‘irodalom’ címkét viselő írások
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
A 88. rnr666 buli
Szekrények találkozása a műtőasztalon
Hasek grogja
Ki kicsoda az Útonban
Ostoros Kázmér (naiv cigány költő)
Ray Bradbury, 1920 – tegnapelőtt
Orosz rémtorta
várja a kedves elvtársakat és a drága elvtársnőket
június 1.-én este Budapesten az A38–on.
A belépés helyfoglaláshoz kötött és ingyenes.
A PONTOS! PROGRAM
19:30 Mussurunga (A)
20:15 NOM
„Van abba valami báj,
Hogyha kacag a máj.”
A NOM fennállásának 25. évfordulója alkalmából tartott európai mini turné utolsó állomása holnap Budapest. A tavalyi koncerttől eltérően most a teljes felállás jön, úgyhogy itt lesz a zenekar egyik alapítója, Alexander Liver , a Genfi Opera énekese is.
Annak a kornak a gyermekei számára Dosztojevszkij és Jeszenyin nem is létezett, nem létezett ikonfestészet és az egész világ festészete, Paszternak és Mandelstam, Cvetajeva és Bulgakov, Platonov és Babel. Ahmatovát csak a zsdanovi beszéd alapján ismertük, mint félig apácát félig szajhát, ugyanitt Zoscsenkó valamilyen félmajom mellé került. Akkori úttörő eszemmel nem volt egészen világos, miért maradtak mindketten életben (az ellenségeknek főbe lövés járna).
Egyszer elmentem a Képzőművészeti Múzeumba a Sztálinnak készült ajándékok kiállítására, egy gyöngy pénztárcára emlékszem, egy kar nélküli nő a lábujjaival varrta ki, meg egy rizsszemecskére vésett Sztálin portréra, mikroszkópon át kellett nézni… Istenem, Istenem! És a dalok a hangszóróból, és a „Krokodil” folyóirat karikatúrái!
Tényleg, most jött el az idő, hogy elcsodálkozzunk, hogy lehet az, hogy mégis sikerült úgy felnőnünk, hogy nem lettünk komplett idióták.
Dézsa búúúúú
Lesz e már végre határa a zsidó arcátlanságnak és piszkos zsidó üzleteknek? Hol van az erős ököl, amely keményen odavágja: Elég volt, ne tovább! Ne rontsd, ne bontsd a magyart!
A keresztény kiadók a papírdrágaság és a nagy munkabérek miatt a legértékesebb könyvek kiadásáról is kénytelenek sokszor lemondani, ugyanekkor a felhizlalt zsidó könyvkiadók békebeli papíron dobják piacra azokat az irodalmi (?) termékeket, amelyek egyenes arculcsapásai, levigyorgásai a keresztény gondolatnak. Egy ilyen újdonságra hívom föl a becsületes magyarság, a rendőrség és a magyar bíróság figyelmét. (…)
Ez a piszkos, de a legfinomabb parfőmmel kiszagosított zsidó vállalat a közelmúltban kiadta Goethe „Tagenbuch”- jának fordítását: Goethe: A napló címmel. A fordítás munkáját a magyargyalázásáról hírhedt Babits Mihály főgimnáziumi tanár végezte. (…)
A remekbe készült fordításhoz Babics (így) előszót is írt. Mintha csak érezte volna, hogy aljasságra vállalkozott a fordítással, mikor magyar ember létére kövér zsidó bankókért eladta tollát, mint ahogy az utcák lánya eladja fiatalságát. Mintha lelkiismeretének jobbik szavát igyekeznék csitítgatni, mikor ezt a farizeuskodást írja: „Aki azt a nálunk-ugynevezett „erotikát” keresi, azt a piszkos erotikát: annak éppoly kevésbé fognak tetszeni, mint a prűdnek és álszentnek.”
Nem így és ezerszer sem így, mélyen tisztelt elcsapott tanár elvtárs úr! (…) Nem így, mert tiszteltséged is magyarnak született, sőt keresztény kátét tanult. Mert hát erotika, a legpiszkosabb erotika dögletes levegője csap ki tiszteltséged cifrán felöltöztetett magyarító soraiból, csak úgy, mint a perzsabundás demimondból, aki a Rákóczi-úti álldogálás helyett a Ritzbe kacsingat. Ugy-e szíveskedik engem érteni?
Befejezésül még pár pici kérdést, igénytelent, szerényet.
Van valahol és hol van a cenzúra? (…)
Van és hol van a rendőrség, aki az erkölcsökre ügyel?
Van és hol van a tisztes magyar bíróság, aki pörbe fogja a kiadót és szigorú kérlelhetetlen ítélettel teszi emlékezetessé neki a lélekrontást? (…)
Végül – szabad nekünk keresztény magyaroknak még a szépet, nemeset megbecsülni, az aljasságot, a piszkos üzletet kiseprűzni?
Pillanatok egy vezér életéből
– Ott azt a fát ültessék át nekik!
– ?
– Ássák ki, rakják teherautóra, és ültessék el nekik!
De felőlem vihetik a vállukon is.
A fát, mely egyike volt azoknak, amiket saját kezével ültetett és gondozott.
Pillanatok egy vezér életéből
Kim Ir Szen (1912-1994). Észak-Korea fokozatosan korlátlan ura
1948-tól haláláig. És azon is túl, mivel ő az ország örökös elnöke.
1. A MEG NEM TETT ÚT EMLÉKMŰVE
1945. ősz
Néhány hónappal a felszabadító háború után a tisztelt és szeretett Kim Ir Szen tábornok segédtisztjével a Kangszoni Acélművekbe indult. A segédtiszt nagyon boldog volt a gondolattól, hogy a Tábornok útja során meglátogatja Mangjongdé-t.
Mangjongdé közelében jártak. Hosszan és szélesen terjeszkedő aranyló rizsmezők várták az aratást, mögötte hullámzó hegyek szépséges fenyőruhába öltözötten.
– Szülőföldem olyan, mint valaha – mondta a Tábornok.
Amikor az autó a kereszteződéshez ért, ahol az út Mangjongdé felé ágazik, leállította. Kiszállt és Mangjongdé felé nézett.
– Arra van Mangjongdé … Jó hely… Menj oda. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked – mondta segédtisztjének.
A meglepett segédtiszt zavartan nézett a Tábornokra. Az odament hozzá:
– Ez a szülőföldem. 20 éve nem láttam… Amikor odamész, találkozni fogsz öreg nagyszüleimmel. Kérlek ad át nekik legjobb kívánságaimat és mond el nekik, hogy az ország felszabadult, és hamarosan én is visszatérek. És mondd el, hogy mostantól jó lesz élni a világon… Jól van, holnap reggel itt találkozunk.
Egy kiáltásnyi távolságra otthonától, a 20 éve elhagyott Mangjongdé-től, melyet mindvégig megőrzött emlékezetében, hófergeteggel üldözötten a Paekdu-szan hegység sűrű erdeiben, gyötrődve, láthatja-e még valaha. De a Tábornok legyőzte erős vágyát, hogy láthassa szülőházát, családját, rokonait. Ő előbb a kangszoni kohászokkal akart találkozni, hogy megvitassa velük az állam ügyeit.
A tisztelt és szeretett vezető, Kim Ir Szen tábornok állt egy ideig Mangjongdé jól ismert hegyeit nézve, aztán lassan visszaült a kocsiba. Segédtisztje azt sem tudta, mit csináljon. Nem akarózott egyedül odamenni, hát óvatosan megjegyezte
– Szabad javasolnom, hogy álljon meg itt egy kis időre?
A Tábornok rövid ideig nézte őt, s így szólt
– Nem, most nem… Majd legközelebb.
Aztán folytatta útját a Kangszoni Acélművekbe. Az autó gyorsan távolodott. A segédtiszt még sokáig állt ott izgatottan.
A Tábornok, aki osztozott a sorsban hazájával, annyira elkötelezte magát a forradalom ügyének, hogy elkerülte szülőhelyét, ámbár látótávolságra volt tőle. Egy forradalmár csodálatra méltó nemes jelleme mutatkozott meg a Tábornokban, aki kizárólag országával és népével törődik.
A segédtiszt tekintetével követte a távolba vesző gépkocsit, miközben többször elismételte magának: nagy ember! És megújította szilárd elhatározását, hogy úgy lesz végtelenül hű az országhoz és a néphez, ahogy a Tábornok, tanulva annak mérhetetlenül mély és magasztos eszméjéből.
Így a nagy vezető, Kim Ir Szen tábornok első találkozását Kangszon munkásaival, jobban mondva a felszabadult Korea munkásosztályával tartotta.
RE/SEARCH
Csupán egy orrfricska
Amikor majd egyszer összeesel a saját konyhádban, a tablettáid is a földre esnek, és nem fog levinni senki az állatorvoshoz, hogy elaltassanak. A rákos sejtek a barátaid lesznek. Sokkal régebben lakják a bolygót. A második világháború nekik csupán egy orrfricska. Majd ez lesz, meg az lesz.