A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Keith Moon, God rest his soul, once drove his car through the glass doors of a hotel, driving all the way up to the reception desk, got out and asked for the key to his room.
A szállongó port szemünkbe fújta a szél, lábunk elzsibbadt a szokatlan túrától s fáradtságunkban még sivárabbnak láttuk az amúgy is szomorú képet. Ekkor lettünk figyelmesek a romcsárdára. Legelőször a vendégeket pillantottuk meg és az előttük csillámló sört, aztán vetődött pillantásunk a nem mindennapi felírásra. A megszaggatott, öreg épület falára krétával írták fel: Bejárat a Romcsárdába. Odébb a következő szöveget olvashattuk: A kiszolgálás zavartalanul folyik. Kitűnő ülőhelyek.
Ki hitte volna, hogy ebben a lakatlannak látszó bombázott házban nyüzsög az élet s kitűnő sört mérnek az erre tévedőnek? A bejáratnál egy földre fektetett szárnyas ajtó pótolja az elpusztult lépcsőt. (…) – Eddig Szendy Csárdának hívták ezt a helyet, de most átkereszteltük Romcsárdára. Az új nevet szabadalmaztatni akarjuk, hogy ne utánozzák. Mert kérem, már megpróbálták. Néhány utcával odébb a mi ötletünk alapján szintén kiírták a romcsárda címet. De mi letöröltettük. Miénk az elsőség.

Kim Ir Szen (1912-1994). Észak-Korea fokozatosan korlátlan ura
1948-tól haláláig. És azon is túl, mivel ő az ország örökös elnöke.

1. A MEG NEM TETT ÚT EMLÉKMŰVE
1945. ősz
Néhány hónappal a felszabadító háború után a tisztelt és szeretett Kim Ir Szen tábornok segédtisztjével a Kangszoni Acélművekbe indult. A segédtiszt nagyon boldog volt a gondolattól, hogy a Tábornok útja során meglátogatja Mangjongdé-t.
Mangjongdé közelében jártak. Hosszan és szélesen terjeszkedő aranyló rizsmezők várták az aratást, mögötte hullámzó hegyek szépséges fenyőruhába öltözötten.
– Szülőföldem olyan, mint valaha – mondta a Tábornok.
Amikor az autó a kereszteződéshez ért, ahol az út Mangjongdé felé ágazik, leállította. Kiszállt és Mangjongdé felé nézett.
– Arra van Mangjongdé … Jó hely… Menj oda. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked – mondta segédtisztjének.
A meglepett segédtiszt zavartan nézett a Tábornokra. Az odament hozzá:
– Ez a szülőföldem. 20 éve nem láttam… Amikor odamész, találkozni fogsz öreg nagyszüleimmel. Kérlek ad át nekik legjobb kívánságaimat és mond el nekik, hogy az ország felszabadult, és hamarosan én is visszatérek. És mondd el, hogy mostantól jó lesz élni a világon… Jól van, holnap reggel itt találkozunk.
Egy kiáltásnyi távolságra otthonától, a 20 éve elhagyott Mangjongdé-től, melyet mindvégig megőrzött emlékezetében, hófergeteggel üldözötten a Paekdu-szan hegység sűrű erdeiben, gyötrődve, láthatja-e még valaha. De a Tábornok legyőzte erős vágyát, hogy láthassa szülőházát, családját, rokonait. Ő előbb a kangszoni kohászokkal akart találkozni, hogy megvitassa velük az állam ügyeit.
A tisztelt és szeretett vezető, Kim Ir Szen tábornok állt egy ideig Mangjongdé jól ismert hegyeit nézve, aztán lassan visszaült a kocsiba. Segédtisztje azt sem tudta, mit csináljon. Nem akarózott egyedül odamenni, hát óvatosan megjegyezte
– Szabad javasolnom, hogy álljon meg itt egy kis időre?
A Tábornok rövid ideig nézte őt, s így szólt
– Nem, most nem… Majd legközelebb.
Aztán folytatta útját a Kangszoni Acélművekbe. Az autó gyorsan távolodott. A segédtiszt még sokáig állt ott izgatottan.
A Tábornok, aki osztozott a sorsban hazájával, annyira elkötelezte magát a forradalom ügyének, hogy elkerülte szülőhelyét, ámbár látótávolságra volt tőle. Egy forradalmár csodálatra méltó nemes jelleme mutatkozott meg a Tábornokban, aki kizárólag országával és népével törődik.
A segédtiszt tekintetével követte a távolba vesző gépkocsit, miközben többször elismételte magának: nagy ember! És megújította szilárd elhatározását, hogy úgy lesz végtelenül hű az országhoz és a néphez, ahogy a Tábornok, tanulva annak mérhetetlenül mély és magasztos eszméjéből.
Így a nagy vezető, Kim Ir Szen tábornok első találkozását Kangszon munkásaival, jobban mondva a felszabadult Korea munkásosztályával tartotta.

Na és milyen szépen, magyarosan mismásolt, amikor kiderült, hogy nincs rendben a disszertáció. És a helyesírás frontján is méltóképpen képviseli esendőségünket. És ha neki ez, és így is kell, hát miért ne legyen vele boldog? A lelke rajta. Meg egészsége. Vagy a rém kell? Mert ő jön. Ugyanonnan ahonnan Schmitt Pált megválasztotta a kétharmad. Az országgyűlés elnöki székéből a Kövér. Csak ideiglenesen persze, de hidd el, beledagad. Pedig az Deutschra vár. Tudjátok, az ő képességei…
Petőfi – Az Alföld (1844. július)
A szabolcsmegyei Gergelyi községben felakasztotta magát Pán Sándor 100 éves földmíves, aki tettének elkövetése napján töltötte be éppen 100. életévét. Az öngyilkos aggastyán búcsúlevelet hagyott hátra, amelyben azt írta, hogy tettét életuntsága miatt követte el.
Magyar Hétfő, 1933. május 15.
Szekeres János dorozsmai gazda, teherautótulajdonos 70 mázsás teherautóját néhány héttel ezelőtt bevitte Szegedre, ahol az autón generáljavítást végeztek. A javítóműhely szombaton értesítette Szekerest, hogy átveheti autóját. Szekeres, Csurgó László nevű soffőrjével szombaton este átvette az autót és az ujonnan javított kocsival a Londoni-körút egyik kocsmája elé hajtott.
Szekeres és a soffőr bement a korcsmába, ahol néhány liter bor elfogyasztása után elhatározták, hogy a kocsmában muzsikáló cigánybandát kiviszik magukkal a dorozsmai tanyára és ott isszák meg a generálreparatura áldomását.
Éjfél után Szekeres és Csurgó beültek az autó soffőrülésére, míg a hattagú cigánybanda a tehertérben foglalt helyet.
Csurgó László soffőr miután érezte, hogy a kelleténél többet ivott, óvatosan, 30 kilométeres sebességgel vezette a héttonnás teherkocsit. Mikor elhagyták Szegedet és rátértek a dorozsmai országútra, ahol egy vasuti átjárónál jobbra kell fordulni, a soffőr hirtelen fékezett. Az újonnan javított kocsi kormánykereke azonban nem bírta a gyors fordulatot, az autó áttörte a vasúti átjáró előtt lévő híd korlátját, kidöntötte a távírópóznát és hatalmas ívben a hatméter mély árokba zuhant.
Tassy László, 24 éves cigányzenész szörnyethalt, Rácz Jenő, 37 éves cigányzenész pedig kórházbaszállítás előtt kiszenvedett a mentőautóban. Sulyosan sebesültek meg: Vajas József, 22 éves cigányzenész, továbbá a teherautó tulajdonosa, Szekeres János is. A rendőrség Csurgó László soffőrt őrizetbe vette.
(Reggeli Újság, 1935. december 23.)
Rómából jelentik.
A L’Osservatore Romano (Vatikán hivatalos lapja) örömmel üdvözli, hogy a német rádióban kiküszöbölik a jazz-zenét. A lap annak a reménynek ad kifejezést, hogy ezt az intézkedést másutt is követni fogják.
(Reggeli Újság, 1935. november 18.)

ha a parlament elnöke az Európai Bizottságot és az IMF-et becstelennek titulálja, a rengeteg pénzről szóló, a feltételek nem teljesítése miatt elhúzódó tárgyalásokat meg aljadék játéknak nevezi?
ha miniszterelnöke szerint az Európai Uniónál egy vidéki kócerájt is jobban vezetnek?
hogy elnöke minden bizonnyal csalással szerezte doktori címét?
hogy több település visszaadta díszpolgári címét Magyarország fasiszta miniszterelnökének, Gömbös Gyulának, aki ha megérte volna háborús bűnösként akasztófán végzi?
ha egy durván antiszemita, kótyagos újságírót a Magyar Tudományos Akadémián Széchenyi-díjjal tüntetnek ki?
hogy egy Kossuth-díjas író elmenekült?
hogy egyetlen Nobel-díjas írója, (a második, aki Magyarországon végzett munkásságáért részesült a kitüntetésben) összes elődje példáját követve inkább máshova költözött?
Milyen ország az ilyen? És miért?
& hogy ki az a Matti?

ahogy az Erzsébet-utalvány bevezető kampányának képe mutatja neked.
A legközelebb utcára vonuló alattvalók pedig kántálják: Alamizsnát! Alamizsnát!