A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Ötszáznál több visszaigazolt vendég – ez még a LÄRM-hoz (ami, Budapest egyik legfaszább hangcuccával rendelkező, menő, de ennek ellenére, a jóízlés határain bőven „innen lévő” szórakozóhely) képest sem kevés, persze, nem ettől a szép nagy számú közönségtől lett érdekes az RNR666 számára a The Corporation nevű freak-csapat, vagy, -hogy egy laza képzavarral éljek- techno-art kollektiva közelgő bulija.

Corporation-éket még a Képzőművészeti Egyetem büféjében évekig szürcsölt kávé idejéből ismerem, mármint a pofákat magukat, igaz akkoriban még nem hallottam ezt a (meglehetősen pökhendien csengő, de, tény, hogy fasza) nevet. Aztán jött Wennesz Vera, festőművész, közös barátunk, aki által szép lassan megismertem az arcokat és nagyjából képbe kerültem Corporation-ügyileg, viszont a kép nem lett tisztább: sőt. Ennyi személyes szál nekem elég volt ahhoz, hogy kiváncsi legyek egy olyan dologra, amit én magam nem értek, de annak művelői kurvára imádnak csinálni. A Corporation, szerintem, az én perverz kiváncsiságomon túl is érdekes: értelmes emberek egy hülye helyen, tele gondolatokkal, amiket, még kifejezni és kifejteni sem restek – ahogy az kiderült, akkor, amikor kerekasztalbeszélgetést rendeztünk a részvételükkel: technoról, Jézusról, korszellemről, (ellen)kultúráról és mindarról, ami fontos lehet a túléléshez.
Hosszú lesz. Nyomj a továbbgombra. Vagy ne. Tovább / Read more »

A Daikiri / Don Vito turné hatodik utasa a neves francia grafikus művész, C R A O M A N, aki képregényt rajzol az utazásból. A turné a morvaországi Brünnből indul, legtávolabbi pontja Törökország fővárosa, Ankara. A végállomás pedig Ceske Budejovice.
The sixth traveller of Daikiri / Don Vito tour is the French graphic artist, C R A O M A N, who make a comic book about the Ears Crisis Tour from Brno (CZ) as far as Ankara (Turkey) and back to Ceske Budejovice (Budweis).
Budapest: október 4! All info
NOISE ROCK ATTACK
+ + +
Egy korábbi turné-képregény a mestertől /
a previously created tour-comic-book from the maestro
She was one of the best street photographers ever, but no one knew it until her death.
She has made some moving images too. A glimpse at Chicago in the 70s:
Párbeszéd / Wndrlnd – The Corporation
—————————
wndrlnd: Sziasztok,
A szombati bulival kapcsolatban elég sok info kezdett el terjengeni. Mi úgy érezzük, hogy nekünk is meg kell nyilvánulnunk a témával kapcsolatban.
Az eredtei megállapodástól abszolút eltérő módon kezeltétek a technikát. Többször is megbeszéltem Veletek, hogy a vendégek reakcióját figyelve hangosítható a zene, leokéztátok, úgy tűnt egyet is értetek azzal, hogy itt a vendégek igényeire is figyelnetek kell, hiszen NEKIK játszottok. Az este folyamán számtalan figyelmeztetés és kérés után sem reagáltatok a lehallkitási kérésünkre, mely nagyrészt a vendégek miatt történt. A wndrlnd idén kezdte meg működését, vannak olyan szabályok, melyeket be kell tartanunk, ilyen a hangerő szabályozása is, ahhoz, hogy jövőre is tudjon működni a hely. Arról nem is beszélve, hogy ezzel az egész art sorozatot veszélyeztettétek, a rendkívűl elutasító és cinikus magatartásotokkal. Mindez rendkívűl tanulságos eset volt számunkra.
A történtekkel kapcsolatban néhány reakció. Másfél órányi abszurd állapot után, nem láttunk más megoldást, a porta szolgálattól kellett segítséget kérnünk.
A szervező és a közeli társaság fellépése nem volt mentes erőszaktól, amikor is elszántuk magunkat a dj elküldésére. A porta magatartása az adott helyzetre nem lehetett volna körültekintőbb. Mi szóltunk a Rendőrségnek, hogy tisztázzuk a porta fellépését, a fellépők és a szervezők elmondták, hogy nem tudnak beszámolni testi sértésről. Kizárólag a békesség kedvéért a tiszteletdíjat átadtuk.
Reméljük a mi szemszögünk is segít a helyzetet tisztábban látni .
üdvözlettel,
wndrlnd
August 9 at 4:09pm
—————————
Gabor Nagy: Egyre tobben tancoltak. Bullshit.
Saturday at 10:25pm via mobile
—————————
Stephen Steel: Kedves wndrlnd! Hogyan lehet az, hogy én is vendég voltam ott, s a zenepulttól 4 m-re állva vagy táncolva nem éreztem, hogy hangos lenne. Főként nem éreztem elviselhetetlenül hangosnak. Tudom ez szubjektív, de igaz ami igaz távozó vendégeket is csak a portaszolgálat beavatkozása után láttam. – K.I.
Sunday at 2:38pm
—————————
Stephen Steel: Húha és hogy felpöröghetett volna a buli, ha nem lett volna betiltva a kávé felszolgáláss 10 után vezetői utasításra !
Sunday at 2:40pm
—————————
Borsos Lőrinc: Kedves Wndrlnd!
Mindenekelőtt szeretném megerősíteni -mint a buli szervezője a The Corporation részéről- hogy hajnali 1 óra 45 perckor, a buli 165. percében az általunk meghívott – igen nagyrabecsült – vendégművész kb 30%-al felcsavarta a hangerőt és ezen a jelszinten játszott 30 percen át (megvan a hangfelvételünk az estéről, pontosan visszakövethető). Mint szervező, szeretném ezúton vállalni a felelősséget a fellépő live-act-jének túlzott hangereje miatt, és hogy a lehalkítást többszöri próbálkozással sem sikerült elérnem nála. Mint ismeretes, abban állapodtunk meg Veletek a szervezés során, hogy ilyen az est során nem fordulhat elő, én azonban a kialakult helyzetet a terveimmel ellentétben nem tudtam kezelni, ami hiba volt. Sajnálom, és ezúton kérném utólagos elnézéseteket! Teljesen érthető számomra, hogy vannak szabályok amiket be kell tartani, hogy a hely a jövőben is működni tudjon. Ezek után törekedni fogok rá, hogy ilyen többé ne forduljon elő ott, ahova hívnak minket.
Azt azonban szeretném tisztelettel visszautasítani, hogy -amint írjátok- a szervező (azaz az én), illetve a közeli társaság (barátaim, ismerőseim) fellépése nem volt mentes az erőszaktól és ezért történt a fellépő eltávoltása a pult mögül. Az eseményről készült videófelvételünk és a jelenlevők is hűen tanusíthatják ennek ellentétét: hogy akinek a fellépése nem volt mentes az erőszaktól, az az általatok igénybe vett portaszolgálat volt.
Számomra érthető, hogy a fellépő cinizmusa és elutasító magatartása felidegesített Titeket (is), amire kirángattátok a pult mögül. Azt is elfogadom, hogy a felém közeledő biztonsági őr hirtelen nyakon kellett ragadjon, és rajtam perceken át fojtófogást kellett alkalmaznia, hiszen a nekem intézett „te is takarodj innen” megszólításra nem általlottam a rettenetes „én nem mehetek” mondattal felelni – hogy a többmilliós technika nehogy őrizetlenül maradjon. Azt azonban igen sajnálom, hogy a barátaim velem együtt lettek fojtogatva, kicibálva és kidobva a helyről. Aki ott volt láthatta: ők csupán a segítségemre siettek, a rajtam erőszakoskodó kidobó embert kérve az elengedésemre (az őrt alkalmazó üzletvezető is hiába próbálta a nyakamról leimádkozni a figurát, aki inkább – valami sajátos protokollt követve – hat másik őrt hívott s.o.s. a szomszédos Holdudvarból cébé rádión (a videón jól kivehető), hogy a kontrollt a barátaimon is kiterjeszthesse.
Elnézést a cinizmusomért, de ha ezt nevezitek a portaszolgálat körültekintő magatartásának, akkor hálás vagyok a barátaim nevében is, hogy nem felindult állapotukban szabadítottátok őket ránk. Azt is köszönjük, hogy az incidenskor végül is nem történt testi sértés, és az azóta (8 napja) a torkomban nyeléskor tapasztalható -lassan enyhülő- fájdalom csupán képzelgés.
Ha viszont mindez mégsem volt a portaszolgálat körültekintő magatartása, és ha picit is átléptek a hatáskörükön – amit már Ti sem tudtatok szabályozni – akkor szeretném (szeretnénk) a béke kedvéért, ha Ti is vállalnátok ezért a felelősséget és elismernétek hibaként, és nem veszélyeztetnétek a jövőben ezzel a magatartással saját art-sorozatotokat, illetve az azon megjelenő művészek és vendégeik testi épségét!
Köszönjük a lehetőséget a megnyilvánulásra, köszönjük a tiszteletdíjat és köszönjük, hogy segítettetek tisztábban látni!
Szeretettel ajánljuk az estről készült riportfilmet, melyet a Liftman Productions készített:
Nyomni kell – The Corporation x Overmind @ wndrlnd
Üdvözlettel,
Borsos János
The Corporation
Tisztelt Bíróság! Bizonyára önök is érzik, nem egyszerű garázdaság az, amit elkövettem. Ez a sokakban keringő, megmagyarázhatatlan, egyszerre kellemes és borzongató érzés nem a véletlen műve, ugyanis spontánnak tűnő cselekedeteim láncolata, bizony műalkotás. 

Nagy a bizonytalanság a nemzetközi sajtóban, hisz oly régen történt, hogy John Maloof 26, 27, 29 éves ingatlanügynök, az Észak-Chicagoi Történelmi Társaság elnöke 2007-ben árverésre ment, ahol megvett egy csomó negatívot, hátha talál képeket az egyik városrészről készülő könyvéhez. Nem talált. Viszont az előhívott képek teljesen megváltoztatták az életét.