A Hozac archív felvételek sorozatának első darabján a new yorki Fury. A trió 1972-ben rögzített két számával futott pár kört a kiadóknál, de nem kellett senkinek, aztán feloszlott.
Flying 7"
A csapat gitárosa, Sonny Vincent később megalakította a Testors nevű punk együttest (Bad Attitude című számukat a norvég Darkthrone is játssza), és olyanokkal zenélt együtt, mint Cheetah Chrome, Bob Stinson, Greg Ginn, Scott Asheton, Thurston Moore, Captain Sensible, illetve Moe Tucker négy lemezén a teljes Velvet Undergorunddal.
A 60-as évek végén első zenekarával nehezen tudtak fellépni. Mindenhol feldolgozásokat kellett játszani, de ők saját számaikat szerették volna. Aztán csak elszegődtek egy olasz étterembe, ahol saját dalaikat Beatles, Beach Boys és egyéb ismert előadók számaiként játszották. Az együttes egy gitáros-basszusgitáros közötti heves vita után oszlott fel. A basszgitáros következő zenekarában egy szóváltás végén lelőtte a gitárost, amivel a vita lezárása mellett számtalan hétköznapi problémát sikerült megoldania: lakás, munkahely, családi gondok, társadalombiztosítás stb, ráadásul élete végéig tartó gondoskodás és figyelem veszi körül. Az együttes dobosából meg később prédikátor lett. Derül ki a Vincenttel készült nagyinterjúból, amiben tinédzserkoráról és a 70-es évek new yorki undergroundjáról beszél. A korai Suicide koncertélményét ott olvasd el.
Szardínián nem olyan volt a 60-as évek, ahogy azt a RippersSlovenlynél megjelent 4. nagylemezén előadja, bár nem arról szól, de oda valók:
A Deathbomb Arc kiadó 2010 szeptemberétől egy éven át tartó kislemez sorozatának zenéit két részletben elérhetővé tette Bandcamp oldalán. A 108 szám (például: Captain Ahab, Bitches, Death Grips, Pariah Carey, U.S. Girls…) egyesével szabadon letölthető. (Buy Now >> Name Your Price = 0 + e-mail cím.)
Ugyancsak szabadon letölthető a Clipping első, három számos kazettája: experimental electro noise rap:
Jay Reatard zenésztársa Seth Sutton az Useless Eaters egyetlen állandó tagja. A zenekar Ausztráliában koncertezik, és ha már ott vannak egy helyi kiadónál megjelent tőlük egy kislemez.
New Program
Az angol Ivan The Tolerable és az amerikai Kaleidoscope Death osztott kazettája. Mindkettő onemanband. Az amerikai egy 10 éve tartó vicc, amihez élőben társak is vannak. Mindkettőről a Fall meg a Country Teasers jut eszembe.
Nem Észak-Korea legújabb interkontinentális rakétája,
hanem az rnr666 kritikai rovata.
Most a Szarhonya együttes kérésére jelentkezik.
Szarhonya – elmúltnyolcév
Az Én is mér ne az egy kurvajószámbazmeg. Meg az intro és outro is fasza. És az Ellep a fos sem szar. A többi fos. Nem elég vállalhatatlan, nem elég sittes. Faszomnak kell az a rahedli gitárszóló! Régenmikor kizárólag vállalhatatlan sittes punkot hallgattunk a haverokkal, mondtuk mindig az ilyen gitárszólósokra, hogy elhiszem bazmeg hogy tudsz gitározni, azér nem kell szétbaszni a számot. És lenne még ezen a lemezen egy jó szám. Csakhogy a Szubprimitív szellemes trágársága nehezen viseli el a szólókkal tarkított háromésfél percet. Naésahangzás. Tisztán és jól szól! Sehol nem gerjed semmi! Mi a fasznak kell az r33 stúdiója körül lézengő hülye hippikre hallgatni? A vállalhatatlan sittes punk hangzása koszos, mocskos és a szűzmária is gerjed. És kár hogy nem raktátok rá a Forradalmi fesztivált geci! „Forradalmi fesztivál, minden magyar itt piál, dől a pia, dől a lé, kezdődhet a nagy balhé!”
A dob-basszus duóhoz 1983-ban csatlakozó gitáros kiválása után nemcsak a mai gitáros kerül a csapatba 1993-ban, hanem még egy dobos is. Az 1994-es newcastle-i koncert: