Most a Gustave Tiger rock együttes Chaste and Mystic Tribadry című albumának szövegeiről szóló sorozat második része következik, avagy három felvonás a New Heptameron kapcsán. Első felvonás, avagy A bevezetés.

*

„Szeretnéd tudni, hogy Leó pápa halálos ágyán miért nem kaphatta meg a szentségeket? Hát mert már rég eladta azokat.”

Cetli a nagy városi faliújságon, Róma, 1521.

„E század, mint új aranykor, ismét ráveti a fényt a szabad művészetekre, melyek majdnem kivesztek: nyelvtan, költészet, ékesszólás, festészet, szobrászat, építészet és zene. No és ott van még a csillagjóslás. Az is tökéletesedni fog.” Gondolta Marsilio Ficino filozófus 1492-ben.

Ebben az évben született Navarrai Margit. Navarra középkori királyság volt Spanyol- ország és Franciaország között. Déli részét a spanyolok foglalták el 1512-ben, az északi meg Franciaországba olvadt, mivel Margit unokája megörökölte a francia trónt.

Rendkívül reneszánsz család tagja. Például anyai nagyapja, II. Fülöp szavojai herceg, pápai kérésre börtönbe vetette Pico della Mirandola humanista filozófust. Leonardo meg öccsének karjai között lehelte ki lelkét. Egy másik rokonát, III. Károlyt, Bourbon hercegét, aki seregei élén éppen Rómát készült kifosztani, maga Benvenuto Cellini lőtte le – legalábbis ezzel kérkedett.

Ez a Bourbon herceg azért akarta kifosztani Rómát, mert V. Károly német-római császár, spanyol király és még, a „legkatolikusabb”, akinek birodalmában sosem ment le a nap, nem tudta sem fizetni, sem ellátni katonáit. Károly herceg korábban a francia hadak fővezére volt, de menekülnie kellett hazájából, mert kiderült, hogy megegyezett a császárral meg VIII. Henrik angol királlyal Franciaország felosztásáról. Azért mert a herceg elhunyt feleségének reáhagyott örökségét a király az elhunyt unokatestvérének, történetesen saját anyjának ítélte.

A várost persze kifosztották. A szerteszét heverő holttestek miatt járvány is kitört. Róma lakossága 1/5-ére csökkent. Isten ezzel torolta meg a papság bűneit – magyarázta a császár titkára.

1527-et írtak ekkor. Az Itáliáért folyó spanyol – francia háború 33. évében járunk. A háborúskodás azzal kezdődött, hogy az egymással vetélkedő olasz államok idegen hatalmak segítségét kérték egymás ellen.

S mivel a császár hiteleit sem tudta fizetni – hát legyen meg Isten akarata – az augsburgi Welser bankház megkapta Venezuelát  A bank megbízottai pedig elindultak megkeresni El Doradot.

*

2. felvonás

A Mindennapi Valóság Színháza, délelőtt

kiderül, hogy a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa által a kárpát-medencei ősi magyar gyümölcsfajták megőrzéséért indított mozgalom legfontosabb partnere a katolikus egyház. Annál több püspök egy rakáson csak a pokolban van, mint ahány aláírta a csatlakozást. És mintha más nem is lenne fontos. Mert hiába hirdetik, (természetesen az egyházak után, második helyen) hogy civil szervezetek is csatlakoztak, ha az aláírók között nincs ilyen. Legalábbis tavaly év végén még nem volt. Akkor szüntették meg e hivatal önállóságát, s tagolták be az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalába. Ahol minden bizonnyal semmi kivetnivalót nem találtak a program mottójában: „Ha tudnám is, hogy holnap lesz a világvége, azért ma még ültetnék egy almafácskát.” – hisz nálunk a jól hangzó ostobaságokhoz való ragaszkodás nem csak alapvető jog, de állampolgári kötelesség is.

A Mindennapi Valóság Színháza, délután

piacra mentem, ahol a szokott helyen sör. Ám a megszokott támaszkodópulton egy tábla: Csak a Szendvicsbár vendégei részére! Szendvicsbár? Melyik az? Nahát! Hogy ez? Hát itt én szendvicset még soha nem láttam. Talán az első héten lehetett egy tálcával, de azt is ők ették meg. Nyíregyen volt ilyen a Peti Teázó. Ahol nem lehet tudni volt-e tea, mert soha senki nem kért.

A Mindennapi Valóság Színháza, este

A korai kezdés miatt szegény dieb13 csupán a sörvásárlást festhette alá, majd a Mussurunga hirdetett közgazdasági programot dnb-techno-disco alapra. Aztán jött, amiért a többség jött: a NOM produkciója: fantasztikus, fenomenális, szenzációs és pazar & ha-ra-só, ócseny harasó! – üvöltöztük magunkat rekedtre – mint pár éve Szevasztopolban, amikor csak enni, meg egy kicsit vodkázni ültünk be egy kis tengerparti büfébe, de elszabadult – mer a tavalyi is jó volt, na de ez! Akkor csak négyen jöttek, hát több kellékkel dolgoztak, most hatan voltak, és színházuk szinte teljesen eleszköztelenedett. De azoknak is rendkívül élvezhető volt, akik most látták, hallották őket először. De nekik egy kicsit félreérthető lehetett a látvány, mert a NOM nem ének- és táncegyüttes, tagjai kitűnő zenészek. A színpadon háttérben, a szólisták mögött megbúvó Nyikolaj Guszev szolgáltatta muzsikát ők szerezték és játszották fel. S táncolták el az orosz és az emberi lét kisszerűségét fél 11-ig. Aztán meg ott álltunk szinte üres zsebbel, az év koncertje után, innánk még valamit, de csak ennyi van, a francba, na de, HÉÉ! HÁT MA ARANYPÉNTEK!

Tovább / Read more »