‘magyarország’ címkét viselő írások
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
Ugrókötéltánc
Egyedül a világon védőháló nélkül!
Az Európai Unió finanszírozta felnőttképzési program napszámosai két hónapja nem kaptak fizetést, mert a pénzt kezelő Klebelsberg Intézményfenntartó Központ nem utalt.
– És te? – kérdeztem barátom.
– Hát megkérdeztem mi van, mondták majd, legyek türelemmel.
– És?
– Ennyi. Itt senki sem mer ugrálni. Élünk, ahogy tudunk, és tanítunk tovább, csak az a baj, hogy nem nagyon van kit, mert a tanulókat is a program finanszírozza. Ők két hét csúszással kapják járandóságukat, amiért buszjegyre sincs pénzük, főleg a vidékről bejáróknak. Mert valakik kamatoztatják pénzüket. Mert nagyon kell a lé az olcsó sikerpropagandára. És a leggyengébbtől elvenni a legkönnyebb.
A legszebb az egészben: 2013-ban Magyarországon, ha egy közalkalmazott illetményei huzamos elmaradását reklamálja, azt így hívják: ugrálás.
Vigyázat, szociális demagógia következik!
Grófok szobrára bezzeg van pénz!
A Kitörés napja
1945.-ben Budapesten a várba szorul német és magyar katonai alakulatok, SS egységek és nyilasok (akik még február 10.-én is hajtottak végre halálos ítéleteket) február 11.-én kétségbeesett kitörésre szánták el magukat. Egy nyilas tiszt szerint: „A felmentő egységek Budakeszin vannak. Gyerekjáték lesz a kitörés. Elől mennek majd a tigrisek, utána a gépesített SS-alakulatok, azután a nyilas egységek, majd a Wehrmacht és a magyar csapatok. A Dunántúlon kipihenjük magunkat, megkapjuk a csodafegyvereket. Garantálom, hogy három hét múlva egy orosz katona sem lesz az országban.” Viszont „SS legények, akik megjárták Stalingrádot, letörten mesélték, hogy az semmi sem volt a mostani kitörés borzalmaihoz képest.” „Amit onnan kinézve (I. kerület, Hattyú utca) láttam az minden képzeletet felülmúlt. A Széna tér és a Széll Kálmán tér majdnem teljesen világos volt a sok nyomjelző lövedéktől, világítórakétától, fényszóróktól. Vízszintes fénycsíkok tömegét vonták a nyomjelző lövedékek. Akna akna mellett robbant. Cseppet sem túlzás, ha azt írom, hogy mindenfelé hullahegyek tornyosultak.”
A kitörés napján 44 000 fős német-magyar védőseregből 700 jutott át. 19 000 meghalt, többi fogságba esett. A halálba hajszolt szerencsétleneket hősökké avatta, Európa védőinek kiáltotta ki az újfasiszta misztika. A nemzetközi neonáci ünnep rendezvényein részt vesznek a Jobbik parlamenti és egyéb képviselői, tagjai és szimpatizánsai. Nekik szól a dal:
Budapest lakóinak ostrom alatti hétköznapjairól ITT olvashatsz. Az összeállítás bővített és javított változata kiadót keres.
Provokáció
Legyetek átkozottak! – mondta határozottan egy 50 év körüli közmunkás külsejű férfi az Agitprop Bt. újságárus-pavilonja előtt.
Ki? Én? És valamennyi újságárusa a Földnek? Vagy kik? – tette fel magában kérdéseit az árus.
– A kurva anyátok! Hát nem szégyellitek magatok? Van képetek még az újságra is rátetetni magatok! Ó hogy dögölnétek meg mind ott ahol vagytok! Köpött, és továbbment.
Az újságárus meg kacagott – tán köpött is egyet gondolatban – mert már tudta kik azok, akiket kockázatos közszemlére tenni Magyarországon, pláne egy csoportban:
KATT A KÉPRE!
Csikós puli vizslával, avagy el lehet menni
Újra itt az RNR turisztikai magazinja.
"Az kisvárosi tanár, ha Nyugatra keveredik látogatóba, még ha az a Nyugat tulajdonképpen Kelet-Berlin is, csak álmélkodik értetlenül."
továbbolvasáshoz, tovább.
Mi a groteszk?
Örkény szerint, egy percben.
Három mondatban: A rekkenő hőségben a házad előtt lévő tóban fürdöl, jön a rendőr és
– Jöjjön ki azonnal! Utoljára figyelmeztetem, hogy itt tilos a fürdés!
Miközben legszívesebben ő is belemenne.
És mi a természetes?
Nyerő nyitófül egy doboz ajándék sört ér.
S ha ez a természetes, akkor a Nyíregyháza-Sóstón megtörtént esetben sincs semmi különös.
Nem általános iskola! Felnőttképzés. Érted?
Centenárium
A 100 éves falikút
Hogy pontosan mikor gyártotta a ma is létező 1894-ben alapított bécsi Wallner & Neubert azt nem lehet tudni,
csak az biztos, hogy ma 100 éve nyílt meg a Csepeli HÉV, melynek végállomásán van.
Az épületet valami világháború miatt újjá kellett építeni. És a Weisséknek is menniük kellett,
pedig ha övék maradt volna a Csepel Művek, ma is működne.
fotó: Zsírjózsef Dolores
Az első fecske
Egy ismerősömmel jártuk a bombázott Budapestet. Ismerősöm vidékről érkezett üzleti ügyben és kíváncsi volt a romokra. (…) 
A szállongó port szemünkbe fújta a szél, lábunk elzsibbadt a szokatlan túrától s fáradtságunkban még sivárabbnak láttuk az amúgy is szomorú képet. Ekkor lettünk figyelmesek a romcsárdára. Legelőször a vendégeket pillantottuk meg és az előttük csillámló sört, aztán vetődött pillantásunk a nem mindennapi felírásra. A megszaggatott, öreg épület falára krétával írták fel: Bejárat a Romcsárdába. Odébb a következő szöveget olvashattuk: A kiszolgálás zavartalanul folyik. Kitűnő ülőhelyek.
Ki hitte volna, hogy ebben a lakatlannak látszó bombázott házban nyüzsög az élet s kitűnő sört mérnek az erre tévedőnek? A bejáratnál egy földre fektetett szárnyas ajtó pótolja az elpusztult lépcsőt. (…) – Eddig Szendy Csárdának hívták ezt a helyet, de most átkereszteltük Romcsárdára. Az új nevet szabadalmaztatni akarjuk, hogy ne utánozzák. Mert kérem, már megpróbálták. Néhány utcával odébb a mi ötletünk alapján szintén kiírták a romcsárda címet. De mi letöröltettük. Miénk az elsőség.
Pest, 1944. július 23.
Isten & Állatkertje Rt.
Tisztelt Dániel Péter úr!
2011. november 5-én Ön a facebook oldalán elfogadta kihívásomat párbajra. Még a
feltételeket is megszabta. Ezek után többszöri kérésemre sem küldött elérhetőséget, és nem jelezte, hogy álláspontja megváltozott. Amennyiben úgy döntött, hogy visszalép, akkor erről nyilatkozzon. Ellenkező esetben nyílt levél formájában közzé teszem, hogy vállalásának nem tett eleget.
feltételeket is megszabta. Ezek után többszöri kérésemre sem küldött elérhetőséget, és nem jelezte, hogy álláspontja megváltozott. Amennyiben úgy döntött, hogy visszalép, akkor erről nyilatkozzon. Ellenkező esetben nyílt levél formájában közzé teszem, hogy vállalásának nem tett eleget.
Üdvözlettel:
Dr. Papp Lajos
2012. április 17.
Sport + Politika
A történet szerint 1986-ban a belügyi és a katonai elhárítás rivalizálása mögötti hatalmi harcban a belügyesek a rendszermegőrzésben, míg a katonák a rendszerváltozásban voltak érdekelve. (Annak ellenére, hogy mindkettő ugyanazon szerv, a Belügyminisztérium irányítása alatt álló Állambiztonsági Főcsoportfőnökség alárendeltségébe tartozott.) S hogy a katonai elhárítás vezetői (akik ugyanúgy rendőrtisztek voltak, mint az állítólagos rivális csapat tagjai) a belső elhárítás állásait gyengítsék, kitalálták, hogy ország-világ előtt lejáratják a magyar vezetést. Erre remek alkalom volt az 1986-os mexikói labdarúgó világbajnokság, ahol a brazilverő, világbajnok aspiráns válogatott vitamin-tablettáknak mondott, addig sosem látott színes pirulákat kapott. A csapat sajtófőnöke, a Népsport főszerkesztője, s egyben a belső elhárítás ezredese szerint a katonai elhárítás nyugtatózta be a csapatot. Amiből kiderül, hogy a magyar focista bármit bevesz, amit azzal raknak elé, hogy ettől jobban fog menni a játék. Bevették, s a tudattól annyira meg- nyugodtak, hogy
Ezt az agyrémet a Sport Plusz című hetilap tartotta érdemesnek közölni az olimpiai bajnok Schmitt Pál mosdatása gyanánt, aki természetesen szintén a mocskos politika áldozata. Akit beiktatásakor Orbán Viktor a legsikeresebb magyar politikusként aposztrofált, de az ördög tudja mire gondolt közben.
Vajda Károly Seress Rezső szerzeményét énekli
Dézsa búúúúú
Az Ébredő Magyarok Egyesületének lapja a
A perzsabundás utcalány
Lesz e már végre határa a zsidó arcátlanságnak és piszkos zsidó üzleteknek? Hol van az erős ököl, amely keményen odavágja: Elég volt, ne tovább! Ne rontsd, ne bontsd a magyart!
A keresztény kiadók a papírdrágaság és a nagy munkabérek miatt a legértékesebb könyvek kiadásáról is kénytelenek sokszor lemondani, ugyanekkor a felhizlalt zsidó könyvkiadók békebeli papíron dobják piacra azokat az irodalmi (?) termékeket, amelyek egyenes arculcsapásai, levigyorgásai a keresztény gondolatnak. Egy ilyen újdonságra hívom föl a becsületes magyarság, a rendőrség és a magyar bíróság figyelmét. (…)
Ez a piszkos, de a legfinomabb parfőmmel kiszagosított zsidó vállalat a közelmúltban kiadta Goethe „Tagenbuch”- jának fordítását: Goethe: A napló címmel. A fordítás munkáját a magyargyalázásáról hírhedt Babits Mihály főgimnáziumi tanár végezte. (…)
A remekbe készült fordításhoz Babics (így) előszót is írt. Mintha csak érezte volna, hogy aljasságra vállalkozott a fordítással, mikor magyar ember létére kövér zsidó bankókért eladta tollát, mint ahogy az utcák lánya eladja fiatalságát. Mintha lelkiismeretének jobbik szavát igyekeznék csitítgatni, mikor ezt a farizeuskodást írja: „Aki azt a nálunk-ugynevezett „erotikát” keresi, azt a piszkos erotikát: annak éppoly kevésbé fognak tetszeni, mint a prűdnek és álszentnek.”
Nem így és ezerszer sem így, mélyen tisztelt elcsapott tanár elvtárs úr! (…) Nem így, mert tiszteltséged is magyarnak született, sőt keresztény kátét tanult. Mert hát erotika, a legpiszkosabb erotika dögletes levegője csap ki tiszteltséged cifrán felöltöztetett magyarító soraiból, csak úgy, mint a perzsabundás demimondból, aki a Rákóczi-úti álldogálás helyett a Ritzbe kacsingat. Ugy-e szíveskedik engem érteni?
Befejezésül még pár pici kérdést, igénytelent, szerényet.
Van valahol és hol van a cenzúra? (…)
Van és hol van a rendőrség, aki az erkölcsökre ügyel?
Van és hol van a tisztes magyar bíróság, aki pörbe fogja a kiadót és szigorú kérlelhetetlen ítélettel teszi emlékezetessé neki a lélekrontást? (…)
Végül – szabad nekünk keresztény magyaroknak még a szépet, nemeset megbecsülni, az aljasságot, a piszkos üzletet kiseprűzni?
Lesz e már végre határa a zsidó arcátlanságnak és piszkos zsidó üzleteknek? Hol van az erős ököl, amely keményen odavágja: Elég volt, ne tovább! Ne rontsd, ne bontsd a magyart!
A keresztény kiadók a papírdrágaság és a nagy munkabérek miatt a legértékesebb könyvek kiadásáról is kénytelenek sokszor lemondani, ugyanekkor a felhizlalt zsidó könyvkiadók békebeli papíron dobják piacra azokat az irodalmi (?) termékeket, amelyek egyenes arculcsapásai, levigyorgásai a keresztény gondolatnak. Egy ilyen újdonságra hívom föl a becsületes magyarság, a rendőrség és a magyar bíróság figyelmét. (…)
Ez a piszkos, de a legfinomabb parfőmmel kiszagosított zsidó vállalat a közelmúltban kiadta Goethe „Tagenbuch”- jának fordítását: Goethe: A napló címmel. A fordítás munkáját a magyargyalázásáról hírhedt Babits Mihály főgimnáziumi tanár végezte. (…)
A remekbe készült fordításhoz Babics (így) előszót is írt. Mintha csak érezte volna, hogy aljasságra vállalkozott a fordítással, mikor magyar ember létére kövér zsidó bankókért eladta tollát, mint ahogy az utcák lánya eladja fiatalságát. Mintha lelkiismeretének jobbik szavát igyekeznék csitítgatni, mikor ezt a farizeuskodást írja: „Aki azt a nálunk-ugynevezett „erotikát” keresi, azt a piszkos erotikát: annak éppoly kevésbé fognak tetszeni, mint a prűdnek és álszentnek.”
Nem így és ezerszer sem így, mélyen tisztelt elcsapott tanár elvtárs úr! (…) Nem így, mert tiszteltséged is magyarnak született, sőt keresztény kátét tanult. Mert hát erotika, a legpiszkosabb erotika dögletes levegője csap ki tiszteltséged cifrán felöltöztetett magyarító soraiból, csak úgy, mint a perzsabundás demimondból, aki a Rákóczi-úti álldogálás helyett a Ritzbe kacsingat. Ugy-e szíveskedik engem érteni?
Befejezésül még pár pici kérdést, igénytelent, szerényet.
Van valahol és hol van a cenzúra? (…)
Van és hol van a rendőrség, aki az erkölcsökre ügyel?
Van és hol van a tisztes magyar bíróság, aki pörbe fogja a kiadót és szigorú kérlelhetetlen ítélettel teszi emlékezetessé neki a lélekrontást? (…)
Végül – szabad nekünk keresztény magyaroknak még a szépet, nemeset megbecsülni, az aljasságot, a piszkos üzletet kiseprűzni?
Cséplő István