Vers Neked

5
 
Kucka Péter
(1923-1999)

Nyírségi napló (1953)
 
 
6   Debrecenben egy padra telepedve
     az égre fordítottam szememet,
     talán, mert vágyódtam a végtelenre
     e városban, hol döngő verseket,
     rezes ritmusokat dobolt a lelkén
     egy komoly füvész: Fazekas Mihály,
     és életről meg halálról merengvén
     rózsák közt Csokonai szobra áll.
     Mondom, az ég felé néztem a térről,
     de, mint a könnyen s gyorsan fáradó
     ember, ki síkról meredekre tér föl,
     mint jókedélyű, csendes utazó,
     szemem nagyon hamar megállt pihenni
     egy vasbetonház szürke oldalán.
     Nem nagy dolog vonzott. Köznapi. Semmi.
     Egy férfi és mellette egy leány.

Tovább / Read more »

Vers Neked

4
 
Kuczka Péter
(1923-1999)


Nyírségi napló (1953)
 
 
5   Az árnyakat az ösvényre tapodják
     a sárga nap futó kerekei,
     odébb a bokrok poros, konya lombját
     szürkeszakállú kecske legeli,
     csak néha moccan, szájaszélét nyalja,
     mint régi duda, nyekereg, mekeg.
     Kakukkfű és bürök burjánja takarja,
     a temetőben a kereszteket.
     Fakeresztek. Itt talán hét határban
     nem találsz követ parittyába se,
     s hiába keresnél nevet a fában,
     víz málasztotta, szél gyalulta le,
     az idő elkorhasztotta a lécet,
     a belérótt betűket ne keresd,
     feledés borítja már az emléket,
     akárcsak élő arcokat az est.

Tovább / Read more »

Vers Neked

 
3.
 
Kuczka Péter
(1923-1999)

Nyírségi napló (1953)
 

4   Az öregasszony megállott a dűlő
     sarkán a vedlett akácfák alatt,
     oly szürkén, mint egy vizekbe merülő
     roncs ág, vagy hétköznapi gondolat,
     s tompán, mintha a föld szólalna meg
     beszélt, szórta a panaszt és az átkot, –
     ezt a jajokkal és istennel kevert
     vad litániát, sötét miatyánkot.
     Keskeny válláról csengve földre csapta
     a munkától kifényesült kapát,
     és vékony öklét úgy döfte magasba,
     akár a szélben országúti fák,
     és szájából, e fogatlan üregből
     szaggatottan és csúnyán bugyogott,
     mintha a gyomor nehéz ételt vet föl,
     a zokogással elkevert szitok.

Tovább / Read more »

Vers Neked

2.
 
Kuczka Péter
(1923-1999)

Nyírségi napló
(1953)


3   A harag hangján kéne szólnom rólad,
     fonván szavak csördítő ostorát,
     mert hibáid bozóttá bokrosodtak.
     És én nem tudok lesújtani rád.
     Így beszélsz: "Semmi baj sem volt odáig…
     és akkor az a Nagy Imre-beszéd…
     táncoltunk régen hajnalhasadtáig…
     s ez elvette a parasztok eszét…
     Szerettek engem – mondod – s most leköptek,
     karót ragadtak, vasvillát, botot…
     Hát ezt érdemeltem, elvtárs, te mondd meg… –
     és ráncokba fut össze homlokod.
     Hallgatva nézlek és ahogy neked fáj,
     fáj nékem is a túlgyors ébredés.
     Tánc és szeretet után szinte mindjárt
     reccsenő karók s arcul köpködés.

Tovább / Read more »

Vers Neked

 
1.
 
Kuczka Péter
(1923–1999)

Nyírségi napló (1953)


2   "Jó tanulás épít új országot nékünk!" –
     dalolja a falon a felirat.
     Az olajos padlón falhoz támaszkodva
     férfiak kuporganak.
     Újságpapírba sodort cigaretta
     izzik a bütykös, nagy ujjak között,
     padokban asszonynép, fejük felett a
     két petróleumlámpa füstölög.
     Künn sötét van, itt benn a csönd.
     A tréfa forrása sem bugyog.
     Komor parasztok mélyrehajtott fejjel
     rágják a napraforgót és a tökmagot.
     Hányszor ültek már pásztortüzek mellett,
     vagy árokszélen ilyen szótlanul,
     konokul nem tették, mit tenni kellett,
     s kérdésre is hallgattak válaszul.

Tovább / Read more »

Vers Neked

Kuczka Péter (1923–1999), költő, író, újságíró, műfordító. 1948–1956 között pártfunkcionárius és a Magyar Írók Szövetsége titkára.

Magvető, a magyar parasztifjúság hetilapja, 1948. (A képre kattintva el tudod olvasni annak szövegét!)
 
Ez a Morvay a folytatásban Gombó Gergelynek, a falu legnagyobb gazdájának és a plébánosnak biztatására kilopja a földműves szövetkezet új traktorából a porlasztót, hogy a dolgozó parasztok ne tudjanak szántani, és rászoruljanak Gombó igájára. Ám végül fény derül az ármányra, minden jóra fordul és ahogy a cím mutatja. 

1954 után az irodalmi ellenzék aktív tagja. A forradalom alatt az Országos Nemzeti Bizottság titkára. 1957–1964 között kitiltották az irodalmi életből. A hatvanas évek végétől a tudományos-fantasztikus irodalom hazai meghonosítója lett.
 
1953 nyarán, Nagy Imre reformprogramjának közzététele után a párt felhívására  több írótársával együtt vidékre utazott, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Útjának eredménye  alábbi  költeménye. Hét részletben.  
 
 
Nyírségi napló

Tovább / Read more »

Vers Neked

KATONA LÁSZLÓ
(1918-1995)
 
„ABLAK”

Negyvenkét évvel a Világégés után
„ABLAK”-ot nyitottak Pincehely faluján !
Friss szelek ózona járja a községet,
melyből erőt szívnak elfáradt emberek !

De, köztük mit látok ?! Sokan csak SZELLEMEK,
kiknek a homlokán aranybetű remeg !
Eddig eltiporva, nevüket sem tudva
feküdtek föld alatt, szanaszét szóródva !

Szörnyű Világégés őket FRONTRA küldte,
tizenötmillió magyar „érdekében” !
Felvidék és Bácska, azután jött Erdély;
majd külső parancsra Szovjet ellen küldték !

Tovább / Read more »

Vers Neked

KATONA LÁSZLÓ                                                                                  
(1918-1995)                                                                                          Skwak képe                                
 
A SZÜLŐK FELELŐSSÉGE
 
Természet ős törvényei
csodásan működnek
növényben, állatban!

Fajfenntartás, életösztön,
elsődleges tények
madárban, flórában!

Virágba borul növény, s fa;
mielőtt a magba
génjét beoltja!

Párt választ madár, és állat;
mielőtt párjával
új életet adna!

Tovább / Read more »

Vers Neked

KATONA LÁSZLÓ
(1918-1995)
 
TISZTA LEVEGŐT KÍVÁNUNK!

Füstölög sok gyári kémény,
Tódul a füst amint kiér!
Háztetőkre lerakódik,
Fákra, növényre telepszik!

Füstölög sok gyári kémény,
Szenved, aki közelben él!
Egészségben sok kárt okoz,
Ezért szabnak ki bírságot!

Újabban már védekeznek,
Több kéménybe szűrőt tesznek!
De, azért még van mit tenni,
Természetet megvédeni!  

Füstölögnek a járművek                                                                     
Ontva füst és gázterméket!                                                                                 Kenéz Réka festménye
Egyre rontják a levegőt,
Mért nem használnak gázszűrőt?!

Tovább / Read more »

Vers Neked

KATONA LÁSZLÓ
(1918-1995)
 
SÍR A HÚR LANTOMON

Sír a húr a lantomon,
és nagyon kesereg,
mert a Nemzet sírját
ássák az emberek!

Nem elég,
hogy kívül
idegenek bántják,
gyengítik, sorvasztják
népünk magyarságát?!

Pusztítjuk magunk is
Nemzetünknek fáját,
mikor még mint „magzat”,
kiirtjuk csíráját!

Tovább / Read more »

Vers Neked

 
SOR
 
 
 

Tovább / Read more »

Vers Neked

KATONA LÁSZLÓ
(1918-1995)

MEGMÉTELYEZETT MAGYAROK

Megmételyezett magyarok,
mint a varjak kárognak:
a szép magyar nyelvünk helyett
idegent hadarnak!

Mételyezett énekesek,
mint a varjak kárognak:
a szép magyar dalok helyett
angolszászt majmolnak!

Megmételyezett színészek,
mint a varjak kárognak:
jó magyar színművek helyett
pornót, silányt adnak!

Megmételyezett tanárok,
mint varjak kárognak:
gyermekekből jellemtelent,
és huligánt gyúrnak!

Tovább / Read more »


© Copyright 2013-2026 RNR666.