Kárpátalján a Beregi-tóparton. „A III. Nemzetközi Horgász- és Halászléfesztivál keretein belül haltisztítási versenyt is rendeztek. Ebben a versenyben kizárólag férfiak vettek részt! S a legügyesebbek alig két perc alatt birkóztak meg a feladatukkal. Ezért díjakat és csókot kaptak a nőktől és személyesen a zsűri fejétől, Csizmár Saroltától.
Eközben a vendégeket beregvidéki folklór együttesek szórakoztatták, akik magyar és cigány táncokat adtak elő.
A nagybaktai Erdélyi János csapatával együtt szürkemarhából főzött gulyáslevest egy 150 literes fazékban (amit bográcsnak hívnak). Ebből egy nagy adag 30 hrivnyába került.
A helyi állatkertben úgy helyi, akárcsak egzotikus madarakat is lehetett látni – struccokat és pávákat. Egyébként ünnepség közben az egyik strucc tojt egy hatalmas tojást, amely azonnal serpenyőre került.
Nagyon finom halászlevet főzött sajátkezűleg a beregszászi járási tanács feje, Andrij Bihari.”
Olekszandr Vorosilov teljes képes riportja ITT olvasható.
Csikar háza előtt randevú, aztán Infernót hallgattunk útközben. Az első benzinkútnál 3 Kőbányait vásároltam. Közben a Radikahl Ungarn Nein Danke című száma megy, én pedig röhögök. Hamar elértük Miskolcot, azon belül is Sadoékat, akik emeletes házban laknak. Némi cigiszünet után megismerhettem Salit, akit elkezdtem kérdezgetni, hogyan működnek a miskolci fiatalok körében végzett felméréseik és mi is a céljuk ezzel, de már indulnunk kellett a gyárba
Érdekes, hogy néhányan az eredeti helyén, a kommentekben (el szoktam olvasni párat, rossz szokás), azon vitatkoznak, hogy ez vajon rossz hírünket kelti e a Földön, vagy sem.