A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:

Kim Ir Szen (1912-1994). Észak-Korea fokozatosan korlátlan ura
1948-tól haláláig. És azon is túl, mivel ő az ország örökös elnöke.

1. A MEG NEM TETT ÚT EMLÉKMŰVE
1945. ősz
Néhány hónappal a felszabadító háború után a tisztelt és szeretett Kim Ir Szen tábornok segédtisztjével a Kangszoni Acélművekbe indult. A segédtiszt nagyon boldog volt a gondolattól, hogy a Tábornok útja során meglátogatja Mangjongdé-t.
Mangjongdé közelében jártak. Hosszan és szélesen terjeszkedő aranyló rizsmezők várták az aratást, mögötte hullámzó hegyek szépséges fenyőruhába öltözötten.
– Szülőföldem olyan, mint valaha – mondta a Tábornok.
Amikor az autó a kereszteződéshez ért, ahol az út Mangjongdé felé ágazik, leállította. Kiszállt és Mangjongdé felé nézett.
– Arra van Mangjongdé … Jó hely… Menj oda. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked – mondta segédtisztjének.
A meglepett segédtiszt zavartan nézett a Tábornokra. Az odament hozzá:
– Ez a szülőföldem. 20 éve nem láttam… Amikor odamész, találkozni fogsz öreg nagyszüleimmel. Kérlek ad át nekik legjobb kívánságaimat és mond el nekik, hogy az ország felszabadult, és hamarosan én is visszatérek. És mondd el, hogy mostantól jó lesz élni a világon… Jól van, holnap reggel itt találkozunk.
Egy kiáltásnyi távolságra otthonától, a 20 éve elhagyott Mangjongdé-től, melyet mindvégig megőrzött emlékezetében, hófergeteggel üldözötten a Paekdu-szan hegység sűrű erdeiben, gyötrődve, láthatja-e még valaha. De a Tábornok legyőzte erős vágyát, hogy láthassa szülőházát, családját, rokonait. Ő előbb a kangszoni kohászokkal akart találkozni, hogy megvitassa velük az állam ügyeit.
A tisztelt és szeretett vezető, Kim Ir Szen tábornok állt egy ideig Mangjongdé jól ismert hegyeit nézve, aztán lassan visszaült a kocsiba. Segédtisztje azt sem tudta, mit csináljon. Nem akarózott egyedül odamenni, hát óvatosan megjegyezte
– Szabad javasolnom, hogy álljon meg itt egy kis időre?
A Tábornok rövid ideig nézte őt, s így szólt
– Nem, most nem… Majd legközelebb.
Aztán folytatta útját a Kangszoni Acélművekbe. Az autó gyorsan távolodott. A segédtiszt még sokáig állt ott izgatottan.
A Tábornok, aki osztozott a sorsban hazájával, annyira elkötelezte magát a forradalom ügyének, hogy elkerülte szülőhelyét, ámbár látótávolságra volt tőle. Egy forradalmár csodálatra méltó nemes jelleme mutatkozott meg a Tábornokban, aki kizárólag országával és népével törődik.
A segédtiszt tekintetével követte a távolba vesző gépkocsit, miközben többször elismételte magának: nagy ember! És megújította szilárd elhatározását, hogy úgy lesz végtelenül hű az országhoz és a néphez, ahogy a Tábornok, tanulva annak mérhetetlenül mély és magasztos eszméjéből.
Így a nagy vezető, Kim Ir Szen tábornok első találkozását Kangszon munkásaival, jobban mondva a felszabadult Korea munkásosztályával tartotta.

Wolff Károly, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga közgyűlésén, 1934. május.

(8 Órai Újság, 1935. november)

Na és milyen szépen, magyarosan mismásolt, amikor kiderült, hogy nincs rendben a disszertáció. És a helyesírás frontján is méltóképpen képviseli esendőségünket. És ha neki ez, és így is kell, hát miért ne legyen vele boldog? A lelke rajta. Meg egészsége. Vagy a rém kell? Mert ő jön. Ugyanonnan ahonnan Schmitt Pált megválasztotta a kétharmad. Az országgyűlés elnöki székéből a Kövér. Csak ideiglenesen persze, de hidd el, beledagad. Pedig az Deutschra vár. Tudjátok, az ő képességei…

Azt ugye ismered amikor a nyuszika elindul a sünhöz kölcsönkérni a létráját? Az úton azon morfondírozik, hogy á úgy sem fogja ideadni. Az egy irigy dög. S az ajtót nyitó sünnek beleordítja az arcába – Tudod mit sün? Bazd meg azt a kurva létrád!
ezzel az epizóddal

ha a parlament elnöke az Európai Bizottságot és az IMF-et becstelennek titulálja, a rengeteg pénzről szóló, a feltételek nem teljesítése miatt elhúzódó tárgyalásokat meg aljadék játéknak nevezi?
ha miniszterelnöke szerint az Európai Uniónál egy vidéki kócerájt is jobban vezetnek?
hogy elnöke minden bizonnyal csalással szerezte doktori címét?
hogy több település visszaadta díszpolgári címét Magyarország fasiszta miniszterelnökének, Gömbös Gyulának, aki ha megérte volna háborús bűnösként akasztófán végzi?
ha egy durván antiszemita, kótyagos újságírót a Magyar Tudományos Akadémián Széchenyi-díjjal tüntetnek ki?
hogy egy Kossuth-díjas író elmenekült?
hogy egyetlen Nobel-díjas írója, (a második, aki Magyarországon végzett munkásságáért részesült a kitüntetésben) összes elődje példáját követve inkább máshova költözött?
Milyen ország az ilyen? És miért?
ahogy az Erzsébet-utalvány bevezető kampányának képe mutatja neked.
A legközelebb utcára vonuló alattvalók pedig kántálják: Alamizsnát! Alamizsnát!