Pierre Omers’s Swing Revue

Swing Cremona / Voodoo Rhythm Records (2016)

Ez Pierre Omer  ötödik nagylemeze, de első a Voodoo-nál, a kapcsolat Beat-Man és közte viszont nagyon régi, hisz Omer anyazenekarának a The Dead Brothers-nek (svájci ‘funeral’ Rock n Roll band) eddigi hét nagylemezéből hat a Voodoo-nál jelent meg, és Reverend Beat-Man albumokon is rendszeresen játszanak Dead Brothers tagok.

Ahogy a zenekar nevéből is sejthető ez egy swing album, saját dalokkal és pár feldolgozással (Louis Armstrong, Duke Ellington, Irving Berlin) és a leginkább a Pulp Fiction-ből ismert ‘Miserlou’ is be lett swingesítve. Szerintem van olyan is a feldolgozások közt, amit az RNR666 kedvenc kis fogatlan rohadéka, Jerry Dammers (the Specials) is játszott már.

Megint csak azt tudom mondani nagyon jó lemez, és nem csak nagypapáknak! Én kéremszépen egy becsületes punkrokkernek tarom magam, aki a death metáltól sem ugrik meg, mégis tetszik! Persze mondanom sem kell, hogy ez a cucc fényévekre van a Magyarországon oly népszerű kamu swing / old timer szarságoktól

Old Man Mose from Louie Armstrong

Bandcamp

Voodoo lemezekről még és még

Acid Baby Jesus – Selected Recordings / Slovenly Recordings (2014)

Jó régi tartozásom már ezt az ismertetőt megírni. Tisztán emlékszem, tavaly novemberben csöngetett, illetve kiabált be a postás és hozta ezt a CD-t. Arra is emlékszek, hogy bár olyan reggel tíz lehetett, mán szépen be voltam vörösborozva. Piszkosul örültem neki! Elkezdtem hallgatni, a második-harmadik számnál kivettem a CD-t, mondván biztos a Slovenlynél valami tévedés folytán egy új Hellshovel lemezt postáztak Acid Baby Jesus tokban. De nem. A CD rendben, a bookletben olvasom a dalszöveget, az is stimmel. Ez bizony az új Acid Baby Jesus! Azóta már a sokadik meghallgatáson túl nem a Hellshovel párhuzam az ami feltűnik az első négy szám kapcsán, hanem az, hogy milyen kurva jó számok ezek, és milyen jó, hogy az első lemez után ebbe az irányba indultak a görög srácok! A következő dal a Who’s First meg annyira jó és egyedi, hogy sokáig az volt az űberkedvenc, erre jön az első kislemez dal, a Vegetable, amire csupán fél évvel az első meghallgatás után is csak úgy tudok gondolni, mint valami klasszikusra. A Troublemaker, a maga Black Sabbathos basszusával, primitív refrénjével szintén az agyamba ragadt vagy két téli hónapra. Az egész lemez annyira sokszínű, hogy nagyon sokáig nyújt meglepetéseket, tuti, hogy nem unod meg néhány hallgatás után. Drogozni kifejezetten ajánlott rá, úgyhogy akár hónapokig el lehet vele szórakoztatni magad. Ha lennének ilyen ős prog rockos, vén hippi haverjaim, nagy örömmel és kíváncsisággal mutatnám meg nekik ezt az albumot, szerintem tetszene nekik.

Useless Eaters – Singles: 2011-2014 / Slovenly Recordings (2015) Tovább / Read more »

Tovább / Read more »

Tovább / Read more »