A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:

Idén 30 éves a The Monsters, Reverend Beat Man, Voodoo Rhythm Recordsfőnök zenekara és férfi klubja. A szép kerek évszámot megünneplendő újra kiadták az 1995-ben a német Jungle Noise Recordsnál megjelent és ma már beszerezhetetlen 10″ korongot, megtoldva még 7 számmal Lp formátumban és Cd-n. Ez volt az első olyan The Monsters album ahol nagybőgő helyett elektromos basszust használtak, és mivel a gitáros is kiszállt a bandából, Beat Man egyedül maradt ezen a poszton. Úgyhogy egyszem gitárját szarrá torzította, ráadásul a trió elhatározta, hogy nem foglalkoznak ők a stúdiózással, felveszik otthon az egészet egy AKAI 1224-es rocorderrel, oszt csá! Így szépen eltávolodtak az első két album leginkább psychobillynek mondható hangzásától a JÓ irányba, az IGAZ út felé ami nem más mint a TRASH MOCSOK BRAIN FUCKING PRIMITÍV ROCK N ROLL !!!

Idén januárban lett kiadva hazánk szövegileg, és hangzásilag az egyik legkíméletlenebb előadójának, a Halalnihilnek legújabb albuma, ami az ‘Isten Előtt Senki Se Értékesebb Egy Taposnivaló Féregnél’ címet viseli. A projekt ezen az anyagon hanyagolja a minimalista perfomansz jelleget, és visszatér az összetettebb, komplexebb hangzáshoz, tele különféle akusztikus/elektronikus zajokkal, disszonáns szintetizátor témákkal, és rendkívül domináns, arcamászó, legtöbbször szónoklathoz hasonló vokálokkal.
A számok megszólalásának érzete a hangos, és a nagyon hangos között váltakozik, csak egy kevés szünetet hagyva a fülnek, hogy aztán újra támadás alá vegye. Az egészben ráadásul valami groteszk zeneiséget, megjegyezhetőséget is fel lehet fedezni, ami ebben a műfajban annyira nem gyakori. De felesleges ilyesmiről ennyit írni, ezt hallani kell! Az album ingyenesen (bár fizetni is lehet érte, amolyan becsületkasszásan) letölthető!

Régi ismerettség fűzi brigádunkat a gödöllői Szemérmetlen Ajkakhoz, azokból az időkből, amikor a miskolci kohók még fémtől, savtól és egyéb kemikáliáktól voltak hangosak – így nem volt kérdés, hogy hírt adjunk-e új (egészen pontosan: január végi – bocsáss meg a késlekedésért B.Úr! Csók: a lusta L.) hangzóanyagukról, a Nem baj című négyszámosról, sőt arra is kiváncsiak lettünk, hogy mi a fasz van mostanság az Ajkakkal, hova tűntek, hova nem. Zene be, Bodó Szilárd főajak válaszol.
„Kétszer váltottunk tagságot – 2006-2011 között volt egy punk formációnk, azzal megjelent egy Tisztaforrás című album, de csak dokumentációs jelleggel, mielőtt kilépett két tag – pontosítok, mert nem kilépett a két tag 2011-ben, hanem megszüntünk működni, ez a helyesebb meghatározás. Utána működtettük még a Büfé nevű zenekart két évig, de azt a nevet le kellett cserélni, mert mindenki a büfét kereste, és minket talált. Ez a mostani felállás (azaz: Bodó Szilárd, Őry Péter, Rácz Adorján, Somogyi Levente – a szerk.) 2013 óta van – újrahangszerelve néhány régebbi dolgot, meg készítettünk új számokat – a stílussal inkább megpróbálunk a noise-postrock-artpunk vizekre úszni. Szóval van zenei változás – a mókásabb világból komorabb világba jutottunk – gondolkoztunk is a név lecserélésén, mert ez a vicces áthallásos dolog már nem nagyon érvényes, viszont sokan így ismernek minket, úgyhogy megbékéltünk ezzel, marad a nevünk, de egyértelműbbé válik a tartalom. Úgyhogy így lett megint Szemérmetlen Ajkak, jött egy 30-as dobos, és egy 20-as postrock gitáros, így aztán ebből lett a mostani hangzás.”

Egy kis falu postahivatalába megérkezik egy csomag svájcból, amit a postás kisasszony elhoz a még kisebb falu utolsó utcájának postaládájába. A nagyméretű boríték kurvajól néz ki, ilyen celofán alatt az utca, házszám, kinek jött ott a név, de nem a gázmű, vízmű, MATÁV béna, semmilyen szarja, hanem két meztelen nő grafikája és a Voodoo Rhythm Records logoja van rajta. Stílusa van, mint mindennek ami az 1991 óta működő lemezkiadóhoz köthető. A lemezborítóktól a merchandise szirszarokon át a berni lemezbolt kirakatáig.
Na, de a boríték tartalma. Három cd, ezek: The Come n Go / The Jackets, Ande Dale Petty. A negyediket nem a postás hozta, azt Tibo, a Destination Lonely volt dobosa adta.


The Come n Go: Tumbling Heights / Voodoo Rhythm Records (2016)
Nekem ők a kedvenceim a Voodoo katalógusából (a Roy & the DMC-vel egyetemben). Ez a NEGYEDIK lemezük (itt az ELSŐ, a MÁSODIK és a HARMADIK), a megjelenéséhez már nem sok reményt fűztem ugyanis 2014 nyarán kezdték a felvételeket azóta nem igen jöttek hírek. Aztán egyszer csak: püfff megjelenik! Kemény 26 perc, hahaha!
Tökmindegy, hogy rövid, mert eddig ez a legjobb lemezük és annyi minden kavarog benne, hogy úgyis szétszedi az agyadat meg úgy is indítod újra és újra hogy szedje szét megint. Van itt minden, RnB, garage-trash, psychedelik elszállás vagy AC/DC–Rose Tattoo keménységű boogie ÉS EGY AKKORA Bad Brains (Attitude) átdolgozás, hogy széthalsz!
A hangzásért és mindenféle fura zajokért Marcus Staehli (a Roy & the DMC-ből) a felelős, úgyhogy arra panasz nem lehet, van egy elég konkrét drogos atmoszférája az egész lemeznek, de csak finoman, szépen.Van egy Lemmy című dal is több mint 6 (!) perces, az összes többi másfél két perc. Ja és még valami. Nagy alkohol kedvelő az egész csapat, az egyik gitáros pedig egyenesen PÁLINKA rajongó, csak sajnos helytelenül úgy hiszi, hogy a pálinka román ital. Nem, a pálinka NEM román, hanem magyar ital!!!!!! Pálinkás videó #1 #2 és #3 !

The Jackets: Shadows of Sound / Voodoo Rhythm Records (2015)
Fuzzy Garage – Rock n Roll bulizene a svájci triotól, ez már harmadik nagylemezük, viszont első a Voodoonál. Nem egészen az én zeném, de stílusában NAGYON jó! Az énekes/gitáros lány a Sex Organs nevű duóban is benne van, férjével aki történetesen a holland The Anomalys tagja. A dobos pedig a Get Lostban játszott régebben együtt ex-Miracle Workers tagokkal (!) és Beat Man mögött is dobolt amikor még nem ‘Reverend’ hanem Lightning Beat-Mannek hívták és wrestling maszkban terrorizálta Európa klubjainak közönségét. Szóval biztos láttak már ezt-azt. Állítólag élőben nagyon dögösek, az énekesnő Jack Torera nagyon frankó színpadi jelenség és a videójuk is elég állat:
Én elhiszem, azt meg hallom is, hogy nagyon egyben van az egész, nagyon jók a dalok, kurvajól meg vannak írva és a hangzás is bomba (a Monstersben szoktak így berregni/zümmögni a gitárok, meg a Black Magic Sixben).
Nekem a lemez második felén lévő nyugisabb számok jönnek be inkább a kicsit a Dead Moont idéző ‘Astronaut’ különösen! Mondjuk bevallom eddig még nem sikerült a lemezt meghallgatnom részegen, lehet akkor mást mondanék. Az biztos, ha megkeresnének, hogy jönnének RNR666 buliba játszani válaszunk egy hatalmas IGEN! lenne.

Andy Dale Petty: Frick’s Lament / Voodoo Rhythm Records (2015)
Full akkusztikus lemez, főleg bendzsó és gitár néhány dalban némi dob. Mai amerikai FOLK. Mielőtt azt mondanád, hogy: „Na ez a fajta zene engem egyáltalán nem érdekel!”, azért, tegyél egy próbát Andy Dale Petty Frick’s Lament c. albumával, lehet épp ez a lemez változtat majd a véleményeden. Ez a country-blue grass-folk cucc, amit ez az alig 30 éves srác játszik, KURVAJÓ! Érdekesen került a Voodoo Rhythm-höz. Beat-Man a Voodoo irodába üldögélt mikor jött egy levél King Khantól benne egy cd, meg egy pár sor, hogy K.K. találkozott egy Andy nevű 18 éves sráccal aki utazgat összevissza, le-föl az USA ban (többnyire vonattal, vagy gyalog) egy szál gitárral és játszik ahol csak tud, olyasformán ahogy azt fiatal Bob Dylan híresztelte magáról. Nem sokkal később e levélnek köszönhetően megjelent Andy első lemeze, a All God’s Children Have Shoes. És Andy megérdemelte a belé vetett bizalmat, mert ez az új album még az elsőnél is sokkal-sokkal jobb!

Destination Lonely: No One Can Save Me / Voodoo Rhythm Records (2015)
Szép lelkek, depresszióra hajlamosak, frissen pofára ejtett brókenhártok, kerüljék ezt a lemezt amilyen messze csak lehet, ha beraknánk valamelyik RNR666 buli után a cd-t rohanjanak hazafele hátrahagyva sört, cigit, mindent, de komolyan!
Ilyen tömény negatív energiát lemezre rögzíteni rocknroll műfajban még csak nagyon keveseknek sikerült. Én szerencsére elég jó passzban vagyok mostanában, de hajnal háromkor fülhallgatóval a konyhában hallgatni (és olvasni a dalszövegeket) még így is elég megterhelő volt. Mondjuk tudtam mire számíthatok, ismerem már a bandát az első kislemez óta, sőt a tagok korabbi bandáit is ismerem már rég, azok sem sokkal könnyebb hallgatnivalók (The Fatals, Kung Fu Escelators, Mighty Gogo Players, Complications). Na, de milyen legyen egy zenekar amelyik egy Cheater Slicks lemez után nevezi el magát?! Meg ahol olyan fejük van a tagoknak mint ezeknek?! Kibaszott börtön- és/vagy kocsmatöltelék mind. Hahaha!

Megint csak azt tudom mondani mint az előző 3 lemezről amikről fentebb írtam: az előző lemezeik is nagyok voltak, de ez az új a LEGJOBB! Remélem látjuk egyszer őket RNR666 buliban és akkor azt is tudom, hogy az első sorban fogok térdepelni Emberkutyával és ököllel ütjük majda színpadot. Lehet ez vót a tavalyi év legjobb lemeze? Fasztuggya, egy sem jut az eszembe.

És hogyha valaki Voodoo Rhythm Records bakeliteket/cd-ket akar vásárolni az ITT megteheti!
Cheena is an allstar band, no question. It involves people from Crazy Spirit, Hank Wood and the Hammerheads and Dawn of humans. Ooooohh..
So, you can guess that Cheena is making very fine noisy primitve garage punk music. And it’s hardly possible to say anything else about them…
Go check it out for yourselves and order a tape from Lo-Fi Lo-Life Records, Leipzig.
[bandcamp width=100% height=120 album=1665592615 size=large bgcol=ffffff linkcol=0687f5 tracklist=false artwork=small]
Two fine young Hungarian craftsmen have just came up with a damn noisy DIY record called Youth is Impossible and you’ll love it if you have some Anger to release. Céh is a wild new sonic experiment from Gabor Kovacs from derTanz and Raymond Kiss and it’s coming straight out of the Brain Fatigue brand – a recently founded virtual shelter home for crazy visual, sonic and verbal art.
When I asked if Brain fatigue is a label, a magazine or… simply an attitude, Gabor told me that it’s probably more like a platform. OK, might have been a stupid question from me! But nevertheless, these guys are building a sick sick emporium, watch out!
[bandcamp width=350 height=470 album=489640390 size=large bgcol=ffffff linkcol=0687f5 tracklist=false]
https://soundcloud.com/fuzz-club-records/b1-dead
This is Sonic Jesus from Doganella Di Ninfa, Lazio, Italy.
And these are three (otherwise) great bands to which they are teaching a serious lesson:
Wake up, men. Psychedelic rock is not about counting people down to sleep or merely jerking off with a musical instrument.
How about making a super trippy double album instead…?
Like the long-awaited debut, Neither Virtue Nor Anger by Sonic Jesus (released by Fuzz Club Records in April, 2015)
The Achtungs are back and … yes, they are still full of hate. As reticent frontman Joni Ekman said in a recent interview ‘I’d rather make a song called „Dogshit” than a song called „Song About My Feelings” – sounds promising, right?
The album has been released by Going Underground Records 02 June, 2015 and there are still some copies available. I think we should invite these bastards to destroy a Budapest stage very soon!
[bandcamp width=350 height=786 album=592947647 size=large bgcol=ffffff linkcol=0687f5]
An introduction / invocation / guide to the new EP from David (Romania, Broken cups, Terrible Ted, Los Vargitos etc.)
It’s been two years since the last Piresian Beach EP was released. Alle Falle hit a darker tone, now I cannot see for miles is a much more mixed one, sporting brighter tones as well and a nice pack of self-irony. RNR666 is here to present. You are here to consume.
The album starts off with a slower, yet still energic one, called ‘Sex Claws’. Zsofia rings her trademark voice with backing vocals giving an ancient feel that Mother Nature herself invites us to her bedroom. Don’t let me out in the dark, she begs but it won’t happen, as the song gets brighter and brighter, filling the mind. In more human words: make sure you wear comfortable underwear listening to this.
World peace ends fast as ‘Well who are you‘ operates with a tobacco filled throat, yelling, but still catchy vocals, drums which pump glitter in your face and guitars inspired by folk songs.
Weird songs are always welcome. Weird songs with self-irony are more than welcome. Mix the two ingredients and you get a cocktail of fun and remorse: ‘Blood in the gutter’. Not suitable for children under the age of 3.
‘I cannot see for miles’ is one of the faster songs on the EP but it has a strange flow that makes it one of the slowest. It’s like bathing nude in overhelming waves of warm water in a spa among miserable old people, without giving any fuck.
‘Rotten Raspberries’ is not the highlight of the album but you can still make some push ups, or show your stupidest dance moves in a party to your friends in glasses while listening to it.
Guess the party was too hardcore cause the ending song ‘Vitamins’ reminds me of nothing else but a funeral procession. Despite being the heaviest song on the EP, or the heaviest ever written by Piresian Beach, it is also very catchy, which can leave you in awkward situations. Like whistling it on your regular summertime visit to the cemetery.
This EP shows that Zsófia Németh is not here to make music to run away from boredom. These tunes prove her progression of writing better and better pop songs, in a shell of garage and psychedelic rock.
You can download it from Bandcamp for free but you can support Piresian Beach with a donation as well. (Money will go on cheap guitars or expensive beers).
LISTEN HERE!!!
[bandcamp width=100% height=120 album=381830785 size=large bgcol=ffffff linkcol=0687f5 tracklist=false artwork=small]
cover art by Stanisław Legus http://legushobodesign.tumblr.com/
The debut full-length of Gustave Tiger is titled At the Idyll’s End and believe me, it sounds quite the contrary!
And what’s new with the band since their latest release, Mitanni Mares? First of all, they have extended into a four-piece with singer, graphic designer and visual artist Erika Szurcsik. It is also notable how Gustave Tiger has advanced into the direction of more eclecticism, which would have seemed impossible half a year ago. Their music involves much more pop, psychedelia and even weirder sounds – and to my regret, less eunuch vocals this time.
Their new, less than one minute long video for Clitoris Crucifix is quite probably a result of a thorough experiment in cross-fertilizing surf pop music with black metal and VHS-philia. Well, that’s a fair appetizer.
Without sinking far too deep into the praise of Hungary’s number one cathedral punk band – which is basically impossible – listen to the album, download it for a name-your-price donation and make sure to go to their record release party… in about two hours time (an advice better late than never, right?)
[bandcamp width=100% height=120 album=1586532161 size=large bgcol=ffffff linkcol=0687f5 tracklist=false artwork=small]