‘kuczka péter’ címkét viselő írások
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
A költő és az idők szava
– Mik voltak Majakovszkij utolsó szavai öngyilkossága előtt?
– Elvtársak, ne lőjetek!
– Elvtársak, ne lőjetek!
Kuczka Péter (1923. Székesfehérvár – 1999. Budapest)
1941 és 45 között közgazdasági egyetemet végzett, tisztviselőként és könyvelőként dolgozott különböző vállalatoknál. 1945-ben kezdett el írni. Amit az országban, főleg a háború vége felé tapasztalt alapvetően határozták meg világnézetét, háború utáni politikai szimpátiáját.
78 
Arra kísértek a gettó felé bennünket, azon az ismerős
utcán, gyerekkoromban ott futkároztam, ott fociztam a
többiekkel, ott bújtam kapualjunk sötétjébe Rózsikával,
engedte, hogy a mellét símogassam, de nem engedett a
bugyijához nyúlni, ehhez a fűszereshez jártunk, a kocsmát
elkerültem, érettségi után beálltam apám boltjába, mert
nem vettek föl az egyetemre, év, év után, megörököltem az
üzletet, mert szorgalmasan üzletté növeltem, ott vittek
előtte, néztem, rámeredtem baltával bevert kirakataimra.
Arra kísértek a gettó felé bennünket, azon az ismerős
utcán, gyerekkoromban ott futkároztam, ott fociztam a
többiekkel, ott bújtam kapualjunk sötétjébe Rózsikával,
engedte, hogy a mellét símogassam, de nem engedett a
bugyijához nyúlni, ehhez a fűszereshez jártunk, a kocsmát
elkerültem, érettségi után beálltam apám boltjába, mert
nem vettek föl az egyetemre, év, év után, megörököltem az
üzletet, mert szorgalmasan üzletté növeltem, ott vittek
előtte, néztem, rámeredtem baltával bevert kirakataimra.
Az a Magyarország, amelyikbe született a szeme láttára foszlott semmivé mindenestül. Legfőbb képviselője önként, de akarata ellenére adta át a hatalmat, a magát nemzeti szocialistának nevező csőcseléknek. Ezt is el akarta kerülni. Meg azt is, ami utána jött. Ha szobrot kap, az csak a kudarc emlékműve lehet.
Vers Neked
Kuczka Péter
(1923-1999)
Nyíreségi napló (1953)
7 Ezt láttam. Így volt. Ez volt az igazság
és az igazság kommunista szó.
Kinn a felhőket őszi szelek hajtják,
az ég rongyos, mint harci lobogó.
Ha vizek sírnak, velük sírok én is,
ha föld megfagy, én megfagyok vele,
deres hajnalon deres lesz a fém is,
pusztán meghal a költő éneke.
Mi fájt legjobban? Nem a durva szó,
s nem ütéseivel a rágalom,
mert magát üti a rágalmazó,
s jaj annak, ki elbotlik egy dalon.
Jaj annak, aki költőjét nem érti,
mert az nem érti nemzete szavát,
s a valóság csak elképzelés néki,
a föld felett derengő délibáb.
és az igazság kommunista szó.
Kinn a felhőket őszi szelek hajtják,
az ég rongyos, mint harci lobogó.
Ha vizek sírnak, velük sírok én is,
ha föld megfagy, én megfagyok vele,
deres hajnalon deres lesz a fém is,
pusztán meghal a költő éneke.
Mi fájt legjobban? Nem a durva szó,
s nem ütéseivel a rágalom,
mert magát üti a rágalmazó,
s jaj annak, ki elbotlik egy dalon.
Jaj annak, aki költőjét nem érti,
mert az nem érti nemzete szavát,
s a valóság csak elképzelés néki,
a föld felett derengő délibáb.
Vers Neked
Kucka Péter
(1923-1999)
Nyírségi napló (1953)
6 Debrecenben egy padra telepedve
az égre fordítottam szememet,
talán, mert vágyódtam a végtelenre
e városban, hol döngő verseket,
rezes ritmusokat dobolt a lelkén
egy komoly füvész: Fazekas Mihály,
és életről meg halálról merengvén
rózsák közt Csokonai szobra áll.
Mondom, az ég felé néztem a térről,
de, mint a könnyen s gyorsan fáradó
ember, ki síkról meredekre tér föl,
mint jókedélyű, csendes utazó,
szemem nagyon hamar megállt pihenni
egy vasbetonház szürke oldalán.
Nem nagy dolog vonzott. Köznapi. Semmi.
Egy férfi és mellette egy leány.
az égre fordítottam szememet,
talán, mert vágyódtam a végtelenre
e városban, hol döngő verseket,
rezes ritmusokat dobolt a lelkén
egy komoly füvész: Fazekas Mihály,
és életről meg halálról merengvén
rózsák közt Csokonai szobra áll.
Mondom, az ég felé néztem a térről,
de, mint a könnyen s gyorsan fáradó
ember, ki síkról meredekre tér föl,
mint jókedélyű, csendes utazó,
szemem nagyon hamar megállt pihenni
egy vasbetonház szürke oldalán.
Nem nagy dolog vonzott. Köznapi. Semmi.
Egy férfi és mellette egy leány.
Vers Neked
Kuczka Péter
(1923-1999)
Nyírségi napló (1953)
5 Az árnyakat az ösvényre tapodják
a sárga nap futó kerekei,
odébb a bokrok poros, konya lombját
szürkeszakállú kecske legeli,
csak néha moccan, szájaszélét nyalja,
mint régi duda, nyekereg, mekeg.
Kakukkfű és bürök burjánja takarja,
a temetőben a kereszteket.
Fakeresztek. Itt talán hét határban
nem találsz követ parittyába se,
s hiába keresnél nevet a fában,
víz málasztotta, szél gyalulta le,
az idő elkorhasztotta a lécet,
a belérótt betűket ne keresd,
feledés borítja már az emléket,
akárcsak élő arcokat az est.
a sárga nap futó kerekei,
odébb a bokrok poros, konya lombját
szürkeszakállú kecske legeli,
csak néha moccan, szájaszélét nyalja,
mint régi duda, nyekereg, mekeg.
Kakukkfű és bürök burjánja takarja,
a temetőben a kereszteket.
Fakeresztek. Itt talán hét határban
nem találsz követ parittyába se,
s hiába keresnél nevet a fában,
víz málasztotta, szél gyalulta le,
az idő elkorhasztotta a lécet,
a belérótt betűket ne keresd,
feledés borítja már az emléket,
akárcsak élő arcokat az est.
Vers Neked
Kuczka Péter
(1923-1999)
(1923-1999)
Nyírségi napló (1953)
4 Az öregasszony megállott a dűlő
sarkán a vedlett akácfák alatt,
oly szürkén, mint egy vizekbe merülő
roncs ág, vagy hétköznapi gondolat,
s tompán, mintha a föld szólalna meg
beszélt, szórta a panaszt és az átkot, –
ezt a jajokkal és istennel kevert
vad litániát, sötét miatyánkot.
Keskeny válláról csengve földre csapta
a munkától kifényesült kapát,
és vékony öklét úgy döfte magasba,
akár a szélben országúti fák,
és szájából, e fogatlan üregből
szaggatottan és csúnyán bugyogott,
mintha a gyomor nehéz ételt vet föl,
a zokogással elkevert szitok.
sarkán a vedlett akácfák alatt,
oly szürkén, mint egy vizekbe merülő
roncs ág, vagy hétköznapi gondolat,
s tompán, mintha a föld szólalna meg
beszélt, szórta a panaszt és az átkot, –
ezt a jajokkal és istennel kevert
vad litániát, sötét miatyánkot.
Keskeny válláról csengve földre csapta
a munkától kifényesült kapát,
és vékony öklét úgy döfte magasba,
akár a szélben országúti fák,
és szájából, e fogatlan üregből
szaggatottan és csúnyán bugyogott,
mintha a gyomor nehéz ételt vet föl,
a zokogással elkevert szitok.
Vers Neked
Kuczka Péter
(1923-1999)
(1923-1999)
Nyírségi napló (1953)
3 A harag hangján kéne szólnom rólad,
fonván szavak csördítő ostorát,
mert hibáid bozóttá bokrosodtak.
És én nem tudok lesújtani rád.
Így beszélsz: "Semmi baj sem volt odáig…
és akkor az a Nagy Imre-beszéd…
táncoltunk régen hajnalhasadtáig…
s ez elvette a parasztok eszét…
Szerettek engem – mondod – s most leköptek,
karót ragadtak, vasvillát, botot…
Hát ezt érdemeltem, elvtárs, te mondd meg… –
és ráncokba fut össze homlokod.
Hallgatva nézlek és ahogy neked fáj,
fáj nékem is a túlgyors ébredés.
Tánc és szeretet után szinte mindjárt
reccsenő karók s arcul köpködés.
Vers Neked
Kuczka Péter
(1923–1999)
Nyírségi napló (1953)
2 "Jó tanulás épít új országot nékünk!" –
dalolja a falon a felirat.
Az olajos padlón falhoz támaszkodva
férfiak kuporganak.
Újságpapírba sodort cigaretta
izzik a bütykös, nagy ujjak között,
padokban asszonynép, fejük felett a
két petróleumlámpa füstölög.
Künn sötét van, itt benn a csönd.
A tréfa forrása sem bugyog.
Komor parasztok mélyrehajtott fejjel
rágják a napraforgót és a tökmagot.
Hányszor ültek már pásztortüzek mellett,
vagy árokszélen ilyen szótlanul,
konokul nem tették, mit tenni kellett,
s kérdésre is hallgattak válaszul.
dalolja a falon a felirat.
Az olajos padlón falhoz támaszkodva
férfiak kuporganak.
Újságpapírba sodort cigaretta
izzik a bütykös, nagy ujjak között,
padokban asszonynép, fejük felett a
két petróleumlámpa füstölög.
Künn sötét van, itt benn a csönd.
A tréfa forrása sem bugyog.
Komor parasztok mélyrehajtott fejjel
rágják a napraforgót és a tökmagot.
Hányszor ültek már pásztortüzek mellett,
vagy árokszélen ilyen szótlanul,
konokul nem tették, mit tenni kellett,
s kérdésre is hallgattak válaszul.
Vers Neked
Kuczka Péter (1923–1999), költő, író, újságíró, műfordító. 1948–1956 között pártfunkcionárius és a Magyar Írók Szövetsége titkára.
Magvető, a magyar parasztifjúság hetilapja, 1948. (A képre kattintva el tudod olvasni annak szövegét!)
Ez a Morvay a folytatásban Gombó Gergelynek, a falu legnagyobb gazdájának és a plébánosnak biztatására kilopja a földműves szövetkezet új traktorából a porlasztót, hogy a dolgozó parasztok ne tudjanak szántani, és rászoruljanak Gombó igájára. Ám végül fény derül az ármányra, minden jóra fordul és ahogy a cím mutatja.
1954 után az irodalmi ellenzék aktív tagja. A forradalom alatt az Országos Nemzeti Bizottság titkára. 1957–1964 között kitiltották az irodalmi életből. A hatvanas évek végétől a tudományos-fantasztikus irodalom hazai meghonosítója lett.
1953 nyarán, Nagy Imre reformprogramjának közzététele után a párt felhívására több írótársával együtt vidékre utazott, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Útjának eredménye alábbi költeménye. Hét részletben.
Nyírségi napló