‘könyv’ címkét viselő írások
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
Our Rules
Ian MacKaye (Fugazi, Minor Threat) and photographer Glen E. Friedman on the images in ‘My Rules’
Photographer Glen E. Friedman has a new book out in September, ‘My Rules,’ which represents some 30 years and 7 pounds of gorgeous hardcore, hiphop, and skateboarding history. He got together with his old friend Ian MacKaye at Dischord House just outside of Washington D.C. to discuss some of the photographs in Glen’s forthcoming book. (via boingboing)
take a breeeath
Download The Book of Breeething of William S. Burroughs!
A short essay on Egyptian hieroglyphics, Hassan i Sabbah, The Curse of King Tut and state-coups. With illustrations by Robert F. Gale.
First published as The Book of Breething, OU Henri Chopin, Ingatestone, Essex, UK, 1974 (in 50 copies)
Publisher Blue Wind Press, Berkeley, 1975 (in 250 copies)
An Overdrive Book
ISBN 0912652276
76 pages
Download (96 MB)
Download (Alt link)
Thanks to MONOSKOP & R2D2
Once upon a time in South Bronx
„Being in an Ed Piskor comic is cool enough to freeze hot water.”
– Fab Five Freddy
„This is the comic of all time.”
– Biz Markie
„This is the comic I’ve been waiting 40 years to read.”
– Harry Allen (Public Enemy Media Assassin)
details & order HERE
Dézsa búúúúú
Az Ébredő Magyarok Egyesületének lapja a
A perzsabundás utcalány
Lesz e már végre határa a zsidó arcátlanságnak és piszkos zsidó üzleteknek? Hol van az erős ököl, amely keményen odavágja: Elég volt, ne tovább! Ne rontsd, ne bontsd a magyart!
A keresztény kiadók a papírdrágaság és a nagy munkabérek miatt a legértékesebb könyvek kiadásáról is kénytelenek sokszor lemondani, ugyanekkor a felhizlalt zsidó könyvkiadók békebeli papíron dobják piacra azokat az irodalmi (?) termékeket, amelyek egyenes arculcsapásai, levigyorgásai a keresztény gondolatnak. Egy ilyen újdonságra hívom föl a becsületes magyarság, a rendőrség és a magyar bíróság figyelmét. (…)
Ez a piszkos, de a legfinomabb parfőmmel kiszagosított zsidó vállalat a közelmúltban kiadta Goethe „Tagenbuch”- jának fordítását: Goethe: A napló címmel. A fordítás munkáját a magyargyalázásáról hírhedt Babits Mihály főgimnáziumi tanár végezte. (…)
A remekbe készült fordításhoz Babics (így) előszót is írt. Mintha csak érezte volna, hogy aljasságra vállalkozott a fordítással, mikor magyar ember létére kövér zsidó bankókért eladta tollát, mint ahogy az utcák lánya eladja fiatalságát. Mintha lelkiismeretének jobbik szavát igyekeznék csitítgatni, mikor ezt a farizeuskodást írja: „Aki azt a nálunk-ugynevezett „erotikát” keresi, azt a piszkos erotikát: annak éppoly kevésbé fognak tetszeni, mint a prűdnek és álszentnek.”
Nem így és ezerszer sem így, mélyen tisztelt elcsapott tanár elvtárs úr! (…) Nem így, mert tiszteltséged is magyarnak született, sőt keresztény kátét tanult. Mert hát erotika, a legpiszkosabb erotika dögletes levegője csap ki tiszteltséged cifrán felöltöztetett magyarító soraiból, csak úgy, mint a perzsabundás demimondból, aki a Rákóczi-úti álldogálás helyett a Ritzbe kacsingat. Ugy-e szíveskedik engem érteni?
Befejezésül még pár pici kérdést, igénytelent, szerényet.
Van valahol és hol van a cenzúra? (…)
Van és hol van a rendőrség, aki az erkölcsökre ügyel?
Van és hol van a tisztes magyar bíróság, aki pörbe fogja a kiadót és szigorú kérlelhetetlen ítélettel teszi emlékezetessé neki a lélekrontást? (…)
Végül – szabad nekünk keresztény magyaroknak még a szépet, nemeset megbecsülni, az aljasságot, a piszkos üzletet kiseprűzni?
Lesz e már végre határa a zsidó arcátlanságnak és piszkos zsidó üzleteknek? Hol van az erős ököl, amely keményen odavágja: Elég volt, ne tovább! Ne rontsd, ne bontsd a magyart!
A keresztény kiadók a papírdrágaság és a nagy munkabérek miatt a legértékesebb könyvek kiadásáról is kénytelenek sokszor lemondani, ugyanekkor a felhizlalt zsidó könyvkiadók békebeli papíron dobják piacra azokat az irodalmi (?) termékeket, amelyek egyenes arculcsapásai, levigyorgásai a keresztény gondolatnak. Egy ilyen újdonságra hívom föl a becsületes magyarság, a rendőrség és a magyar bíróság figyelmét. (…)
Ez a piszkos, de a legfinomabb parfőmmel kiszagosított zsidó vállalat a közelmúltban kiadta Goethe „Tagenbuch”- jának fordítását: Goethe: A napló címmel. A fordítás munkáját a magyargyalázásáról hírhedt Babits Mihály főgimnáziumi tanár végezte. (…)
A remekbe készült fordításhoz Babics (így) előszót is írt. Mintha csak érezte volna, hogy aljasságra vállalkozott a fordítással, mikor magyar ember létére kövér zsidó bankókért eladta tollát, mint ahogy az utcák lánya eladja fiatalságát. Mintha lelkiismeretének jobbik szavát igyekeznék csitítgatni, mikor ezt a farizeuskodást írja: „Aki azt a nálunk-ugynevezett „erotikát” keresi, azt a piszkos erotikát: annak éppoly kevésbé fognak tetszeni, mint a prűdnek és álszentnek.”
Nem így és ezerszer sem így, mélyen tisztelt elcsapott tanár elvtárs úr! (…) Nem így, mert tiszteltséged is magyarnak született, sőt keresztény kátét tanult. Mert hát erotika, a legpiszkosabb erotika dögletes levegője csap ki tiszteltséged cifrán felöltöztetett magyarító soraiból, csak úgy, mint a perzsabundás demimondból, aki a Rákóczi-úti álldogálás helyett a Ritzbe kacsingat. Ugy-e szíveskedik engem érteni?
Befejezésül még pár pici kérdést, igénytelent, szerényet.
Van valahol és hol van a cenzúra? (…)
Van és hol van a rendőrség, aki az erkölcsökre ügyel?
Van és hol van a tisztes magyar bíróság, aki pörbe fogja a kiadót és szigorú kérlelhetetlen ítélettel teszi emlékezetessé neki a lélekrontást? (…)
Végül – szabad nekünk keresztény magyaroknak még a szépet, nemeset megbecsülni, az aljasságot, a piszkos üzletet kiseprűzni?
Cséplő István
RE/SEARCH
talk about advanced ideas invloving the social control process, creativity, and the future in 1982.
A méltán felfedezett
Hölgyek és Urak!
A Neue Debrecenische Kunst (NDK) alkotókö-zösség végre elérkezettnek látta az időt arra, hogy páratlan kinccsel ajándékozza meg az arra érdemeseket és érdemteleneket egyaránt (ki-ki eldöntheti, hogy melyik csoportba sorolja önma- gát).
A debreceni művészeti csoport birtokában talál- ható ugyanis az a fantasztikus gyűjtemény, amely egy méltatlanul elfeledett művészettörté- nész bizonyos Dórai Buczy (18?-19?) munkáit, feljegyzéseit, művészettörténeti ok-, és okozat-nyomozati anyagait tartalmazza.
Prof. Buczy életműve egészen új megvilágításba helyezi a különböző stílusok, izmusok létrejöt- tének és térhódításának folyamatait. Olyan ez idáig aljas módon elhallgatott alkotókról és a nevükhöz kapcsolódó csoportosulásokról olvas-hatnak az alábbiakban, akik és amelyek alap- vetően meghatározták a múlt század elején a művészet mindennapjait és jelentős hatással voltak az azt követő évtizedekben kialakuló irányzatokra.
A Dórai-hagyaték ápolóiként a Neue Debreceni- sche Kunst tagjai most akcióba lendülnek és a feledés homályába merült és onnan csak nehe- zen szabaduló festők, szobrászok és költők se- regét megismertetik a világgal, átírva és sutba dobva az akadémikus művészettörténet dogmáit és hazugságait.
Kellemes olvasást!
Dórai Buczy kincsesházának néhány páratlan ékkövét a Neue Debreczenische Kunst RNR666-hoz delegált képviselője már korábban megosztotta olvasóinkkal. Mutasson akkor most példát a gyűjteményben szereplő Marian Manias műordító, és a nem szereplő feltaláló, Tihanyi Kálmán.
Itt érdeklődj! lyuhasz.lyacint@freemail.hu
SZIKRA
absztrakt művészet: 1910 körül keletkezett képzőművészeti irányzat, mely a természethű, természetszerű, természetre emlékeztető ábrázolásoktól elvonatkoztatva programja szerint nem a jelenségeket, hanem a dolgok elvont, sűrített lényegét akarja – színek, vonalak és más mértani formák segítségével – kifejezni. Az absztrakt művészeti iránynak ma a valódi funkciója kettős: egyrészt a művészetet elszakítja a néptől, másrészt eltereli a figyelmet a valóság égető kérdéseiről s ezzel a haladás ellenségeinek ideológiai szolgálatában áll.
—
Megint kidobtak egy könyvet. A múlt egy feleslegesnek talált darabja nemcsak történelmi dokumentum, mert a mai napig használható tudástár, de szórakoztató olvasmány is. Bármi volt is ez esetben az ok, sajnos egyesek azt hiszik, egyetlen mozdulattal megszabadulhatnak a múlttól. Gondolok most azokra a fércművelt radikális jobboldaliakra, akik még minidig utcákat akarnak átkereszteltetni. Mondjuk Bárdossy Lászlóra. Amikor, ez az állítólag jogtalanul kivégzett miniszterelnök, törvényes parlamenti felhatalmazás nélkül, tehát személyes felelősség terhe mellett üzent hadat a Szovjetuniónak, nemcsak saját halálos ítéletét írta alá.
Henry Rollins – Solipsist
Részlet, a magyarul még meg nem jelent könyvből.
Ne kezdd a "szeretlek" gyakorlattal. Épp most jött vissza a lelkem a tisztítóból. Dolgoztam rajta, & megerősödtem. Nekem mindig is arról szólt az egész, hogy képes legyek elviselni a fájdalmat. Minél többet tudok elviselni, annál inkább biztonságban érzem magam. Súlyt emelek a teljes kimerülésig & végletes fájdalomig. Ülök magamban órákig, hogy hozzászokjak a semmihez. Semmit sem akarok nekik bebizonyítani. A semmit képviselem. A semmi nagykövete vagyok. Végre. Élvezem a túlélést. Ez az élet legtisztább szintje, amit eddig találtam. Ha túlélésről beszélek, nem arra gondolok, hogy épp csak átverekeded magad a napon. A kemény túlélésre gondolok. Hogy tovább élsz, mint ők. Ahogy a civilizáció gyengül, én erősödöm. Az inverz univerzum vagyok. Egy másik faj vagyok, nem evolúciós, hanem DEVO. Álmomban fejlődöm. A biomekanikára & a tanult viselkedésre támaszkodom. Egy biomekanikus ember vagyok. Baszd meg az ösztönt. Csak a bűnözők, veteránok & farkasok ismerik az ösztönt. Hát ülök magamban. Ha feltámad bennem a szükség, hogy fölhívjak valakit, megvárom, míg elmúlik. Baszd meg ezeket a fél-ember fél-rovar kamukat. Apró szavak. Szar beszéd. Semmi cselekvés. Baszd meg.
Henry Rollins – Solipsist
Részlet, a magyarul még meg nem jelent könyvből.
A gyönyörű sebes emberek végigjárták a földet, épületeket gyújtottak föl & órákat törtek szét. Minden szerkezet veszélyeztetett faj lett. Az idő tönkrement. A valós élet hatalomra tört. Ők igaz istenek lettek abban a pillanatban. Nincs szabad idő. Nincs vesztegetni való idő. Egyáltalán nincs idő. Nem kell beszélni, érintéssel, & az ösztönök kimutatásával fogunk kommunikálni. Nincs szükségünk szavakra. Rég túl vagyunk már azokon. Az a végzeted, hogy gyönyörűnek szüless egy ronda korban. Életet lehelünk a Halál fő parancsának arcába. A te állati kecsességed tart engem életben. A te vad szemed & feszes bőröd a felszínre hozzák az ereimet. Szép vagy, mint a rombolás. Ha csak rád gondolok, a bütykeim elfehérednek. Nincs szükségem istenre. Vagy nekem te, és a gyönyörű szád, a kezeid, ahogy fognak, a körmök, ahogy nem érzett sebeket hagynak, meleg leheleted a nyakamon. A nyálad íze. A sötétség a miénk. Az éjszaka hozzánk tartozik. Minden, amit teszünk, titok. Amit teszünk, abból semmit sem fognak soha megérteni; félni fognak & távol maradnak tőlünk. Legenda-anyag lesz ez, folyamatos párbeszéd és véghetetlen ihlet a bátor szívűeknek. Ez vagyunk te meg én ebben a szobában, ezen a padlón. Túl életen, túl erkölcsön. Csillogó állatok vagyunk, holdsütötte édes ragyogással festve. A szemeink ékszerekké változnak és minden, amit teszünk, a spontán tökéletesség példája. Egész életemben arra vártam, hogy veled legyek. A szívem a bordáimnak csapódik, ha az érintésedre várva szerte a világon lemészárolt éjszakákra gondolok. Az időre, amit megsemmisítettem, míg úgy vártam, mint az életfogytot töltő férfi. Most itt vagy, & minden, amihez hozzáérünk, felrobban, virágba borul vagy porrá ég. A történelem porrá töri & semlegesíti magát minden egyes közös lélegzetünkkel. Úgy van rád szükségem, mint az életnek az életre. Olyan nagyon akarlak, mint egy természeti csapás. Csak téged látlak. Te vagy az egyetlen, akit ismerni akarok.
Henry Rollins – Solipsist
Részlet, a magyarul még meg nem jelent könyvből.
A hold soha nem hazudik senkinek. Legyél olyan, mint a hold. Senki nem utálja vagy akarja megölni a holdat. A hold nem szed antidepresszánst & sosem küldik börtönbe. A hold soha nem lő fejbe senkit & rohan aztán el. A hold már régóta itt van & senkit nem húzott még le. A holdat nem érdekli, hogy kit akarsz megérinteni vagy hogy milyen színű vagy. A hold mindenkit ugyanúgy kezel. A hold sosem próbál meg felkerülni a vendéglistára vagy arra használni a neved, hogy másokat lenyűgözzön. Legyél olyan, mint a hold. Mikor mások, miközben magukat akarják feljebb küzdeni, sértegetnek és kicsinyeskednek, a hold passzívan ül & néz, sosem süllyed oda semmihez, ami gyönge. A hold szép & ragyogó. Nincs szüksége sminkre, hogy szépnek tűnjön. A hold sose lökdösi ki a felhőket maga elől, csak hogy lehessen látni. A holdnak nincs szüksége se hírnévre, se pénzre, hogy hatalmas legyen. A hold sosem kér arra, hogy menj háborúba, hogy megvédd. Legyél olyan, mint a hold. A szobámból bízom benned. Innét nézve: szorosan vagyunk. Késő van, kevés a fény. Távol vagyok a világtól. Végre. Két lépcsősor, az ajtón dupla zár. Innét nézve: egyikünk sem frusztrált, vagy készül arra, hogy állattá robbanjon, mikor mások ránk néznek, ahogy elmennek mellettünk az utcán. A szemeink nem vadak és nincsenek tele elfojtott dühvel. Az utcák sikítanak. Az épületek ordítva tartják egymáson az emeleteket tele izzadt emberi laborkísérletekkel. Egyáltalán nem lepődök meg azon, hogy szinte senki nem mondja el az igazat arról, hogyan érzi magát. Az okosaknak jó okuk van megtartani maguknak. Miért akarnál bárkinek bármit is elmondani, ami kedves neked? Még akkor is, ha szereted őket & semmi másra nem vágysz, mint hogy a közelnél is közelebb legyél hozzájuk? Fájdalmas valaki olyannal lenni, akihez erős érzelmek kötnek, és tudni, hogy nem tudod kimondani azokat a dolgokat, amiket akarsz. Megjártam más sokszor ezt a poklot, és te is. Ebben egyek vagyunk. Nincs jobb, mint egy kis szoba & némi zene. Ha elég szerencsés vagy, & megvan ez neked, tudod, miről beszélek. A késő éjjeli zene messzire visz az utcák egyirányú idegeneitől, & minden olyan lesz, amilyennek lennie kéne. Régen szerettem a valóságot, amíg nem volt elbaszva & leárazva annyira. Régen védelmeztem a valóságot, mindaddig, míg annyi embert le nem lőttek, & annyi szellemet össze nem törtek, hogy már nem bírtam tovább a részese lenni. Megpróbáltak betörni engem. Persze nem sikerült. A mai késő éjjeli zene Johnny Hartman. Sosem kapta meg a jogdíját. Úgy gondolok rá, hogy valami bárban zárásig énekli a gyönyörű, szomorú elidegenedését & aztán visszamegy egy hotelszobába & álomba láncdohányozza magát. A hangjából tudom, hogy jól ismerte a fájdalmat & a késő éjjeleket. Halott, de jól ismerem. Része a valóságomnak, amit magam csináltam. Idejön & megtölti a levegőt dalokkal, & akkor jó élni. Nem az a kérdés, hogy elég kemény vagy-e, hogy elvedd, amit kiraknak. Bármikor megszerezheted ezen a környéken, de csak egy bolond vesztegetne erre időt. De innen nézve: meg tudjuk csinálni. Ebben a csöndes, megértett kapcsolatban: örülök, hogy itt vagy, & remélem, jól vagy. Ebből a névtelen szobából nézve: nem kell azokon a hétköznapi, őrlő feladatokon élnünk, amik életben tartanak & unalmassá tesznek minket. Itt, ebben a pillanatban: gyönyörű éji teremtmények vagyunk, gondolataink & szavaink ékszerek, amikre a hold vigyáz.
Johnny Hartman – What Is There to Say