Első és egyetlen komoly találkozásom az abszinttal 18 éve nyáron így történt:
Menjünk el valahová!Menjünk. Hová?Menjünk Prágába! Mindenki odamegy. Mi menjünk Brünnbe! Menjünk.
Éjszaka érkeztünk, lekászálódtunk a vonatról, kerestünk valami erdős részt, ott töltöttük az éjszakát. Reggel megkerestük az első kocsmát. Este megkérdeztük, hogy lehet innen kijutni a város szélére, mert ott szerettük volna tölteni az éjszakát. Ó itt ez a villamos, csak felültök rá, leszálltok a végállomáson és ott is vagytok. Erdős, hegyes, dombos, ligetes területre érkeztünk. Messzebb egy tó és egy diszkó csillámlott. A helyet elneveztük poljénak. Egy bozótos részen leheveredtünk. Reggel bedobtuk a sátrat (amit dísznek hoztunk), meg az összes felesleges holmit a bozótba, felültünk a villamosra és visszamentünk a kocsmába. Így ment három napon keresztül. Nem kell piramis, meg tengerpart, ha az ember jól akarja magát érezni a barátaival. Ott reggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráztunk. Volt, hogy olyan korán érkeztünk, hogy még nem hozták meg a sört! Ittunk limonádét. Egy alkalommal a rengetegből, amikor Frantisek pakolta le a söröket az asztalra, a mi kedvünkért megszólalt magyarul – Kurvá Isten. Isten básszá. Kitöröltünk egy könnycseppet szemünk sarkából. Jól esett hallani a magyar szót oly távol az otthontól. Sajnos mi nem tudtuk viszonozni kedvességét jó magyar ákcentussal fűszerezett vaskos csehszlovák trágárságokkal. Harmadik nap szólt, hogy ez a kocsma egy sportklub épületében van, ott pálya, vannak itt zuhanyzók, ha gondoljuk zuhanyozzunk le, meg nyugodtan verjük fel a sátrat itt az udvaron, nem kell, hogy elmenjünk éjszakára. Sajnos az utolsó napunk volt ott, így kimaradt életemből a kocsmában sátrazás, de remélem még sor kerül erre is.
A kilencvenes évek nagy trinyózásai idején találtam egyszer egy kölcsönkazetta végén egy kb 15-20 perces felvételt, amin egy férfihang zenei aláfestés mellett mindenféle fura dolgokról hablatyolt, mint például:
"Thanks, kid," I say, "I can see you’re one of our own."
His face lights up like a pinball machine, with stupid, pink affect.
Aztán egy idő után kiderült, hogy a felvételen Borroughs szemezget a Meztelen Ebédből de akkor a regényből készült film már rég a kedvenceink közé számított. Szóval az öreg heroinista mindig is szívesen ült mikrofon elé és olvasta fel saját és ismerősei írásait. Az alábbi videóban Jim Morrison egyik zsengéjét prezentálja,
1996: az országgyűlésben Torgyán József interpellált, elfogadhatatlannak tartva Petri György Kossuth-díját, az Apokrif című opus kapcsán vallás- és nemzetgyalázó szerző támogatásával vádolta meg a liberális kormány kultúrpolitikáját.
2010: Visszatérne az aktív politizáláshoz Torgyán József egykori Kisgazda-elnök, aki biztos benne, hogy új pártja könnyedén átugorja az öt százalékos küszöböt. Torgyán szerint visszatérését az emberek akarják, kampánystratégiája pedig az lesz, hogy sokat beszél a tömegek előtt.
A képen pálinkával a kezében Petri Görgy (1943-2000) költő, műfordító, újságíró,
a tovább gomb alatt pedig nyílt vallás- és nemzetgyalázás és egy parlamenti interpelláció szövege >>
A Madárlábpiros egy blog.
Egy blog az irodalmi fajtából, már ha létezik ilyen.
A Madárlábpirost egy jóbarátom írja, aki parkolóőr volt, egészen addig amíg ki nem picsázták.
Poetry slamnek nevezzük azt az élőben előadott versmondást, ami hangulatában és ritmizálásában túlmutat az egyszerű szavaláson. Persze, hogy amerikai találmány, egyesek szerint a poetry slamből ered maga a reppelés is, mint műfaj. Igyekeztem keresni, valami fasza kis videót, ami jól bemutathatná, hogy mit is takar ez az idehaza nem túl ismert dolog,
tele is van vele a Youtube,
de én mégis ezt posztolom:
előre is elnézést kérve az érzékenyebb lelkü olvasóktól…
Ja, és a videó végén látható "Fing inhallátor" hírdetés fölött végképp nem térek napirendre…