nemrég került fel három Dragibus szám az internetre. A buli 2007. szeptember 2.-án volt Budapesten az Almásy téri Szabadidőközpontban. Eredetileg Varya Akulova Party volt a neve, de levelet kaptunk Varya edzőpartnerétől, Nágyától, hogy Varya (aki a világ legerősebb lánya) nem tud az egészről semmit, és az anyja is nemtetszését fejezte ki, nem értik mi közük hozzá, és magyarázatot várnak. Így lett a buli neve inkább VHHHAAAAA!!! PARTY, nehogy az legyen, hogy beállít Ukrajnából Varya, az anyja meg Nágya, és kipakolják a bulit. Aminek programja: "Foul Geese (London). Ők mán vótak…vót Brain of Morbius szintis Elwell, kísérleti-ipari punk stb. The Balloons (London) ez meg a Geese basszusosának a másik bandája, beindult jazz-punk. Talán. Dragibus (Franciából) gyerek-punk. OVO (Olaszból) kibaszottfasza kísérletezős metál-noise-ördögűzés egy szerelmespártól." Meg még volt a magyar ?
A Bp-i Földalatti KHE RAF munkacsoportjának felvételei. Az első kettő Fodor László munkája. A harmadik, a Cramps-Human Fly feldolgozás, talán Csikimackóé, csakúgy, mint az estről vágott negyedik klip: OvO – La Sapionatrice di Ferrera.
A pszichedelikus harsh noise-ról ismert zenész társa második kínai kollaborációjában Li Jiahong gitáros. És a két zajművész remekül kiegészíti egymást. Lemezük Bleeding Universe címmel az angol Red Venice gondozásában jelent meg limitált, digipakos CDr formátumban. És hamarosan kazettán is napvilágot lát a francia NHDIYSTREC-nél.
Masszív, improvizatív zajzene: Pongrác Kálmán /aka Rovar17- laptop, élő elektronika, Tóth Gábor /aka tgnoise – élő eletronika, Bartha Krisztián -dob. A projekt egyik célja, hogy a zenészek a zajzenei hangzást újabb, kísérleti jellegű hangzásokkal szélesítsék ki.
22:00 Név:Lyuhász Lyácint Bt.
Állampolgársága: magyar
Szül. hely,idő: Debrecen,1990
Stílus: Pszichokinetikus ipari tánczene
Taglétszám: változó
Jelmondat: A teljesítés próbatételének folytonossága jelöli ki a mozgalmi többlet valóságos forrásvidékét.
Leginkább egyfajta repetitív minimalizmus, absztrakt forma, radikálisabb loop-moduláció és effektkezelés jellemzi. Általában egyedül szólal meg, de nyitott a hasonló felfogású művészek alkalmi, vagy tartós szinergiájára. Éppúgy illeszkedik a kísérleti, indusztriális workshopok lüktető közegébe, mint az experimental noise durvább megszólalásokra is képes befogadó szcénájába.
A Deathbomb Arc kiadó 2010 szeptemberétől egy éven át tartó kislemez sorozatának zenéit két részletben elérhetővé tette Bandcamp oldalán. A 108 szám (például: Captain Ahab, Bitches, Death Grips, Pariah Carey, U.S. Girls…) egyesével szabadon letölthető. (Buy Now >> Name Your Price = 0 + e-mail cím.)
Ugyancsak szabadon letölthető a Clipping első, három számos kazettája: experimental electro noise rap:
Summer Schatzies – zajos elvágyódás, napfénybe köpött füstkarika, az első másnaposság főfájása, szívtipró gumi, züllött tinislágerek, romantika, anyagi gondok – hát kinek jó mégis ez??
új, önpusztító gépdobos rock és roll aPow Wowsfarvizéről, amit üdítően áthat valami fogyatékosság, pillantsunk csak a zombi Ramone-figurára a borítón, igaz, ez nem épp ijesztő, ez ugyanis csupa gyönyörűség! bónusz érvelés a lemez mellett: ahhoz, hogy valaki a Commandot feldolgozza, konkrétan bolondnak kell lenni és a többi se sokkal enyhébb
Tiny Swimmers – Spurtin’ Spirit
ez is friss, gépdobos zajbolondéria, csak itt kissé nagyobb teret kap a pszichedélia – nem valami homogén lemez, de igen nagyot harap olyan agyrepesztő pontokon, mint a Jimmy Stewart’s Elephant Room, a Cowpoke, vagy a Sleeping is for pussies, tipikusan az a zene, amit hallgatva lenne az embernek kedve hasonlót csinálni, biztos igen jól szórakoztak amikor készítették.
A pszichedelikus noise-ról ismert Ana Venus dupla megjelenéssel sokkolja a közönséget.
A BDSM-re keresztelt cd borítóján a professzionális
magyar domina, Monica Devil mutat be szado-mazo praktikákat, míg a Torturing Nurse kínai zaj-formációjával elkövetett Destroying Arts című split lemez
csupán az unalom jegyében született.
A gerjedő mikrofon és a szétcsavart disztorziós pedál
mindkét korongon garantálja a dadaista műgonddal
megtervezett káoszt.
Lehet bontani a pezsgőt, a magyar zene se nem ledöntött tekebábu, se nem bábu, úgy egyáltalán, nah – szedjétek is a jóféle friss magyar termést!
A csepeli-budapestiWormkidsmár igazán a kínosságig halogatta első lemezét, de ez nyilván senkit sem zavart volna, ha nem játszanának tökös és hangos zenét – még mindig olyanok kissé, mintha egy East Ray Bay-jel kiegészült Black Sabbath játszana mondjuk Man or Astro-man?-t, valahol egy kihalt siófoki partszakaszon. Olykor nindzsamaszkban.
Oké, a hasonlat frappánsságáért nem kezeskedem, de azért mindenképpen, hogy érdemes meghallgatni a június végén kitett Inzen című lemezt, üresáratok nélküli, szuper hangzású cucc.
A másik zenei tengely pedig Budapest-Balassagyarmat, ami roppant érdekesen hangzik, viszont többet sajnos nem nagyon tudni aderTANZnevű zenekarról, ami abból a szempontból tulajdonképpen mindegy, hogy a White party önmagában is elég érdekes, ráadásul kevés olyan jóleső izgalom érhet egy magyar zenebuzit, mint amikorklasszzeneblogokonfut bele olyan magyar zenékbe, amikről addig még nem hallott.
Demó lévén nyers az egész, kissé minimalista, de simán képes a hallgató beaprítására – elég felszabadultan aberrált dünnyögős-vicsorgós poszt-zene. Lo-Fi free punk, mondják ők. Amen.
-ról először azt hittem sokat nyaraltak Portugália déli csücskében, ami Belfast után annyira jólesett, hogy felvették a város nevét, de kiderült, hogy volt egy 1961-ben 25 évesen autóbalesetben meghalt Scott LaFaro nevű nagybőgős, aki 18 évesen vette először kezébe e hangszert, így vált belőle az egyik legnagyobb hatású (egy 1825-ben készült példányon játszó) jazzbőgős, akiről a zenekar elnevezte magát, bár az Albini név inkább illene rájuk: