A ZU egy 1999-ben alakult olasz dob, basszus, szaxofon trió. „Tomaraya is our Elvis” című számukkal lopták be magukat szívembe. Idén megjelent 80 perces! FERRUM SIDEREUM című sokadik lemezüket mutatják be. Ez a lemezük sem okozott csalódást. Azt kapod, amit vársz: avantgarde metal doom jazz noise hardcore zúzást. Sokat elmond róluk, hogy kikkel kollaboráltak pályafutásuk során. Például Mike Patton + King Buzzo (The Melvins),  Eugene Chadbourne, FM Einheit, Mats Gustafsson, Ruins, Damo Suzuki, Current 93, Dalek, az EX vagy a Locust tagjai. Egyik rajongójuk, John Zorn, mondta róluk: „powerful and expressive music that totally blows away what most bands do these days”

Élőben látni őket hatalmas élmény. Te se hagyd ki! Fellép velük még a horvát ZAGUSLJIVI DIM (Fojtogató füst). Mély, intellektuális, filozofikus rock zenekar. Lemondó realizmussal vizsgálják az élet dolgait, a mesterséges embert és világát. Zenéjük leginkább pszichedelikus, de azér néha zúznak egyet aztán táncolunk majd lebegünk. ÁPRILIS 8-ÁN BUDAPESTEN AZ A38-ON.

A 2011-ben Bergamoban alakult LE MUFFE dob-basszus-orgona trió leginkább egy dühös beat zenekar. Hangzását elsősorban egy Farfisa orgona és kezelőjének orgánuma határozza meg. Mellette egy meglepően agresszív ritmusszekció áll. Zenéjükben a 60-as évek beatje találkozik a 80-as évek hc-punkjával. Az Archie & The Bunkers meg a Question Mark & The Mysterians jutnak róla eszembe. Egyesek még egy kis oi hatást is felfedeznek benne, nekem meg Step by Step című számuk egyenesen black metálos. Csípős, lázító, önironikus szövegeik üzenete az, hogy nem az a baj, ha elbuksz a küzdelemben, hanem az, ha meg sem próbálsz ellenállni az elmebetegnek tűnő többségi társadalomnak, hétköznapi ostobaságainak.

A LE MUFFE eleve gitáros nélkül alakult. Sőt, egy ideig basszista nélkül működött, így a második lemezükön az orgonista volt kénytelen basszerozni. Aztán nemrég került végre egy megfelelő basszeros, a Sick Boy névre hallgató, aki év elején megjelent harmadik lemezükön is játszik. A lemez egyébként annyira jó, hogy egyszerre három kiadónál is megjelent. Ráadásul olyan szerencsések vagyunk, hogy novemberben csapnak egy kis magyar turnét csakis a Ti kedvetekért:

NOV 10 BUDAPEST GÓLYA – ahol a koncert mellett a local italiano Dj Andre fogja pörgetni a bakeliteket.

NOV 11 MISKOLC TINTA

NOV 12 SZOLNOK TOMI BÜFÉ. Itt lesz még ÓVANTAG és ÉLET-TÉR ELMÉLET.

Ezeket a videókat a megboldogult Kováts Miki rögzítette még a múltszázadban, Sebő cimboránk megtalálta őket, mi meg felbasztuk a youtubunkra, hogy örülj!

Nagyon kevés zenekar képes megérinteni. Kiváltani belőlem az üdvözültek mosolyát, és ezt a három szót: igen, ez AZ. Nem kell, hogy mestereik legyenek hangszereiknek, a lényeg, hogy legyen bennük az a kis plusz, ami nélkül legfeljebb közepes lehet bármi.

A JACKSON POLLOCK-kal véletlenül találkoztam. Unalmamban elmentem valami kis egy napos fesztiválra unatkozni, egészen addig a percig, míg színpadra nem léptek. Zenéjük első, sőt sokadik hallásra is, valami elbaszott nyers noise rock-szerűség. Viszont rengeteg mindent lehet felfedezni benne, és közben szemed le nem tudod venni Emilyről, a dobosról, és fogod mondani: Úristen, mit művel ez a nő!!!

És nem érted, miért pont egy absztrakt expresszionista festőről nevezték el magukat. Hát azért, mert Pollock pontosan úgy festett, ahogy Emily dobol, testének teljes erejével. És Pollock gyakran táncolt is festés közben, és ecset helyett pálcákat is használt. Képei első ránézésre olyanok, hogy naponta két ilyet festesz, miközben semmi gondod nem lenne az életben, ha egy eredeti lógna faladon. Ahogy a festő, úgy a róla elnevezett duó is megosztja a közönséget. A szigorú műítészek biztos borzadnának hallatán, de azért például az Obliviansnak megfeleltek bemelegítőnek olasz turnéjuk során. MÁRCIUS 11-ÉN BUDAPESTEN lépnek fel. Minek kapcsán feltettem pár kérdést, ami eszembe jutott:

RNR666 – Annyi hangszer közül, miért pont a dobot választottad?

Emily The Drunkard – Hát az úgy volt, hogy a dobos, aki megígérte, hogy próbál velünk, nem jött el. Ahogy várakoztunk, megpillantottam a szemetesben egy pár dobverőt. Kivettem, leültem a dobok mögé, játszani kezdtem és nagyon élveztem.

– Rengeteg dobost láttam már, de olyat, mint te, még soha. Amit dobolás címen művelsz, az rendkívüli. Milyen hatások formálták játékstílusod és kik a kedvenc dobosaid?
– Bruce Lee. Remek dobos válhatott volna belőle. Egyébként sosem tanultam dobolni, ez csak úgy jön belőlem. Szeretem elkapni a hullámot és ütni egy hatalmasat.

– Olyan erővel ütsz oda, hogy meg kell kérdeznem, mennyi bőrt és dobverőt használsz el évente?
– Bőrt nem sokat, dobverőt viszont rengeteget, azért is, mert általában a legolcsóbbat vásárlom.

– Hogyan születnek dalaitok?
– Gitár riffekből. Ezek általában a kanapén heverve születnek. Aztán lemegyünk a garázsba és a többit kitomboljuk magunkból.

– Sok mindent vélek felfedezni zenétekben, például kraut rockot vagy a hatvanas évek garázs rockját. Mi az igazság? Milyen zenék hatottak rátok, mi az, ami inspirál?
– A legjobb, amikor véletlen meghallunk egy dalt, ami elkap és magával ragad, ami száz százalékig személyes és kendőzetlenül őszinte. Akiket a legjobban szeretünk:  Sonic Youth, No Age, CAN, Janis Joplin, Lighting Bolt, The Horrors (the garage band from US, not the emo guys!), Ramones, Le Belve, Zeus! A kedvenc dalom, amit a végtelenségig bírok hallgatni, az Abba Zaba Captain Beefhearttól. Na az mindent visz.

– Teljesen egyértelmű volt, hogy a zenekar neve nem lehet más, mint The Jackson Pollock?
– Kedves kérdés. Talán.

Ha valakinek lenne még kérdése, március 11-én este felteheti.

A koncert – ahol fellép még PIRESIAN BEACH – felejthetetlen élmény lesz: sötét, hipnotikus kezdés után, könnyed agyszétverés. Másnap frissen és vidáman ébredsz. Kivéve, ha nagyon berúgtál. De mindenképp hálát fogsz adni magadnak, hogy milyen jó, hogy ott voltál.

Egy TIGER LILLIES koncert a legjobb szórakozás. Van ott három angol férfi festett arccal, mint valami cirkuszi bohócok, és dalokat énekelnek, és majd minden dal egy-egy mocskos történet maximális átéléssel előadva, és te nevetsz, bár inkább sírnod kellene ezeken a groteszk dalokon. Például ez arról szól, amikor valaki már túl van mindenen, a kéjgyilkolás sem elégíti ki:

„Bűn az élet”, lehetne a mottójuk. Minden fajtáját megénekelték. Lemezeik kaján katalógusai az emberi eltévelyedéseknek, haszonlesésnek, perverzióknak. Például ebben a dalban van szex, drog és sivárság:

Az egész a londoni Sohoban kezdődött egy bordély feletti padlásszobában, ahol Martyn Jacques teológia-filozófia szakos hallgató lakott, és a hely szelleme inspirálta a TIGER LILLIES megalapítására. Azóta sok hulla lefolyt már a Temzén, 30 év alatt, haj, de mennyi, a Yard sem tudná megmondani. Ők közben kiadtak, ha jól számolom, 36 lemezt, közte a Háromgarasos operát, amit kihoztak kettőből.

OKTÓBER 31-én BUDAPESTEN az A38-on
mutatják be 30. évfordulós ünnepi műsorukat

és remélem előadják Peggy Lee „Is That All There Is?” című 1969-es slágerének 10 perces verzióját. A dal egyébiránt Thomas Mann Kiábrándultság című novellája dalban az író saját szavaival:

FEBRUÁR 12-én a Kino Session szervezésében PÉCSett
játszik a JAMES LEG soul-blues-punk duó.
Más magyarországi koncert nem lesz, csak ez.

A JAMES LEG elektromos orgona + dob kettős aztán jött létre, hogy Reverend James Leg – született John Wesley Myers – előző zenekara, a Black Diamond Heavies feloszlott. Az szintén billentyű + dob felállású banda volt, de mivel az orgona nem volt betorzítva, így hagyományos hangzásúnak mondható, ellentétben a James Leggel, ahol sokszor hihetjük azt, hogy gitár vagy basszus szól éppen, pedig nem. Az énekhang miatt sokaknak juthat eszébe Tom Waits, viszont vele ellentétben James Leg legtöbbször egyszerűen rock’n’rollként definiálja muzsikájuk:

John Wesley Myers egy texasi kisvárosban született egy baptista prédikátor fiaként, aki nagy gondot fordított gyermeke harmonikus lelki fejlődésének zavartalanságára. Zenei nevelést is szigorúan vallásos alapon kapott. Egy napon apja, mikor rájött, hogy 14 éves fia szülei távollétében a családi lemezgyűjteményben meglapuló három darab világi zenét hallgatja (például ezt és ezt), tüzet rakott a kert végében, és a lángok közé hajította mindhármat.

Ezzel szinte egy időben érkezett a városba egy keresztény vándortársulat, mely műsorában a rockzene és a sátánizmus kapcsolatát firtatta. Apai utasításra Johnnak is mennie kellett. Az előadáson Ozzy, AC/DC, Alice Cooper, Prince, Van Halen és Rolling Stones számokkal rémítették a közönséget. A Queen “Another One Bites The Dust” című számát visszafelé is meghallgatták, mivel akkor a refrént így is lehet érteni: „marijuana, marijuana, decide to smoke marijuana”. A felvilágosító előadás után John természetesen rákapott a fűre és a rockzenére, és 17 évesen elköltözött otthonról.

Talán még érdekes lehet, hogy tagja volt a ritka állat blues punkot játszó Immortal Lee County Killersnek is a zenekar utolsó periódusában. Ha jól tudom ezen a nagylemezükön játszott.

És külön Hammer Zsaninak mondanám, hogy közreműködött ez a jóember Scott H. Biram 2009-es nagylemezén!

A dob-gitár-basszusgitár felállású osztrák trió, az ELEKTRO GUZZI, a világ egyik legkülönlegesebb techno együttese.

2004-ben alakultak, de csak öt év múlva mentek stúdióba, hogy felvegyék első lemezüket, viszont már ezt megelőzően is olyan ismertségre tettek szert, hogy meghívták őket a kreativitás és legújabb technológia jegyében rendezett barcelonai Sónar Fesztiválra. A techno világ középének számító berlini Berghain klubban is felléptek, sőt még egy japán turnét is lenyomtak anélkül, hogy bármiféle felvételük megjelent volna. Akik véletlenül tévedtek be koncertjeikre nehezen hitték el, hogy ott az a három ember azokon a hangszereken élőben játssza ezt a teljesen elektronikusnak tűnő muzsikát. Ott az a három ember – mint jazz zenész – meg kezdetben azon az eddig számukra ismeretlen jelenségen döbbent meg, hogy milyen hatalmas energia szabadul fel egy táncoló tömegből, s hogy ennek mekkora hatása van arra, ahogy játszanak. És „most mindenki táncol” nélkül nincs ELEKTRO GUZZI koncert.

FEBRUÁR 9-én BUDAPESTEN az A38-on

Polybrass című új lemezüket mutatják be három rézfúvóssal kiegészülve. Jó lesz:

A VOIVOD az egyik legnagyobb hatású, mondhatni kultikus thrash metál zenekar. A banda fennállásának 35. évfordulóját turnéval és új lemezzel ünnepli. Budapesten szeptember 15-én a Dürer Kertben.

A hidegháború másik oldalán 1982-ben alakult, a kor nukleáris- és csillagháborús félelmeit megjelenítő, azt továbbfejlesztő, saját mitológiát és vizuális világot építő francia-kanadai együttes nem hétköznapi metál csapat. A műfaj keretei hamar szűknek bizonyultak, gyakran ki is lépték belőle.

Első lemeze szinte ipari thrash, azaz jófajta csörömpölés, amiben hardcore és punk hatások is megjelentek, majd pszichedelikus elemek, Pink Floyd és King Crimson feldolgozások jöttek. 1991-es Angel Rat című lemezük egyenesen progresszív rock – producere a Rush-sal sokat dolgozó Terry Brown volt. Az albummal sikerült két szék közé ülniük. A metálosok megdöbbentek, a progresszív rockerek meg nem vettek róla tudomást, egyedül a kritikusok lelkendeztek. Ők viszont nem szoktak lemezeket vásárolni. Az együttes a progresszív elemeket megtartva, jazzesekkel vegyítve szépen visszametálosodott, közben kilépések miatt trióvá alakult, s az énekes/basszeros autóbalesete után az ezredfordulóra tetszhalottá vált.

A zenekarba az eredeti énekes (Snake) visszatérése, és a Metallicát otthagyó, Voivod rajongó basszusgitáros, Jason Newsted belépése lehelt új életet 2002-ben. Ő már az addigi utolsó, 1997-es lemezen (Phobos) is feltűnt: egy dalszövegét zenésítették meg közösen. Ismertsége óriási segítség volt. Az új lemez (Vovod) saját kis kiadójánál jelent meg, és sosem játszottak még annyi embere előtt, mint ebben az időben. Aztán 2005-ben későn diagnosztizált rákban nagyon hirtelen meghalt Piggy, gitáros és legfőbb dalszerző. A zenekar következő két stúdióalbumát az ő hátrahagyott házi felvételei és instrukciói alapján készítették úgy, hogy a lemezeken Piggy gitározik (Katorz, Infini). A 2013-as Target: Earth már Newsted nélkül készült. Az albumon a visszatér eredeti basszusgitáros, a 91-ben kivált Blacky – aki közben kortárs táncdaraboknak írt elektroakusztikus zenét. (Viszont pár év múlva ismét kivált.)

A legújabb nagylemez a The Wake e hónap végén jön ki. „Futurisztikus progresszív thrash metal” – mondja róla Away. Olyan egyre kevésbé futurisztikus témákkal, mint tudatmódosítás, összeesküvés elméletek és gyakorlatok, káosz és katasztrófa – ahova a mesterséges intelligencia fogja vezetni az emberiséget.

A természetes intelligencia viszont VOIVOD koncertre vezeti a népet

SZEPTEMBER 15. BUDAPEST DÜRER KERT

NEXT RNR666 PARTY
MAY 31  BUDAPEST  TRAFIK

THE HANDS
French cavemen on shroom play psychedelic but raw garage rock
under the influence of Z-movies and Syd Barrett.
Their music is similar to Destination Lonely or Cheater Slicks.
Listen to it here.

+ French hardcore punk band ZARMA FRAULEIN.
Listen to them here.

ON MAY 30 THEY ARE GOING TO PLAY IN PÉCS TOO!

Both come from Perpignan‘s gipsy quarter.

Unfortunately it is very rare that bands from my fav Canadian label Telephone Explosion Records play in BUDAPEST. So rare that this is the first case. But maybe the most bizarre among the label’s bands the NEW FRIES are going to play at AURORA on 19 May.

No Wave made the biggest influence on them but I think the best if I use their own words about their music:

• – We don’t have etiquette or technique or anything. I’ve tried my best to destroy technique in this band. We’re very deconstructed, very incomplete.
• – It’s a bag of garbage. Fun garbage. Tumultuous, terrible garbage.
• – Yeah, there are more than enough people doing this shit well!
• – It’s a non-stop shot in the dark. Like, for sure we want a heavy rhythm section. We want really sexy drums and sexy bass and a chaos for sure, but we definitely want people to dance.

You can do it in BUDAPEST at AURORA on 19 MAY

A GUSTAVE TIGER új videóklipje olyan, mint az élet,
nagy része fárasztó, unalmas és értelmeten küzdelem,
közben sok-sok édes kis agónia a végső nagy orgazmus előtt:

Avagy

Nevezd meg,
mihez hasonlít a Vég és a Kezdet?
Mint, amikor kis csónakon sok ezrek
az óceánra kieveznek
s nem jönnek vissza, mert mind belevesznek.

Yamanoue no Okura japán költő 8. századi meglátása Kosztolányi Dezső fordításában.

Ha kíváncsi vagy a GUSTAVE TIGER és az ancien regime édességére

KONCERT  ÁPRILIS 5  BUDAPEST  TOLDI MOZI