Valahol Oroszországban
– Te, Szerjózsa!
– Mi van?
Tovább / Read more »
A társbérletben "este nyolckor, mikor felharsant a szilaj zenebona, és Annuska táncra perdült, a feleségem felállt a díványról, és ezt mondta:
– Nem bírom tovább. Csinálj valamit, el kell mennünk innen.
– Édesem – feleltem kétségbeesve – mit tehetnék? Nem tudok szobát szerezni. Húszmilliárdba kerül, én pedig négyet
keresek. Amíg be nem fejezem a regényemet, nincs miben reménykednünk. Légy türelemmel!
– Nem magam miatt. De így sohasem fejezed be a regényedet. Soha. Reménytelen az élet.
Morfiumot veszek be.
– Nem veszel be morfiumot, mert nem engedem. A regényemet pedig befejezem, és bátorkodlak biztosítani róla, hogy
olyan regény lesz, amitől még az ég is tűzbe jön."
[A pálinkatenger, 1923. Viski L. László fordítása.]
Mihail Afanaszjevics Bulgakov
Rövid ideig Sztálin kedvenc drámaírója, talán ez mentette meg az életét 1937ben, a terror évében, amikor majd minden írót, aki nem támogatta [vagy rámondták, hogy csak úgy tesz, mintha támogatná, de közben meg nem támogatja] Sztálin elvtárs politikáját minimum bebörtönöztek, maximum megöltek.
Tovább / Read more »
Elvtársak, úgy állnak ott, mint medve a vetésben! Egy vörös katonának gáztámadáskor is meg kell őriznie a lélekjelenlétét, és különben is meg kell mutatnunk a piszkos fritzeknek, hogy az ő gázuk nekünk csak lepkefing. Na Vologya ragadd meg azt a harmonikát és kezdjed el!