Magas fekvésű völgyében
Folyik a Gerence,
Csermelyektől kitágulva
Bakony közepében!

Hármas-forrás közelében
Látsz sziklabarlangot,
Hol Gellért mint Béli apát
Remeteként lakott!

ORGONAVIRÁGOK ÉS ORGONÁK

Köszöntlek májusnak
Napfényes világa,
Orgona virágok
Csodás színskálája!

Falun és városban
Terem sok orgona,
Mely dús illatával
Szobánkat átjárja!

Orgona bokraink
Sok színben pompáznak,
Fehérben, lilában,
Rózsaszínben játsznak!

Soroksári Hősök terén,
Június egyik estéjén,
Elmélázva álldogáltam,
Hatvanhatos buszra vártam.

Hátam mögött HÉV szerelvény
Megállott a sín tetején!
Kíváncsian megfordulva
Néztem, kik utaznak tova!

Ám, mit látok a HÉV után?
Tágra nyílt a szemem aztán!                                                                     A nép között a soroksári HÉV-en
Kis veréb jött át a sínen
Melyre megdobbant a szívem!

Atombomba hatására
tízezrek már elpusztultak,
míg százezrek nyomorékká,
élőhalottakká váltak!
Romba dűltek a városok,
leégtek az erdők, völgyek
Levegő, víz fertőzött lett,
melyet vittek a fellegek!

Atomsugárzás hatását
távol élők is megérzik!
Elsősorban terjed a rák,
melynek számát folyton mérik!
Betegségek netovábbja
a csontvelő gyulladása;
mely a vért is elpusztítva,
viszi az embert sírjába!

Negyven évben összeroncsolt
lelkiállapotok;
ateisták züllesztése
okoz ma sok gondot!

sajnos ma az ifjú szülők,
s gyermekeik lelke
hit, és erkölcs nélküli lett;
jellem nincs nevelve!

Ezeréves népünk hitét
bolsevizmus tépte;
az emberek tiszta lelkét
gonoszsággal töltve!

Család, gyermek élete ma
hazugsággal tele;
hűség, hit és szeretet
nincs ma kifejlesztve!

JÓ HA EGYÜTT ÉL A CSALÁD!

Jó, ha együtt él a család:
Úgy az ember nem lesz galád!
Együttérzés kifejlődik,
Hűség, jóság erősödik!

Jó, ha együtt él a család:
Unokák és a Nagyikák!
Mert a család kiáll érted,
Bármilyen baj érjen téged!

Jó, ha együtt él a család:
Egymást segítik, ápolják!
Ha örömet, vagy bút érzel
Van, ki veled együtt érez!

Jó, ha együtt él a család:
Ifjak, Szülők és Nagyikák!
Mert a ház úgy soh’sem üres
Van otthonod, hová sietsz!

Hol csak szeretet van
béke, és boldogság;
hol soha nincs ármány,
betegség, sem halál,
— ott van Tündérország!

Tündérek csodásak,
szinte légneműek,
testükből fény árad,
— és meseszerűek!

Szívemben szunnyadó ősi mély érzések,
pattannak mint szikrák, és már lánggal égek,
ha vonón vagy a zongorán
cimbalmon, vagy bármely más
zenei húros vagy fúvós hangszeren
felcsendül egy szép dal,
mely érző szívemet magával sodorja.

A zenének nyelvét minden nép megérti
ősi ösztönével magáévá teszi;
van, hol a tam-tam szól
van, hol a dob pereg,
van, hol csak zörögnek, fémeket pengetnek,
attól függ; mely fokán áll a műveltségnek,
Ösztönének él-e, van-e kultúrája,
Mely a zenében is nagyban motiválja.

Színes erdő szögletében,
Napsütötte rét szélében
Ült Lajos bácsi.

Munkáját már befejezte,
Egy tuskóra telepedve
Pihent egy kicsit!

Ám, hirtelen talpra ugrott,
Mert közelből sírást hallott:
Megdobbant szíve!

Megtudni a sírás okát,
Meglátni a sírót magát:
Indult iziben!

Tisztán áll előttünk
Széchenyi alakja,
aki Kossuth szerint,
„A legnagyobb magyar!”

Szíve érzékeny volt
minden magyar szóra,
Szeme könnybe lábadt
a magyar nótára!

Dunaszabályozás,
Tudományok háza,
Gőzhajó és Lánchíd;
mind az Ő munkája!