‘A Románia zenekar megpróbálja a pofádba verni az életérzést, amikor műbőrkabátodban egy 1300-as Daciaval végighágsz Románia kietlen útjain. Kóbor kutyákat és őrült nőket viszel el omladozó falvakba, hogy utad végén lehugyozd Ceausescu sírját.’hát ilyen felvezetés után ki ne lenne kíváncsi aRománia zenekarelső lemezére?
így hát íme a lemez, ami egyszerre nagyon paraszt és rém szellemes. oláh és magyar.készült román, magyar és angol nyelven, korhatáros, naturalista és primitív szövegekkel. Salgótarján. érintőlegesen.
ha rövidnek érzed az életet, akkor kevés idődből megbánás nélkül fogod élvezni a Ne haragudj, a Ne bántsd, a pszichotikus Paudits Béla Apocalypse és a zseniális Sunshine TLX című ópuszokatigen, cuki majmok ölelkeznek a borítón; kis szerencsével nemzetközi botrány, ember embernek farkasa, ennyi.
Egyre az az érzésem, hogy ma már nem kifejezetten jól, hanem lehető legbénábban szokás elnevezni zenekarokat és mivel ezek mögött sokszor elég király a zenei tartalom, már gyakorlatilag tényleg nem is számít a név.
Nohopekids – egy Wavves számrólelnevezni az egyszemélyes zenekarodat? na, ez például rettenetesen béna.
Viszont a zene suttyó, zajos és igen fogós, aztán ezúttal épp ad egy büdös nagy pofont a popnak is. Zavarbaejtően derűs dallamok egy le nem birkózott kamaszkor frusztrációiról, a vesztesség szépségéről – szóval ez nem valami szívderítő azért valójában.
A hat új számot Zoli alig egy hét alatt írta-rögzítette, és talán még mindig hajlandó Kőbányaiban fogadni, ha valaki úgy érzi, hogy tud nála fülbemászóbb refréneket írni.
Különben pedig ismerkedjetek meg Zolival, igen klassz srác!
A videóból kiderül, melyik a kedvenc akkordmenete, miért kezdett el zenélni és az is, hogy mikor pusztul el a világ!
Arra már nem emlékszem, hogy honnan tanultam a középső ujjat felmutató klasszikus figurát, arra viszont igen, hogy mikor használtam először. 6-7 éves voltam és alig vártam, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor kipróbálhatom élesben is, szóval amikor becsöngetett hozzánk a szomszéd lány, hogy van-e kedvem átmenni hozzájuk, akkor épp nem igazán volt kedvem és ekkor történt meg az a bizonyos első. Aztán persze átparancsoltak szüleim, hogy kérjek bocsánatot és mitagadás, ez jogos is volt, de azt hiszem ezt a napot már sose felejtem el. Béna kis sztori, de ki tudja, talán a szomszéd lány pont tőlem tanulta el.
Hogy honnan jutnak eszembe ilyenek? Hát ez az, amikor a rugós zengető elkezd időgépként működni és ilyen fátyolos, nosztalgikus zenéket sajtol ki magából, szerintem például a hatvanas évek ezért nem is fognak soha véget érni. Van is egy remek ajánlatom időutazóknak, a már több EP-t prezentáló, amcsi stílusban zajos, szétzengetett garázst játszó britThe Black Tambourines– a nemrég megjelent Chica egyszerűen óriási! Ne zavarjon meg senkit a fantáziátlan név, ami úgy hangzik, mintha nem csak időgépük lenne a srácoknak, hanem egy random garázs zenekarnév-generátoruk is…
Mert ha szereted a szörfpunkot, akkor jogosan számíthatsz rá, hogy a francia szörfpunkot nagyon fogod szeretni!
Ráadásul ezt mostanáig csak sejtettem, de a Full Total Complete Bronzage borítóját meglátva tudatosult bennem, hogy gyakorlatilag lehetetlen melléfogni egy olyan képpel, amin kisgyerek szerepel kutyával…
A tundra beköszönte és az internet kapcsolat bedőlte előtt mivel fegyverkezzünk fel a bölcs túlélésre? – kérdeztem magamtól a mai napon, amikor ugyan napszemüveg nélkül nehezen viselhető szikrákat vetett a nap, de azt minden valamire való pesszimista tudja, hogy a nap bármikor meg is gondolhatja magát – én mindenesetre a 666 életmód magazin jegyében megosztanám hasznos tanácsaimat a nyálkahártya fagyasztó hidegekre – poszt punk!
A mai műsor ugyan nem teljesen árja zene, de részben németek az elkövetők és a sok felületes niemandot nem számítva ki is választaná magának aTeenage Panzerkorpsnevet, mint olyanok, akik valóban tudnak ezt-azt a rideg, poroszos stílről? És ki hasonlítaná a zenéjét a Kurszki csatához, ha nem ilyen jóravaló, óramű pontossággal kíméletlen germánok?
Ha ide akarsz tartozni, akkor ne próbáld napsütötte dallamokkal elterelni a figyelmed kőmerevségig megfagyott végtagjaidról, vagy a koordinált mozgást ellehetetlenítő vacogásról – ettől a minimalista zenétől ugyan nem fogod azt érezni, hogy még sosem hallottál ilyet, viszont ha belegondolsz, egyrészt mégiscsak valami olyan kombinációról van szó, amitsenki se csinált meg, másrészt pedig hogyan máshogy jutnál el a létezésTotenkopfszintjére, ha nem hagyod, hogy valami jótékonyan lemarja csontjaidról a húst – a Totenkopf téma azért mennyivel királyabb már, mint a Joy Divisionben bénázni?!
Ezt a negyedórás műsort azoknak csináltam, akik még nem tudják, hogy a mexikói punknál sötétebb és zajosabb nem létezik, továbbá azoknak, akik számára újdonság, hogy ebbe az egészbe mennyire jól illik a spanyol nyelvű kántálás, illetve azoknak, akik már enélkül is imádják a retek zenét.
Személy szerint a burgereket utálom, de a már sokszor említett Burger Records az egyik személyes kedvencem, köszönhető az ehhez hasonló jófej húzásoknak – íme, 70 porció válogatott, minőségi zaj!
A Poor Sonsegyedi hangzású izmos rocknrollal fertőzött psych garázst gyúr San Francisco porából. Igen, valahogy a doh és a por szagát idézi fel első (ingyenes) EP-jük, az illatkompozíciót legfeljebb egy huszonéves bőrdzseki bukéja törheti meg.
Aki látott ennél jobb borítót mostanában szörföző kaszással, vagy anélkül, az kap egy sört.
Hiába szállt ki a Black Lips egy ideje a garage punk ligából, szinte minden héten érkezik a kárpótlás – a Minden napra egy mese mintájára rendezd át az életedet Minden napra Nuggets stílusban. Azért éjszakánként ér Ramóneszt álmodni.
Ha valami olyasmit akarsz hallani, amivel még jól értesült és vagány zenebuzi lehetsz, akkor a nebraskai Baby tears a ma esti programod.
Kevésbé keményfejű napokra, egy jól levadászott hippi mintás second hand inghez a mérvadó garázsos blogok új kedvence passzol, a Texasból induló Night beats. Ők már jártak abban a bizonyos sivatagban, sőt, fel is vették videóra, majd tavaly robbantottak saját nevükre keresztelt első lemezükkel, hát ezek után bénaság lenne nem beszerezned!
more info:
THIS IS ALTERED STATE REFLECTIONS FIRST COMPILATION CALLED "ALTERED STATE OF MIND". IT IS ALTERED STATE REFLECTIONS 57TH RELEASE. THIS COMPILATION PRESENTS A WIDE RANGE OF GENRES FROM MANY DIFFERENT ARTIST FROM AROUND WORLD. IT IS AN EXPERIMENTAL NET LABEL THAT IS BASED IN BETHLEHEM, PENNSYLVANIA U.S.A. THAT WAS FORMED IN 2006 AND HAS RELEASED ALBUMS IN FREE DOWNLOAD AND CD-R FORMS.
Szóval mit is mondhatnék.. az ügyvédekből és managerekből verbuválódott, Dead Kennedys beütésű antipunkot játszó kis szösszenet, 10 év alatt 3 albummal örvendeztették meg a világot. Az újgazdagság, kapzsiság és a földi javak ünneplésének egyik megörökítését hallhatjuk itt egy megtévesztően ismerős albumborítóval.
Milyen volt a Laibach koncert? Biztos mást mondana a Metallica pólós, a goth lány, vagy azok, akik talán az 1983-as pesti koncerten is ott voltak. A válaszok sokfélék lehetnek. Attól függ ki, mikor ismerte és szerette meg őket, illetve mit várt az estétől. Tovább / Read more »