A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
The Hands : Reflections (Broken Arm Records) 2022

Perpignan. Salvador Dali szerint a perpignani vasútállomás az Univerzum közepe, számomra az európai pszichedelik-punk / garage rock legfontosabb városa, na jó még Bordeaux, de az is ott van a közelben. Ebből a közegből jön a The Hands, a harmadik hullámból, ha a ’90-es éveket és a Beach Beaches-t vesszük az elsőnek, a 2000-es éveket a másodiknak (The Mighty Go-Go Players, Jack Of Heart, Sonic Chicken 4 stb.) és a 2010-es évektől számítjuk a harmadikat (Les Crotales, Crank, The Llambs stb.).
A Reflections a harmadik The Hands album és azt hiszem ez a legjobb eddig, jók a dalok és hallatszik, hogy Brian (ének/gitár) sok időt szánt a keverésre, mert nagyon szépen szól minden. Pszichedelikus garage rock ez, jó sok fuzz gitárral és meglehetősen nyers énekkel. A pszichedelikust ne úgy képzeljük, hogy hosszúra nyújtott elszállások, meg ilyenek. A tíz számból hét nem éri el a három perces hosszúságot, kettő még két percet sem. Egyszer azt írtam róluk (és ez tetszett a Hands-es srácoknak) – ősemberek párducgalócán, nem az a finomkodós cucc. Ez koncerten végképp így van. Nagy zajt tudnak csapni.
Nekem sokszor jut eszembe a korai Jack Of Heart róluk (pl. a Seven Years c. dal), ami nem véletlen, mert a zenekarból hárman is játszottak / játszanak a J.O.H.-ban. A Sweet Star- ról a torinoi Movie Star Junkies ugrik be, az akusztikus zárószámról meg Syd Barett.
Érdekes lehet még, hogy a We are so Lame c. dalt a Lame nevű zenekarnak ajánlják, akik a turné partnereik voltak pár éve mikor Budapestet is útba ejtették közösen, sőt még kis falunkat is, ahol a pajtánkban lenyomtak egy teljes koncertet meglepetésként. A The Hands közönsége akkor a három Lame zenész + Márti meg én voltunk.
Nagyon jó album és a borító is ütős, ami szintén Brian munkája!
bandcamp >> ITT <<
facebook >> ITT <<
instagram >> ITT <<

Top Down : Backyard Thunder (No Chance Records) 2022

Itt a harmadik Top Down nagylemez, van három kislemezük, a zenekarban is hárman vannak, úgyhogy minden három.
Velük kapcsolatban mindig, felmerül a Dead Moon (űbermegakultikus, mindenki által tisztelt garage-rock-punk zk.) párhuzam. Ami nem meglepő hisz a Top Down ezer szállal kötődik Fred Cole, Toody Cole és Andrew Loomis zenekarához:
Charlie (basszus/ének) akár, csak a Dead Moon Portland-ből származik, a felállás is klasszik ‘power trio’ váltott férfi-női énekkel, lemezkiadás saját kiadónál (a D.M.-nál a Tombstone Rec. a T.D.-nál a No Chance Rec.), Fred Cole haláláig minden felvételt vele rögzítettek, szigorúan mono-ban (akár a Dead Moon) sőt a kettes lemezre egy dalt is írt nekik a Down The Road-ot. Tournéztak együtt a Fred&Toody-val Európában és az USA-ban is. Szim (gitár/ének) adta ki a Dead Moon könyv európai változatát és még folytathatnám, de legyen elég ennyi.
Megemlítenék még két zenekart akik bár nem annyira erőteljesen mint a Dead Moon, de érezhetők a Top Down zenéjében, az egyik a portlandi Wipers, a másik pedig a Paul Caporino által 40 éve vezetett M.O.T.O.. Ütős riff, egyszerű zenei szerkezet, fogós dallam, a Top Down esetében mindez kibaszott feszesen elővezetve és semmi torzítgatás, effektezgetés. Püff, kész is egy Top Down dal.
A 10 dal közül nem nagyon emelnék ki egyet sem én úgy vagyok velük, hogy meghallgatok egy lemezüket általában kétszer egymás után aztán meg a többit ami még van. Rám nézve elég addiktív a zenéjük.
A lemezborító grafikája is nagyon jó, Phillip Janta munkája >> https://www.instagram.com/janta.island/ << Az összetört autó rendszáma 54-40, az üzenet egyértelmű! Az iserten ott vannak a dalszövegek és a másik oldalon egy fametszet nyomat a zenekarról. Az első 50 példányhoz járt még egy eredeti arany színű nyomat! Ezt pedig Gabriela Jolowitcz készítette. Fantasztikus dolgai vannak >> https://www.instagram.com/gabrielajolowicz/ << érdemes ránézni!
Jó hír: 2023 -ban harmadjára is visszatérnek Magyarországra, május 6.-án Budapesten, május-7. én Miskolcon fognak játszani.
bandcamp >> ITT <<
facebook >> ITT <<
instagram >> ITT <<

A tavalyi évünk eléggé nojzpankosan telt és meg is ígértük magunknak, hogy idén több lesz gitár, több lesz a trash-blues és a pankrakkendroll. Vagy ez tavaly előtt volt? A fasz se tudja már, úgy összefolyik. Lényeg, hogy most tényleg olyan buli jön, ahol a fasza fejletépős riffek lesznek túlsúlyban, persze egy adag elektromos moslékot így is kapnak majd a nyakukba a korán érkezők!

De, hogy ne teljes tudatlanságba érkezzetek MÁJUS 25-ÉN A TRAFIKBA, ezért összeszedtünk nektek pár értékes információt a fellépőkről! Nézzetek, olvassatok, kattintgassatok és hegyezzétek a füleiteket!


THE HANDS – A Dél-Francia régióból, Perpignanból és környékbeli városokból verbuválódott négyes nem először lép majd fel Budapesten, RNR666 Buliban. De játszottak a bandából ketten is a Jack Of Heart-ban, akiknek már olyan tíz bulit szerveztünk az évek során. A basszusgitárosuk egyszemélyes rocknroll-dózer „zenekara” a NO ONE MAN BAND pedig tavaly januárban nyitotta meg a 2016-os RNR666 évadot. Úgyhogy sokaknak nem lehetnek teljesen ismeretlenek.
Végül is garage rock/punk amit játszanak, a durvábbik, nyersebbik fajtából, pszichedelikusnak is mondható hangulattal. Egyszer azt találtuk írni róluk, hogy: ősemberek párducgalócán elektromos gitárokkal, vagy valami hasonló. De az is igaz lehetne, hogy ha mán alaposan be vagy sörözve plusz megiszol még 2 töményet aztán rászívsz, akkor eléred a The Hands befogadásához optimális állapotot. Egyszóval nem az a finomkodós zene. Engem a a kortársak közül a Destination Lonely-ra emélkeztet, a régebbiek közül meg a Cheater Slicks-re.

LAME – Ők Torinóból valósiak. A trióban egy kolumbiai lány dobol, de úgy odabasz ahogy csak női dobosok tudnak, a gitáros az olasz garage punk színtér alap bandáiban tevékenykedett a 90-es években. Először az arrafelé kultikus Cave Dogs-ban azután a Two Bo’s Maniacs-ben aminek a 90-es évek közepén split albumai jelentek meg az akkori legnagyobb garage / blues punk császárokkal, a The Oblivians-al és Lightning Beat Man-el (ő lett később Reverend Beat Man a Voodoo Rhythm Records főnöke). Majd a csupán egy 7 incses kislemezt produkáló Most Unusual Sound tagja is volt a 2000-es évek legelején. Itthon a zenekar énekes/gitárosát ismerhetik leginkább a rock n roll alvilágában járatosak, ugyanis Stefano alapból a Movie Star Junkies énekese. Ők többször játszottak már Budapesten és egy alkalommal Pécsett is, meg úgy egyáltalán elég nagy megbecsülésnek örvendenek RnR underground körökben. A Lame zenéjében keveredik néhány dolog: 90-es noise rock, szomorú country és blues, meg a The Oblivians/The Gories szerű direkt és brutál blues-punk, de Lavort például, első hallásra, egyik kedvencére, a már feloszlott Catholic Spray-re emlékeztette. Irodalom iránt is érdeklődőknek érdekes lehet, hogy a Lame név Flannery O’Connor egyik elbeszéléséből (A sánta felmagasztaltatik / The Lame Shall Enter First) lett átemelve, ami egy igen kegyetlen olvasmány, ahogy Stefano dalszövegei sem arról szólnak, hogy jól bebaszunk, oszt jólvan. De mi persze jól be fogunk baszni és jó lesz nekünk a koncerjükön.

HALALNIHIL – Tudjuk, amit művel ez a harsh noise-spoken word egyszemélyes terrorbrigád az igen megosztó és úgymond „nem is passzol a képbe”. Nadekérem nem azért kezdünk mi el koncerteket szervezni első körben elsősorban magunknak, hogy ez minket kicsit is foglalkoztasson. Úgyhogy az estet a Halalnihil nyitja 10 percnyi a mély tudatalattit felszabadító zajjal és ráolvasással.
if you don’t speak our fabulous language, click here
Jegy: 1200 – Facebook event
Az, hogy elhívjuk Skip Jensen-t (született Serge Gendron) koncertezni, azóta vágya az RNR666-nak, amióta az RNR666 koncert szervezéssel is foglalkozik, ennek lassan tíz éve. Skip Jensen január 29.-én három tagú zenekarával, a Skip Jensen Group-pal lép fel a Budapesten. Tavaly januárban adták ki első nagylemezüket, majd egy kislemezt, és készítettek egy videóklipet:
Saját meghatározásuk zenéjükre igen találó: Supersonic Rock’n’Roll. Bluesból, észak-amerikai folkból és persze jófajta elszabadult rock’n’roll-ból összegyúrt muzsika. Őszinte, egyszerű és tiszta, hasonlóan mint grafikai munkái, képregényei. Aki szereti az Oblivianst, a Bassholes-t vagy a The Mojomatics-et ezzel a koncerttel nem nyúlhat mellé. Ki is ő, honnan indult? Kicsit bővebben. Tovább / Read more »
SKIP JENSEN GROUP (Can) – Supersonic Rock n Roll
THE HANDS (F) – Hard Psych Garage
ODDDS (H) – Fuzz Punk
We want to organize SKIP JENSEN for 10 years, since from the established of RNR666. And the dream comes true now. Born as Serge Gendron and comes from Montreal, Canada. The city was one of the most important places of underground rock’n’roll in the first decade of the XXI. century. King Khan also comes from this scene. Its special vigorous sound is represented by the album Symphatetic Sounds of Montreal. Two bands of Skip Jensen appeared on it, Scat Rag Boosters and The Stack O’Leas. After the break-ups he continued his music career as a classic one-man-band under the name of Skip Jensen & His Shakin Feet, meanwhile he was the drummer of Demon’s Claw for 2,5 years. Later his one-mand-band became a duo with Seb Normal (The Feeling of Love, Normals, Delacave etc.) from France. Finally it has became a trio. They have made an album, a single and a video last year:
The style is self-described as Supersonic Rock’n’Roll. It’s spiced with blues and other American folk elements. For the fans of Oblivians, Bassholes, Mojomatics. Skip Jensen also a fine graphic artist
Founder of garage rock blues punk band Scat Rag Boosters (which was like the Oblivians and the Gories) and played drums with the Demon’s Claw, but he had a bunch of songs the he’d written that just didn’t seem to fit in anywhere, so he created a solo project. In the beginning it was a one man band, then duo with Seb Normal (Feeling of Love) and finally a trio.
Skip Jensen + The Hand Euro Tour Jan-Feb