Kitchen’s Floor – None Of That (Eternal Soundcheck Records / Pety Bunco ) 2022

A Pink Reason-ös Kevin által ismertem meg az ausztrál Kitchen’s Floor-t. Mondta-e vagy a fanzinjében olvastam már nem emlékszem, de tény, hogy ha a Kitchen’s Floor kerül elő mindig beugrik a Pink Reason is. Van is párhuzam a kettő között bőven. Keserűség, magány, lepusztulás, történetek a realitás és az abszurd határán, mégis sokszor kibaszott szép az egész. Meg nagyon személyes és kegyetlenül őszinte.
A Kitchen’s Floor-ban Matt Kennedy az egyetlen állandó tag, ő szerzi a dalokat és övé az egész koncepció. A koncepció fontos része az Ausztrál nagyváros Brisbane, annak is a külvárosa és egy bizonyos háza, amit Matt bérel majd’ 20 éve. A dzsentrifikáció miatt a környék drága lett, Matt háza az egyetlen, amit évtizedek óta nem újítottak fel, le is van lakva rendesen, ráadásul sok-sok házi koncert helyszíne is volt az évek során.. Az előző három nagylemezhez készült videoklipek is itt, a 116-os házban készültek: >> ‘ Left ‘ << , >> ‘116‘ << , >> ‘Bitter Defeat‘ << és az új lemez borítóján is a hátsó kert látható.
Az eddigi négy album közül ez a legsúlyosabb, mondhatnánk rá sludge-punk. Lassú, rövid, zajos dalok, de mindnek saját hangulata, karaktere van és kurvára nem válnak unalmassá a sokadik hallgatás után sem. Én például jól ráfüggtem a lemezre. Van akusztikus dal ‘Expiry’, van slágeresebb ‘Northern Fort’, de ott a ‘Blood’ c. is amire egy Brainbombs-ot kedvelő is elégedetten bólinthat. Be is linkelem >> IDE << hogyan játsszák élőben.
Még egy dalt kiemelnék ‘Before Dawn’ és nem csak azért, mert nagyon tetszik, hanem mert itt Matt Kennedy ebben duettet énekel, méghozzá egy Kata Szász nevű, vélhetően magyar, vagy magyar származású lánnyal!

teljes album >> ITT <<

bandcamp >> ITT <<

facebook >> ITT <<

spotify >> ITT <<

Black Button – Rejoice (saját kiadás) 2023

Na, ez igen! A Richmond-i Hc/Anarchopunk/noiserock csapat faszán belassult, de ugyanolyan zajos és dühös maradt, mint régebben és a kegyetlen társadalomkritika is megmaradt a szövegekben. Nekem olyan ez az új lemez, mintha a Jesus Lizard, a Laughing Hyenas, a Flipper zenéjét gyúrnánk össze és addig-addig gyúrogatnánk míg a végén valami No Wave szerűség nem lesz belőle. Mondjuk én el tudnék viselni egy szaxofont is itt-ott, csak, hogy még nagyobb legyen a káosz.
A Black Button két richmondi zenekar tagjaiból állt össze a szintipunk Teenage Cenobite-ból és a nagyonkurvafaszajó psy-noise-punk Slump-ból. Szerintem a ritmusszekció az utóbbiból jöhetett, ott volt olyan brutál a dob meg a basszus, mint most a Black Button-ban.
Ezt a Slump videót régebben napjában többször meghallgattam, nagyon odabasz. Ha feloszlottak, nagyon sajnálom… Január van, de szerintem az év végén is azt fogom mondani, hogy az év egyik legjobb lemeze.

videoklip >> ITT <<

bandcamp >> ITT <<

spotify >> ITT <<

Wayne Pain & The Shit Stains – EP (Goodbye Boozy Records) 2023

Ez az első lemez, amit 2023-ban elém evett a fene. Így kell indítani egy új zenei évet! Mármint, hogy a hangszóróból rád kiáltják: Hey-hey Fuck You!
Kansas City borzalmai a Wayne Pain & The Shit Stains már régi ismerősök, az ez előtti Ep a Feed The Dog is nagy kedvenc, meg a zenekarból ketten is benne voltak a FAG COP-ban, ami 2012-ben olyan koncertet adott, hogy nekem az simán ilyen top5 RNR666 Buli.
Négy szám, négy igénytelen, szemét részeg hőbörgés. Érdekes, minden számról bevillan valami videóklip ötlet.
Az elsőnek ugyan The Zoo a címe, de nekem valahogy az van a fejemben, hogy bebaszott, bedrogozott surmók balhéznak a cirkuszi állatok ketrecei előtt, az állatok meg ott visonganak, rohangálnak a rácsok mögött. Az aláfestő zene meg ez a Cramps szerű lepattant genyó. A második klip már a számcím My Daddy’s Got White Thrash Friends miatt adja magát. Részeg, idősebb arcok egy kocsmában gázoskodnak, kurvára nem fogják fel, hogy manapság már nem menő csajokat fogdosni, meg dohányozni is tilos már az ilyen helyeken és magukhoz ragadják a karaokegépet! Betesznek valami szar rock ‘n’ roll számot, amiből miattuk egy fasza Butthole Surfers szerű káosz lesz.
A következő Eye Blew My Mind című szám klipjét akár saját élményem alapján is le lehetne forgatni. Egy beLSD-zett és egy hótrészeg kilép a Trafik Klub ajtaján miután felkóvályog a pincéből, a hótrészegnél basszusgitár. A környéken lomtalanítás van, kidobott kacatok mindenfelé. Persze egy idő után ráröppennek az érdekesebb kupacokra (minden érdekes). Hazaérnek. Nincs meg a basszusgitár. Vissza megkeresni. Nincs meg. A zene amúgy engem a nagyszerű detroiti Clone Defects-re emlékeztet, belőlük lett később a Human Eye.
És az utolsó a Shut The Fuck Up I’m On The Phone itt már tényleg egyszerű a képlet, tényleg kurvára idegesítő, ha telefonálás közben valaki még pofázik is hozzád.

Kenneth az énekes/gitáros amúgy meg egy kurvajó grafikus, itt van pár dolga >> ITT << másik bandája >> ITT <<

Teljes lemez >> ITT <<

Bandcamp >> ITT <<

Qinqs – Qinqs (Goodbye Boozy Records) 2023

Öt számos kislemez két sráctól, akik mindenféle jobbnál jobb ausztrál zenekarokban játszanak, mint a Ghoulies, Kitchen People, Pensioner M.S.O.L. (Jó hír, a Ghoulies szeptemberben koncertezik Budapesten a Kriptában!)
Ez más mint amit eddig hallottam ezektől a srácoktól, ez totál Country Teasers inspirálta valami. A második szám kezdése meg teljesen The Fall. De a perpignani Sonic Chicken 4 vagy a honfitárs UV Race HOMO c. albuma is beugrik és lehet hülyeség, de én hallok benne valamit a legelső Cheap Time lemezből. Nagyon fasza, ritmusos egyszerű zene, de valami csavar van benne, lehet a monotonitása miatt. Nekem ez a dance-punk. Meg az ilyenek.

Teljes lemez >> ITT <<

GG King – Evoker Tape (Whispering South Wind) 2022

Van pár olyan zenekar, amikről mindig elfelejtkezek évekig vagy legalábbis hosszú időre, pedig nagyon kedvelem őket. A GG King pont ilyen. A GG King-et Greg King hozta össze a Carbonas feloszlása után. A Carbonas volt a legnépszerűbb banda a Black Lips után az Atlanta-i punkszíntérről a 2000-es évek elején/közepén. A Carbonasnak 2008/9-re kampó és Greg King elkezdte a GG Kinget. Az első kislemezek meg az első nagylemez az még simán punk volt, de a másodiknál már megjelenik az a fura szorongó, klausztrofób hangulat, ami keveredik Greg King sokszor kifejezetten pop-os énektémáival. A 2021-es Remain Impact-en már bejöttek a himnikus, post punkos dalok, meg pár más zenei műfajból átvett elemek (3 demóverzió >> ITT <<). Ha jól emlékszem ’21-ben az volt a kedvenc lemezem.
Az Evoker Tape-en már keveredik minden, full szabadon van engedve az egész. A lemez úgy indul, akár egy ’90-es évek elctro-industrial lemez: kimért tempó, szinti, német nyelvű hangminta. Ebből hirtelen dub-ba megyünk át. Innen Black Metal-ba. A Trudging Towards Twilight doom-os an indul, de az ének már teljesen más, mint amire számítanánk (mintha Andy Kerr az eredeti NomeansNo gitáros Hissanol zenekarában lenne hasonló. na, de azt már tényleg nagyon régen nem hallgattam) a szám vége meg heroikus, kicsit mint a Yussuf Jerusalem vagy a Jack Of Heart.
Aztán egy feldolgozás a brit Television Personalities első, 1981-es lemezéről a Silly Girl megtoldva jó kis pszichedelik gitárral. Majd egy jó hc/punk őrjöngés fél percben. Végül egy 5 perces dobgépes, szintis Lo-Fi-pop szerűség kábé a szép emlékű Eat Skull modorában.
Nagyon jó kis sötét hangulatú és változatos nem egészen húsz perc ez. Állítólag lesz (vagy már van?) egy Glittering Insects nevű projekt, amivel ezt a vonalat viszik tovább. Kíváncsian várom.

Teljes album >> ITT <<

GG King bandcamp >> ITT <<

Rododendrons – Demo (RoachLeg Records) 2022

Észleléses, Palántás, satöbbis Vili ajánlotta ezt a demót, hogy biztos tetszik majd nekem, ahogy ő fogalmazott ez a

„fasza orgonás, oi-os rockandroll.”

Hát tetszik is nagyon! Mind a négy szám nagyon ütős, én sem tudok mást mondani : fasza, orgonás Oi-os Rock n Roll!
Két zenekar tagjaiból álltak össze unaloműzésből. Az egyik egy Boston-i Oi-Punk ( The Stance ), a másik meg egy Chicago-i Raw-Punk ( Mock Execution ) banda. A bostoniak szerintem kurvajók, akár azt is mondhatnánk rá fúziós-Oi. 
A Rododendrons zenéjében persze ez a vonal a dominánsabb.

Rododendrons bandcamp >> ITT <<

RoachLeg Records bandcamp >> ITT <<

Idén lemezkiadók terén nálam a Big Neck Records a nyerő. Hat Lp, egy kislemez és pár kazetta jelent meg náluk 2022-ben, néhányról már lehetett olvasni itt az RNR666-on is. Plusz augusztusban rendeztek Buffalo-ban egy kétnapos fesztivált, aminek a lineup -ja igen lenyűgöző volt! Persze csak annak, aki szereti a zajos-mocsok gitárzenéket.

Cyclo Sonic – Everything Went Stupid (Big Neck Records) 2022

Idősebb arcokból összeállt denveri RnR/punkrock zenekar, akik előtte ilyen bandákban játszottak mint a The Fluid, The Rok-Tots és a  Choosey Mothers. Az utóbbi kettőről még életemben nem hallottam, a The Fluid-ot viszont szeretem, sok-sok éve vettem is tőlük egy lemezt, de csak azért mert a hátoldalon láttam a Glitterhouse Records logot. Ez még a lakossági internet előtti időkben volt, úgyhogy sokáig azt sem tudtam, hogy a zenekarnak komoly kultusza van főleg az USA-ban. Jó is az a lemez (Clear Black Paper) nagyon.
Na, a Cyco Sonic kábé ott folytatja, ahol a The Fluid abbahagyta: fogós egyvelege a ’60-as végi ’70-es eleji hard rocknak, a proto punknak és a punk n roll-nak, jó hangos gitárok, elég nyers ének és alatta fasza kórusok szinte minden dalban. Szerintem az ilyen „nagyon punk” arcok kikészülnek ettől a zenétől, de akiknek a ‘punk rock’ -ban a ‘rock’ is jelent valamit, azok tuti imádni fogják!

Teljes album >> ITT <<

Cyclo Sonic bandcamp >> ITT <<

Cyclo Sonic facebook >> ITT <<

Toeheads : A Cruel Winner’s World (Big Neck Records) 2022

Első nagylemeze a detroiti garage-punk triónak. Aki szereti a 2000/2010-es évek fordulója környéki igénytelen, szemét garage-rock/punk bandáinak hangulatát, hangzását az elégedetten dőlhet hátra vagy locsolhatja szét sörét a szétdohányzott szobájában. Ki, hogy.
Ugyanaz a drog/alkoholfűtötte fiatalos életöröm és rombolási vágy, mint az egy generációval ezelőttieknél.
Meginnék egy láda sört, basszameg! 

Teljes album >> ITT <<

Toeheads bandcamp >> ITT <<

Toeheads facebook >> ITT <<

Toeheads instagram >> ITT <<

Werevolf Jones : Rot Away (Big Neck Records) 2022

Nem széplelkeknek való zene. Drug-punk, scum-punk? Nevezzük akarminek, de csöpög belőle a nihil és a reménytelenség, amit csak rossz, olcsó utcai drogok enyhíthetnek ideig-óráig, hogy aztán még szarabb legyen minden. Honnan jöhetnének, ha nem Detroit-ból?A zene nyálkás-nyúlós és mérgező az ének meg kurvára rosszindulatú sokszor olyan, mint az ilyen gyermekkori geciskedő kis gúnydalocskák. Emlékeztet régi nagy kedvenceim, a chicagoi Daily Void muzsikájára. A lemez a végére kicsit finomodik, aminek egyenlőre nem nagyon örülök, de remélem megszokom és megkedvelem idővel azokat a számokat is.Ez a második nagylemezük, az első is a Big Neck-nél jött ki, van egy kislemezük, az meg az It’s Trash Records-nál.

Teljes album >> ITT <<

Werewolf Jones facebook >> ITT <<

New Buck Biloxi : Cellular Automaton (Total Punk) 2022

Ó, igen! Buck Biloxi (azaz Rob Craig) visszatért! Emlékszem, olyan 10 éve volt mikor szénné-szarrá hallgattam a The Spits lemezeit, mekkora öröm volt az első Buck Biloxi & The Fucks nagylemez. Ugyanaz a Ramónesz alapokon nyugvó, kibaszott fogós punk, mint a The Spits-nél, csak még minimálabban, még elbaszottabb hangzással. Na aztán pár év alatt sikerült szénné-szarrá hallgatni azt a lemezt is, meg amik ezután jelentek meg. Megmondom őszintén kicsit el is feledkeztem róluk, mikor is 2020-ban (a semmiből) a Goodbye Boozy kiadta a ‘Put You To The Gulag‘ kislemezt és fellobbant a régi láng, meg is rendeltem a 3 számos kis mocskot, de lassú voltam. Egy hét alatt elkelt mind a 200 példány.
Ennek is már két éve. És szintén a semmiből idén novemberben kijött az új nagylemez, sőt új a zenekar is. A végéről lekerült a ‘Fucks’, előre meg oda került az, hogy ‘New’. Amúgy ez az első Buck Biloxi cucc, amin nem mindent Rob Craing játszott fel, itt énekel, meg gitározik, a basszuson nem tudom ki játszik, a dobon viszont Benny Divine nyomja, aki már járt RNR666 Bulin a Natural Child-al és ismer valakit, aki személyesen ismeri Gibby-t a Butthole Surfers-ből. Hahaha!
Az új lemez nagyon-nagyon jó, csak kicsit rövid: nyolc dal, tizenhat perc. Első pár hallgatás után kedvencem a ‘New Band‘ és a ‘My Hole‘.
Engem egyáltalán nem zavar, hogy az egész sokkal jobban szól, mint ezelőtt bármikor, semmit nem vesz el a zene punkságából.
Több mellékprojekt is futott régebben, érdekes módon azok nekem többnyire nem nagyon jöttek be, kivétel a Giorgio Murderer szinti-punk cucc és a ‘Holographic Vietnam War’ album és a youtube-on lévő koncertfelvételek!!!
Egy interjúban olvastam, hogy Rob-nak nem tetszik, ha Buck Biloxi-t beteszik abba a ‘buta zene’ / ‘buta punk’ dobozba. Teljesen igaza van, ez a zene nem buta és kurvára nem buta embereknek szól igazából.

Teljes lemez >> ITT <<

Buck Biloxi & The Fucks bandcanp >> ITT <<

Total Punk Records bandcamp >> ITT <<

Alien Nose Job : Stained Glass (Total Punk / Anti Fade) 2022

Na, itt az év vége, oszt kibasszák itt nekem az év lemezét! Mintha hájjal kenegetnének, baszdmeg! Full AC / DC: a riffek, a szólók, az ének, a megszólalás, minden! Na jó, belekeveredik egy kis Rose Tattoo, meg talán némi Cosmic Psychos is itt-ott. Szóval ez az ausztrál Rock N Roll, annak is elit-krémje.
Az első dal a ‘Beatles Vs. Stones’ mán egy akkora AC-is boogie, hogy akinek ez nem tetszik az nem rocker, az is biztos!

És ilyen dumák: “The argument has no meaning and the notion always stinks/
Everybody knows the answer to the question is the Kinks.”

Na másodiktól a ‘Post Punk Poser’ -től falnak mész, az biztos! Az AC/DC és Rose Tattoo együtt szpídezik!!! És így telik el ez a kellemes fél óra a legvégéig (na jó, az utolsó két dal kicsit másabb, kicsit lazább).

A ‘RnR Rubbish Bin’-ban ez a duma is megér egy misét: “We’ve all made a point of recycling what’s been done/
Similar to the originals but sucking out all the fun.”

Az, hogy ki hozta ezt össze engem meglepett: Jake Robertson az Ausmuteants-ból, ami inkább egy punk / postpunk zenekar.
Emlékszem volt egy év, talán 2014/15 amikor a RnR undergroundban szinte minden róluk szólt. Adták ki a jobbnál jobb kis és nagylemezeket (ilyen kiadóknál, mint a Goner, Goodbye Boozy, HoZac, Red Lounge, Total Punk), turnéztak Európában és mindenki be volt szarva a koncertjeiktől, hogy mekkora póver van ezekben az akkor tényleg nagyon fiatal ausztrál srácokban.

Nálam 2022 Top5-ben benne van az fix!

Teljes album >> ITT <<

Curleys : Curleys (Total Punk) 2022

Az amcsi banda első nagylemeze, 11 dal 14 perc alatt. A srácok valahol azt írták, hogy őket aztán kurvára nem érdekli, hogy majd a lemezüket ki, melyik 80-as HC/punk lemezhez hasonlítgatja és kurvára nem kíváncsiak a kis szakértelmedre ebben a témában.
Az biztos, torzítatlan gitár még nem szólt ennyire mocskosan!

Teljes album >> ITT <<

The Hands : Reflections (Broken Arm Records) 2022

Perpignan. Salvador Dali szerint a perpignani vasútállomás az Univerzum közepe, számomra az európai pszichedelik-punk / garage rock legfontosabb városa, na jó még Bordeaux, de az is ott van a közelben. Ebből a közegből jön a The Hands, a harmadik hullámból, ha a ’90-es éveket és a Beach Beaches-t vesszük az elsőnek, a 2000-es éveket a másodiknak (The Mighty Go-Go Players, Jack Of Heart, Sonic Chicken 4 stb.) és a 2010-es évektől számítjuk a harmadikat (Les Crotales, Crank, The Llambs stb.).
A Reflections a harmadik The Hands album és azt hiszem ez a legjobb eddig, jók a dalok és hallatszik, hogy Brian (ének/gitár) sok időt szánt a keverésre, mert nagyon szépen szól minden. Pszichedelikus garage rock ez, jó sok fuzz gitárral és meglehetősen nyers énekkel. A pszichedelikust ne úgy képzeljük, hogy hosszúra nyújtott elszállások, meg ilyenek. A tíz számból hét nem éri el a három perces hosszúságot, kettő még két percet sem. Egyszer azt írtam róluk (és ez tetszett a Hands-es srácoknak) – ősemberek párducgalócán, nem az a finomkodós cucc. Ez koncerten végképp így van. Nagy zajt tudnak csapni.
Nekem sokszor jut eszembe a korai Jack Of Heart róluk (pl. a Seven Years c. dal), ami nem véletlen, mert a zenekarból hárman is játszottak / játszanak a J.O.H.-ban. A Sweet Star- ról a torinoi Movie Star Junkies ugrik be, az akusztikus zárószámról meg Syd Barett.
Érdekes lehet még, hogy a We are so Lame c. dalt a Lame nevű zenekarnak ajánlják, akik a turné partnereik voltak pár éve mikor Budapestet is útba ejtették közösen, sőt még kis falunkat is, ahol a pajtánkban lenyomtak egy teljes koncertet meglepetésként. A The Hands közönsége akkor a három Lame zenész + Márti meg én voltunk.
Nagyon jó album és a borító is ütős, ami szintén Brian munkája!

bandcamp >> ITT <<

facebook >> ITT <<

instagram >> ITT <<

Top Down : Backyard Thunder (No Chance Records) 2022

Itt a harmadik Top Down nagylemez, van három kislemezük, a zenekarban is hárman vannak, úgyhogy minden három.
Velük kapcsolatban mindig, felmerül a Dead Moon (űbermegakultikus, mindenki által tisztelt garage-rock-punk zk.) párhuzam. Ami nem meglepő hisz a Top Down ezer szállal kötődik Fred Cole, Toody Cole és Andrew Loomis zenekarához:
Charlie (basszus/ének) akár, csak a Dead Moon Portland-ből származik, a felállás is klasszik ‘power trio’ váltott férfi-női énekkel, lemezkiadás saját kiadónál (a D.M.-nál a Tombstone Rec. a T.D.-nál a No Chance Rec.), Fred Cole haláláig minden felvételt vele rögzítettek, szigorúan mono-ban (akár a Dead Moon) sőt a kettes lemezre egy dalt is írt nekik a Down The Road-ot. Tournéztak együtt a Fred&Toody-val Európában és az USA-ban is. Szim (gitár/ének) adta ki a Dead Moon könyv európai változatát és még folytathatnám, de legyen elég ennyi.
Megemlítenék még két zenekart akik bár nem annyira erőteljesen mint a Dead Moon, de érezhetők a Top Down zenéjében, az egyik a portlandi Wipers, a másik pedig a Paul Caporino által 40 éve vezetett M.O.T.O.. Ütős riff, egyszerű zenei szerkezet, fogós dallam, a Top Down esetében mindez kibaszott feszesen elővezetve és semmi torzítgatás, effektezgetés. Püff, kész is egy Top Down dal.
A 10 dal közül nem nagyon emelnék ki egyet sem én úgy vagyok velük, hogy meghallgatok egy lemezüket általában kétszer egymás után aztán meg a többit ami még van. Rám nézve elég addiktív a zenéjük.
A lemezborító grafikája is nagyon jó, Phillip Janta munkája >> https://www.instagram.com/janta.island/ << Az összetört autó rendszáma 54-40, az üzenet egyértelmű! Az iserten ott vannak a dalszövegek és a másik oldalon egy fametszet nyomat a zenekarról. Az első 50 példányhoz járt még egy eredeti arany színű nyomat! Ezt pedig Gabriela Jolowitcz készítette. Fantasztikus dolgai vannak >> https://www.instagram.com/gabrielajolowicz/ << érdemes ránézni!

Jó hír: 2023 -ban harmadjára is visszatérnek Magyarországra, május 6.-án Budapesten, május-7. én Miskolcon fognak játszani.

bandcamp >> ITT <<

facebook >> ITT <<

instagram >> ITT <<

The Wilful Boys : World Ward Word Sword (Big Neck Records) 2022

Harmadik album a brooklyni The Wilful Boys-tól. A stílus nem sokat változott: A ’90-es noise rock (Amphetamine Raptile Rec.) hangzás keveredik punkkal/ H.C.-vel meg ausztrál (hogy is mondták BangBang-ék?) KÖCSÖGROCK-al mint a Cosmic Psychos, vagy az újabbak közül a Pist Idiots. Ritka jó lemez. Az albumnyitó, ráolvasás szerű Muttley-től az záró Discharge feldolgozásig fasza az egész! Azt bírom még bennük nagyon, hogy kurvára súlyosak, de közben olyan számokat is képesek írni mint a már-már slágeres Better, vagy a RnR-os (Jesus Lizard-os) A Watched Pot. Ha sikerülne leszervezni nekik egy RNR666 Bulit Budapesten nem kérdés, hogy az Észlelés játszana előttük.
Érdekes dolg: A basszer tagja még az avantGRIND / freeDEATH-t játszó Child Abuse (Skin Graft Records) nevezetű borzalomnak.

Teljes album >> ITT <<

facebook >> ITT <<

instagram >> ITT <<

The Battlebeats : You Don’t Know Me (Big Neck Records) 2022

Indonéziából sem ömlenek a RnR zenék a nagyvilágra, ha jól tudom. Na ennek vége! A The Battlebeats hatására meg fog indulni RnR-punk élet rövidesen arrafelé is az hótziher. A zenekar agya, motorja egy Andresa Nugraha nevű srác, ő rögzíti és játsza fel amit hallunk. A cucc full minimálra van véve: Gitár egy overdrive-ba meg egy 15 wattos erősítőbe, a dob sincs túlkomplikálva: álló tam, pergő, csörgődob oszt szevasz. Milyen lenne a zene, ha nem hótegyszerű, kurvadühös punk-rock n roll felvállaltan a The Retards (Jay Retard(RIP) ősmocska), Presuaders (King Louie(RIP) ősmocska) és a Teengenerate (maga az ősmocsok!) nyomdokait követve. Voltál orosz barátaink a Total Rejects budapesti koncertjei egyikén, másikán? Na olyan!
Amúgy koncerteznek is trio felállásban és totál úgy néznek ki mint a japán Guitar Wolf!

Teljes Ep >> ITT<<

Teljes diszkográfia >> ITT<<

instagram >> ITT <<

facebook >> ITT<

Sam Snitchy : Get Me Wrong (Voodoo Rhythm Records) 2022

Az idei év első voodoos megjelenése. A kiadón belül inkább a Sudden Infant, Urban Junior vonalat erősíti, nem a megszokott TrashBlues/PrimitiveRnR/GaragePunk vonalat. Táncos, dubos post punk szerűség, valamennyi hip-hop is talán… Ahogy hallgatja az ember hamar felmerül a Sleaford Mods párhuzam, de azért itt, mivel basszusgitár, dob plusz elektronika nyomja a zenét, sokkal élőbb a hangzás, mint az angoloknál. Meg az egész sokkal dallamosabb, punkosabb, sötétebb. Emberünk nem egy mai darab, a képek alapján ötvenplusszos lehet és a berni (a Voodoo Rhythm székhelye) utcai élet meghatározó figurája. Amúgy elég addiktív a cucc, például nekem is a fejemben van az egész napok óta és muszáj meghallgatnom napjában egyszer-kétszer egy-egy számot. Nem lehet véletlen a promo lapon írt ‘heroin groove‘ stílusmeghatározás. Nagyon-nagyon jó lemez, tipikus esete annak, hogy minél többször meghallgatod annál jobb és jobb!

audio/video >> KLIKK!!! <<

Sloks : A Knife In Your Hand (Voodoo Rhythm Records) 2021

Mit mondhatnék egy olyan albumról, ami még jobban tetszik mint elődje, amitől úgy belelkesedtem akkor, hogy nem csak egy budapesti koncertet szerveztem nekik, hanem (életemben először) egy komplett magyar-balkán tournét? Amúgy a második, vagy harmadik állomásnál tört rá Európára a covid19 dögvész, de lement az összes buli, talán csak a zágrábi törlődött. Zenéjükben semmi nem változott szerencsére: dob+gitár+ordibálás! Bo Diddley / The Oblivians szerű primitív gitártémák újra és újra és újra, olyan erős dobbal, ahogy csak lehetséges. Az egész tetején egy beavatatlanok számára antihang, ami olyan dolgokat ordít rád, amikről inkább nem hallanál. Két számban van hammond orgona, ami azért az előző lemezen nem volt!

Album >> CLICK! <<
Our interview on RNR666.hu (in english) >> CLICK! <<
Review of 1st album (in english) / az első albumról magyarul >> CLICK! <<

Ultra primitive destructive Italian garage punkers SLOKS have recently released their new album A KNIFE IN YOUR HAND on VOODOO RHYTHM RECORDS. Label boss Rev. Beatman says about them:

I saw them on a local alternative festival in Italy for the first time. It was so destructive and suicidal dangerous and amazing eye catching the same time. The female singer Ivy Claudy almost killed herself in her act strangling herself with the microphone cable and screamed as loud that she spit blood on the same time, Buddy Fuzz wanked constantly his guitar overdosing totally distorting and endless feedback. They were so negative and creative the same time… It was defiantly way too much for the audience and most of them left immediately except us… and they had to open the festival anyways hahaha… I was blown away of the energy the band… Their second album is another nasty piece of trash!!!!! Enjoy and book them if you wanna experience a live madness massacre!!!!!

SLOKS ON RNR666