Ismét egy Fish & Cheap Records kiadvány, ismét egy NC Five kislemez! Nagyon bírom ezt a francia ötösfogatot, ahogy hozzáállnak a punk rockhoz, nekem nagyon szimpatikus. Semmi túlgondolás, semmi erőlködés, megvan egy jó gitár és egy jó énektéma, az egész dal másfél – két perc, felveszik, aztán kész. Legalább is én így képzelem.
Ez az új kislemez is viszi az előző kettő vonalát, azokról >> ITT << és >> ITT << írtunk. A Ramones hatása tagadhatatlan, erre utal a borítón Johnny Ramone, amint éppen bemutat a Black Sabbath közönségének, akik megdobálták őket 1978-ban a Long Beach Arénában. Azt hiszem ekkor mondta Dee Dee a mikrofonba ” Fuck You, We’re The Future „
The ETTERS : The ETTERS (Fish & Cheap Records) 2026
Na, jól elfelejtettem írni ennek a holland zenekarnak a tavalyi „The ETTERS Maken Je Hartstikke DOOD!” című (azaz: Az ETTERS ki fog nyírni!) bemutatkozó nagylemezéről, pedig nagyon tetszett. De, nem baj, mert ez az új, három számos kislemez még annál is sokkal jobban tetszik! A hangzás kevésbé profi, vékonyabban szólnak a gitárok, végül is hasonlóan ahhoz ahogy a Ramones szólt élőben. És a tempó?! -Fokozhatatlan. Mégis kijönnek a slágeres, jól megírt dallamok és a lányok hangja valami fantasztikus, 1000% punk. A gitáros/énekes csávó meg zenélt rengeteg punk/power pop/beat-punk bandában mutatóba egy: Anne Frank Zappa.
A francia Fish & Cheap Records hatalmas kedvencem lett az elmúlt másfél évben, ömlenek tőlük a jobbnál-jobb zenék!
Az ausztrál trió rágógumi punkként határozza magát, ami helytálló, már csak azért is, mert mintha a Ramones-re is használták volna ezt a jelzőt régebben. Mondjuk itt minden full pozitív, ellentétben a Ramones-el akiknek azért mindig is volt egy sötét oldala.
A lényeg: egyszerű, rövid dalok, nagyon jó dallamok, a gitár elég konkrét dolgokat hoz, a megszólalás nyers. Bárhogy nézzük ez a punk definíciója, nem? Úgyhogy ez punk.
Nem tudom eldönteni melyik a kedvencem a három dal közül, de a ‘ Human Nature ‘ végén elhangzó – BadabadaBing-Beng Badabada-bu –os résznél mindig elnevetem magam, úgyhogy legyen az a kedvencem.
Bugg Music : Very Sick Very Cute (saját kiadás) 2025
Még egy 7″-es 7″-es kiadvány. Ez az újabb és a demóhoz képest a megszólalás igen csak BIKA!
Azt hiszem minden ramóneszes elégedetten bólinthat, hogy -Igen, ez az! Ez fasza!
Az öt dal úgy rohan végig, hogy muszáj lejátszani még és még egyszer és amikor a gitáros rálép a torzító pedálra, a hallgató felpattan a mintha rugó lenne a széke alatt.
Nem igazán szoktam ilyet csinálni, de idén írtam a Nantes-i NC Five tavalyi kislemezéről, mert az a két szám annyira betalált nekem.
Na de ez már idei cucc, vinylen öt, digitálisan négy dallal. Az ötödik a The Rip Offs- tól egy feldolgozás a ‘She said yeah‘ ami pont a kedvenc számom a San Francisc-i garage punkerektől.
A saját számok követik az előző kislemez irányvonalát, talán még primitívebbek és punkosabbak, kevesebb a power pop.
Változatlanul a kedvenc számom a ‘Crazy‘ tőlük az előzőről, de ezek az újabbak is nagyon-nagyon tetszenek.
Idén kiadtak egy válogatás kazettát ‘Greatest Shits‘ címmel, na azt kurvára meg kéne rendelni. Mondjuk nincs rajta a ‘Crazy’…
Az előző kislemezről >> ITT << írtam, kábé olyan ez is, csak nyersebb, punkabb.
Ja, azt, hogy a borítón kik ezek a focisták tudja valaki? Mert én sajnos a football-hoz totál hülye vagyok.
A francia Fish & Cheap egy új lemezkiadó akik a dallamosabb punk / garage és power pop dolgokra vannak ráállva. Legelső kiadványukról >> ITT << írtunk, az egyértelműen punk cucc volt.
Ez a legutóbbi kiadvány viszont tisztán pop. És kurvára jó! Dobgép, szinti, és torzítatlan gitár, meg baszott nagy dallamok. Valahogy a Soft Cell ami eszembe jut, de nekem minden jó pop dologról ők jutnak eszembe, ezt már megfigyeltem. Végül is olyan ez, mintha punk rockerek pop zenét játszanának, amiben lehet is valami, mert a zenekar főnije, előtte a The White Wires-ban nyomta ami egy garage punk / RnR banda volt és olyan kiadóknál jelentek meg lemezeik, mint a Dirtnap, P. Trash, Total Punk, szóval elég fasza helyeken.
Remélem lesz nagylemez hamarosan, mert nagyon tetszik amit ezek a kanadai srácok összehoztak.
Tavalyi kiadvány, de olyan frankó, hogy muszáj írni róla. Kurvajó punk-RnR / Power pop, nekem egyszerre ugrik be Dee Dee és Barbara Ramone, Fred és Toody meg a berlini Top Down.
Power pop, de nem az a túlproducelt fajta, inkább mint a GG Allin & The Jabbers, vagy a korai Ramones. Franciák, öten vannak három faszi és két csajszi.
Van egy ilyen szlogenjük, szerintem kurvajó: No effects, No solos, Only budget rock.