‘vers’ címkét viselő írások
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
A közlekedés költészete
Pár napja a műfaj új korszakába lépett. New Yorkban a hatásukat vesztett ezt csináld, azt ne tedd típusú közlekedési táblák mellé 12 újat helyeztek ki, melyeken haikukban hívják fel a közlekedők figyelmét tevékenységük okozta veszélyekre, hogy a költészet hatalmával legyenek úrrá e nehezen kezelhető tömegen. Mert az ember legalább addig sem mozog míg olvas, és a vers szépségétől a világgal megbékélve, mosolyogva lép az érkező busz elé.
Kezdetnek az Inkább ne rohangálj át az úttesten című tábla felirata:
A bankból vidáman a buszhoz átszaladt,
Végtörlesztett, így utána adósság,
Se egy fillér nem maradt.
Ugyanarról
Nemrég Candidulámnak így köszöntem:
lelkecském, szia, édesem, virágom, Farel, Calvin, Béze, Knox
kis faszom, szia! Ó minő okos nő,
és a szelleme módfelett kiváló,
mert ha mondhatom azt, hogy ő a szívem,
mért ne hívna saját kicsiny faszának?
Plutty
Úr, ki Caterinával üzekedne,
pallérozott füleknek újra s újra
mondja: cunnus, potta, vagina, vulva.
Belevalóbb a magunk úri kedve!
S szólunk: punci, vatrancs, mony, muff, pinuska,
zug, macskalik, szőrösvölgy, hüvelyecske,
mutyor, fészek, cuppantó, kityekettye,
péra, varantyó, ibrik, pacni, buksza.
Barlang, kiáltjuk! Nudliszaggató!
Lötyenedves, tökgyalu, facsaró!
Rés, hasadék, csigácska, kéjlika!
Nyögjük: szagos akármi-micsoda,
te csoda, kinyalicsatornaszáj,
meg ahogyan még nevezni muszáj,
nevezi a kéjenc kurafija.
És „plutty”, ennyi a válasz. Feketén,
sírboltként nyel, fal – drága televény.
Hajtás pajtás!
Kell-e pina, pajtás, pajtás,
Ha kell pina, pajtás, pajtás,
Szabó Sára szívesen lát éjszakára.
Könnyen állja, ha taszítják,
Nem csiklandik, ha vakarják,
Könnyen enged a szép szónak,
Mint a kanca a mén lónak.
Singuláriter lefekünni,
Plurariter belé tenni,
Lefektették Szabó Sárát,
Megtekerték szőrös várát.
Berzétei lefektette,
Legényesen megtekerte,
Béfűjtötte kandallóját,
Jól tartotta vak matyiját.
Addig mérték a vak vágást,
Hogy megdöfték ketten egymást,
Ketten bújtak a pendelybe,
Úgy mulattak a setétbe.
Költők, ringyók, pojácák
A tág Lydia
Lydia annyira tág, mint segge az érclovasoknak,
mint gyors fémabroncs, mely karikázva csörög,
mint artistakerék, amelyen hipp-hopp átugrik a tornász,
mint csatakos bocskor, vén, csupa víz, csupa sár,
mint a lazult háló várván kóbor madarakra,
mint színházunkban, hogyha a ponyva lazul,
mint egy karperec egy csont-bőr buzi szálka-kezéről,
mint egy matrac, melyben tollpihe épphogy akad,
mint nyomorult gallok nadrágja! Ravenna-vidéki
undorító pelikán torka-tokája ilyen!
Azt terjesztik, hogy tóban dugtam meg e nőcskét,
nem tudom: én a tavat dugtam, ez így hihetőbb.
Kinek a papné
Hát akkor „kedves barátaim, itt az idő,” hogy eltünjön végre az a fránya csaknem. A gallo legyen fasz! A cunnus legyen pina! A futuo meg az, amit ezek ketten együtt csinálnak.
Egy cinikus filozófus
Nőt akarok!
Nem szép már Thérón, sem Apollodotosz, ki korábban
villámként ragyogott, most kihülő faüszök,
Inkább nőt akarok! Buzimódra a szőrteli segget
kecskedugó pásztor tömje-kefélje csupán!
Így szólsz, Vándor, hogyha pucér lesz Szépia teste:
lenne nevében két p meg egy n i után!
Kinek a pap
Az egyik legnagyobb francia költőnek tartják, kinek a 19. századig párja sem akadt. Számos, latinból és görögből átvett új szóval gazdagította a francia nyelvet. Apja nyomdokain induló diplomáciai karrierjének süketülés vetett véget 1541-ben, amiért visszavonult, tanulásra adta fejét és írni kezdett, de olyan jól, hogy a kor első számú költőjét tisztelték benne. Nemcsak hazájában, mert angliai I. Erzsébet is előszeretettel olvasta verseit, unokatestvére és áldozata, Stuart Mária pedig belőle merített vigaszt börtönében.
Ágyő, ovális női kagylócskák, korall árkok,
drágák, kik nékem annyi sok örömet szereztek,
titokzatos barlangok, gyapjas ajkú virágok,
szívecskéim, ti minden kincsemnél becsesebbek!
Helyettetek divatba jöttek a fiúseggek,
a húsos, jól borotvált, rizsporos teliholdak;
a taknyos udvaroncok hegyes lándzsát szegeznek,
s háttámadásba kezdve, egymáson lovagolnak.
A király ki nem állhat, mert bajszot, szakállt hordok;
ő csak sima pofákkal meg seggpofákkal boldog;
nyílásuk, úgymond szűkebb, mint hölgyein szemérme,
s ez nagy előny, állítja – nem is korholom érte,
családi hagyatéknak ezt hagyta rája
sok hátsógondolattal hátulravasz papája.
III. Henrikkel (1557- 1589) aztán ki is halt a Valois dinasztia. Jött a IV. , a navarrai Bourbon, akinek Párizs megért egy misét. Viszont fejét a forradalom alatt elvesztette, az csak nemrég került elő egy nyugdíjas adóhivatalnok pincéjéből.
A jó vers
Aurelius, te köcsög s te parázna Furius!
Tán mert sok buja sort találtok csöpp
könyvemben, buja lettem és puhány? Nem!
Tisztán éljen a múzsa papja, ámde
attól verseiben lehet parázna!
Mert úgy lesz ragyogó, mesés a vers, ha
elpuhult, buja és nem épp erénycsősz!
Ma lenne 962 éves
1977-ben érettségi tablóképem hátuljára egyik versével kedveskedtem szerelmemnek. Punk, Sid Vicious meg a többiek, eh, jórészt a lába nyomát sem csókolhatják. Ki ez a tag? Élve egy ostoba hasonlattal, GHIJÁSZEDDIN ABÚ L-FATH OMÁR IBN IBRAHÍM ALHAJJAMI,
ha lantot ragadott volna, a perzsa Gainsbourg lehetett volna 900 évvel ezelőtt.
De nem csak erről híres. A források kiemelik hajlamát az istentagadásra.
Vers Neked
Vers Neked
és az igazság kommunista szó.
Kinn a felhőket őszi szelek hajtják,
az ég rongyos, mint harci lobogó.
Ha vizek sírnak, velük sírok én is,
ha föld megfagy, én megfagyok vele,
deres hajnalon deres lesz a fém is,
pusztán meghal a költő éneke.
Mi fájt legjobban? Nem a durva szó,
s nem ütéseivel a rágalom,
mert magát üti a rágalmazó,
s jaj annak, ki elbotlik egy dalon.
Jaj annak, aki költőjét nem érti,
mert az nem érti nemzete szavát,
s a valóság csak elképzelés néki,
a föld felett derengő délibáb.