TEA ROAD (psychedelic indie rock) – KIKOSHO (ambient rock) LE HJÄRTA (indie guitar pop) – makrohang (jazz for metalheads) MORZSA RECORDS (mish-mash folk, members from Texas, Ukraine, Réunion and Hu)
Rihanna – Diamonds és Azealia Banks – Atlantis című klipjében,
nem csak az a közös, hogy egyiket sem vagyok hajlandó belinkelni az RNR666-ra, hiszen
mindkettő mainstream fos, hanem az is, hogy szinte egynapon jöttek ki. Képviláguk nem csak egymást, de a magukat magatehetetlenségig szétcuccozó seapunkokat is durván lenyúlja.
Íme pár képkocka a két klipből:
Pedig a seapunk-gyerekek oly’ csodálatosan betegre sikeredett photoshop-terror-zúzásai
főleg TŐLE származnak, aki egy híres magyarfejlesztésű (!) számítógépes játékkal,
az Ecco the Dolphin-nal
játszott egyszer túl sokat, túl sok kábítószer elfogyasztását követően.
A szálak valamikor 1968-ban egy miami étteremben futottak össze, ahol az 55 éves Frank Sinatra, néhány gengszter haverja, meg Paul Anka üldögéltek. Eszegetés-iszogatás közben Sinatra kibökte, hogy nagyon elege van már a show businessből, és kiszáll. A 27 éves Ankának egész hazáig ez járt a fejében. New Yorki otthonában elővette a fiókból a másfél éve ott heverő dalt, egy kicsit megigazította, és megírta a szövegét. Olyan szavakkal, amit ő, Franktől, de főleg gengszter haverjaitól eltérően sosem használt volna. Éjjel egykor kezdte, reggel ötre lett kész, és nyomban felhívta Sinatrát Las Vegasban. (Nem keltette fel, ott akkor még este 8 volt.) A számot Los Angelesben december 30.-án fél óra alatt vették fel, és 1969 elején jelent meg:
Igazi souvenir. A dalt Anka franciaországi nyaralásán vásárolta 1967-ben. Meghallotta, nem tetszett neki, de érezte, hogy van benne valami, hát hazavitte. Szöveget nem vett vele, mert egyrészt franciául van, másrészt meg miről szólhatna másról a Comme d’habitude (Szokás szerint)
Szóval, bár az élelmes Mick finoman jelzi Andynek, hogy jobb ha nyomdatechnikai szempontból, a lemezborító nem túl bonyolult, de amúgy meg nem akar belepofázni…
…mire az önkényes Andy megcsinálja Mickéknek a Sticky Fingers album borítóját úgy, hogy abba egy valódi, fel-lehúzható cipzár van beleaplikálva.
A tovább gomb alatt pedig meghallgathatod a Sticki Fingers legfaszább számát.
Namármost. Bálban voltál már?
A bál majdnem olyan, mint a lakodalom, vagy az eljegyzés, viszont több van belőle. Minden évben van. Már hagyomány. A bálra az ember alkalmi ruhát ölt, szép cipőt, vasalt inget. A nők fodrászhoz mennek, manikűröshöz, kihízzák az estélyit előtte, vagy éppen bő lesz rájuk, újat kell venni. Ügy van köré kerítve, kérem. Nem lehet csak úgy.
A bálozó a rendezvényen eszik, iszik, ismerkedik, beszélget, táncol. Az elején még viselkedik, aztán később már nem. Aki előtt meg kell játszania magát, a pap például, már úgyis elment.