunk, akkor úgy fogalmaztam „ez egy nagyon jó lemez” azóta árnyalódott a véleményem: nagyon-nagyon-nagyon jó lemez az! Ez az új meg azon is túltesz. Ha jobban belegondolok, az utóbbi pár (jó pár) évben nem volt ilyen lemez és zenekar ami ennyire új megközelítésben nyúlna a punk rockhoz. Hihetetlenül dallamos és fogós minden dal és mindegyikben van valami olyan pillanat, hogy -Mi a fasz van itt? Az Emotional Grotesque a 2023 év dala számomra, de mind a 13 kurvajó.
Nekem továbbra is a korai Digital Leather és a Pink Reason párhuzam ugrik be, ha feltétlenül mondani kéne valamit. Tényleg nagyon kíváncsi lennék másnak mi az ami eszébe jut róluk. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem csak az én kattanásom a Why Bother? mert eddig csak jókat olvastam velük kapcsolatban.
Kedvencem egy youtube komment:
The sound of the future .. TODAY
Ahogy az előző lemeznél írtam, a srácok egyáltalán nem nyomulnak az interneten, a keresztneveiket használják a lemezborítókon és bár ez a hatodik nagylemezük, csak most került az isertre néhány fotó róluk.
Why Bother? : A City Of Unsolved Miseires (Feel It Records) 2023
Azta, ez egy nagyon jó lemez! Pár éves zenekar egy közép-nyugati kisvárosból, mondjuk rengeteg kiadványuk jelent meg ezalatt.
Szintetizátros punk (de kurvára nem egg-punk!) és annak ellenére, hogy totál low-fi érdemes figyelmesen, fülhallgatóval is meghallgatni, mert rengeteg kis apró finomság van benne. Eléggé kiábrándult, keserű hangulata van úgy összességében, de jó értelemben véve popos és hangulatos. Ha elkapja az ember a fonalat hamar beszippantja. Engem a régiek közül kábé a Hüsker Dü-re emlékeztet, de a Digital Leather is nagyon benne van plusz a legutolsó Pink Reasonkisemez is. Feldolgozták a The Bags / Alice Bag Band (Kaliforniai alap punkzenekar a ’70-es végéről. Itt zenélt egy darabig a híres punk producer, hazánk büszkesége: Geza X) Prowlers In The Night c. számát, nagyon frankón! A srácok nem igazán nyomulnak az online világban, szinte semmit nem tudni róluk.
Alter-indi rock Detroitból. Rosszul hangzik, ugye? Mármint nem a Detroit. De a zene jó amúgy. A trió két tagja a nagyon fasza blues-punk The Stools-ban (Goodbye Boozy Rec., Big Neck Rec., Drunken Sailor Rec.) játszik, de itt lazább, szelídebb a téma, viszont a dalok nagyon jók! Ők a The Fall-t hozzák példának, én abból nem sokat hallok itt, a Pixies-ből annál többet. Azok a számok amik tetszenek, azok nagyon tetszenek, amik nem annyira, azok az akusztikus indizgetések. Érdekes módon az album címadója pont ilyen, az meg nagyon bejön. Azért vannak punkos bepörgések bőven, meg egyáltalán: ez egy jó lemez, csak nekem egy kicsit hosszú.
