Download The Book of Breeething of William S. Burroughs!

A short essay on Egyptian hieroglyphics, Hassan i Sabbah, The Curse of King Tut and state-coups. With illustrations by Robert F. Gale.
First published as The Book of Breething, OU Henri Chopin, Ingatestone, Essex, UK, 1974 (in 50 copies)
Publisher Blue Wind Press, Berkeley, 1975 (in 250 copies)
An Overdrive Book
ISBN 0912652276
76 pages
Download (96 MB)
Download (Alt link)
Thanks to MONOSKOP & R2D2
A társbérletben "este nyolckor, mikor felharsant a szilaj zenebona, és Annuska táncra perdült, a feleségem felállt a díványról, és ezt mondta:
– Nem bírom tovább. Csinálj valamit, el kell mennünk innen.
– Édesem – feleltem kétségbeesve – mit tehetnék? Nem tudok szobát szerezni. Húszmilliárdba kerül, én pedig négyet keresek. Amíg be nem fejezem a regényemet, nincs miben reménykednünk. Légy türelemmel!
– Nem magam miatt. De így sohasem fejezed be a regényedet. Soha. Reménytelen az élet. Morfiumot veszek be.
– Nem veszel be morfiumot, mert nem engedem. A regényemet pedig befejezem, és bátorkodlak biztosítani róla, hogy olyan regény lesz, amitől még az ég is tűzbe jön."
[A pálinkatenger, 1923. Viski L. László fordítása.]
Mihail Afanaszjevics a Mester és Margarétát 1940-re be is fejezi, majd annak rendje módja szerint még ebben az évben, 49 éves korában meg hal.
A regény 1966-ban jelent meg először. 1967-ben angol nyelven. Mick Jagger elolvasta, és hatására megírja a Sympathy for the Devilt, mely 1968-ban a Beggars Banquet lemez nyitó száma lesz. 1969. Szent Miklós napja, Altamont, Kalifornia. A Speedwayen rendezett fesztiválon a Rolling Stones épp ezt nyomatja, amikor a 18 éves Meredith Hunter, egy totál beszpídezett idióta pisztolyt fog a rend fenntartására felkért Hell’s Angels egyik tagjára. Öt késszúrás a jutalma. A fesztivál egyes források szerint összesen 60 ilyen-olyan okból halálos áldozatot követelt. Ezt hozta a Mikulás. A csizmányi LSD mellé.
Tovább / Read more »
Az általam legkedveltebb (és egyetlen ismert) írás ebben a műfajban a World Inferno Friendship Society története a banda oldalán. A kellemes kis társulat úgy 15 éve játszik punk-klezmer-ska-keringő stílusban, és úgy írják le magukat, hogy az ő koncertjük az, ahova jólfésülten érkezel a legszebb öltönyödben, és leizzadva és összehányva távozol hajnalban. Esetleg ha valaki a Gogol Bordellot ismeri, akkor a banda koncepciója (azaz 8-15 ember a szinpadon egyszerre, és az európai folklór erős használata, a tagok – pár alap embertől eltekintve – folyamatos cserélődése, és ennek következtében a számok hangszerelése is folyamatosan változik) innen származik, legalábbis szerintem, de ha valaki tud korábbi bandát, aki ezt csinálta, akkor koorigáljon (a Chumbawamba nem számít, mivel ott stabil volt a fölállás és ott csak bigband ska volt).
Attól eltekintve, hogy szélsőbalos ideológiát képviselnek teljesen jó gyerekek, egyéb new yorki srácokkal is föltünnek, mint például a Leftover Crack-el. Nemrégiben pedig az állítólag magyar származásu Peter Lorrey életéről készítettek egy konceptalbumot. Szóval a banda története angolul (amiből a bandáról nem sok derül ki, de szerintem egy remek panknovella) http://worldinferno.com/history.php, illetve akinek nincs kedve idegen nyelvekkel bibelődni, azoknak egy klipp egy korábbi albumukról (merthogy én az utóbbi párat annyira nem kedvelem, úgy gondolom ellágyultak)